Kíséret arcadia érett

Kíséret arcadia érett Van két őzem ezenkívül, melyeket meredélyes Völgy fenekén fogtam, most is hó-pettyes a szőrük; Két juhom emlőjét szívják - im, adom neked őket! Ez az egyezmény, ha csupán nyugat- magyarországi vonatkozásait tekintjük, jóval kedvezőbb volt az Mit felajánlasz, Iollásén avval sose győzhetsz. KPJ, Elenchus primus diplomatum, fasc. Majd bajok is bántják búzánkat: elégeti szárát Gyilkos üszög s a mihaszna bogáncs bökdös mezeinken; Pusztul a szemtermés ettől, tövises ligeterdő, Bojtorján, sulyom öldösi, sőt viruló veteményünk Felnövi már hitvá ny konkoly, beborítja a vadzab.

  • Mi az állampolgárságom:
  • Ausztrál
  • Szexuális beállítottságom:
  • Guy
  • Nemem:
  • Női
  • Testtípusom jellemzők:
  • A testalkatom elég sovány
  • Mi a kedvenc italom:
  • Tequila

Mit Kíséret arcadia érett élvezetem színlelt ürügyekkel?

Matteót és Zdenkát viszont alakítóik természetes neme rendeli egymásnak. A leányi személyiség és a nem titkoltan primadonnai kiállású operaszerep együttesen olyan élményszerű zenei eseménysort indukál, aminek kevés párját találni az irodalomban.

Játékban az Arabellával való együttlétek közben fegyelmezi magát, de az ausgelassen -jelenetekben csak a figura ügyetlen karikatúráját képes hozni. Minden szempontból nagyon nehéz szereppel küzdött.

Szerző: Tallián Tibor Lapszám: május Múlt-vágy Szerző: Tallián Tibor Lapszám: május. Arról meg sejtelmem sem volt, hogy a nosztalgia műszót térből időbe csak az as években vetítették át: először az angolban használták a ma általános múltba vágyás jelentéssel.

Miért a takarításra előkészített rossz emlékű szála? Mandryka Szlavóniából érkezik, nemzetisége szerint horvát, de ez tulajdonképpen mellékes: Waldner azt sem zárja ki, hogy Walach, vagyis a dualizmus raisonja szerint Ungar.

Szállítóeszközök és társadalmi attitűdök birodalmakkal együtt merültek el az európai kataklizmában. Tekintettel a magyarok amúgy is korlátozott számára a nézőtéren Attól fogva, hogy a zene elkezd nagyobb vonalakban építkezni - Arabella-Zdenka-duett - eminensen megvalósult a tágas formák, a pasztellszínű felületek kibontakozása.

Vajon Hofmannsthal így Kíséret arcadia érett a helyes kiejtésről, vagy kiejtés alapján írta le?

Szegény Matteo! Arabellát, az ifjú Marschallint Hofmannsthal és Strauss nem fél filozófiai közlendők szócsöveként beszéltetni, alakját életfilozófiai példázatként megformálni.

Szimbolikus motívum a fiákerbál is, meg a szánkó - divatjamúlt közlekedési eszközök, melyek nem alkalmasak arra, hogy távlati célhoz vezető útra vigyenek bárkit - kivéve ismét Rejtőnél.

Egyébként is: Strauss a kényszeres eredetiséget ekkor már régen kóklerségnek tekintette; teljes joggal gondolta úgy, hogy amit leír, az külön erőfeszítés nélkül, általában, egészében véve épp eléggé eredeti; harmóniái, ritmusai, motívumai és hangszínei elég gazdagok és erősek, változatosak és fordulatosak ahhoz, hogy minden szöveget és színjátékot önálló, eleven világ rangjára emeljenek, melynek zenei tájai és képei, ha ismerősek is más világokból, csak annál nagyobb örömet szereznek.

Vagy egyáltalán nem voltak magyarok a nézőtéren? Sajnos a hang távolról sem első osztályú; a színezet szürkés, a felszín bolyhos, az elvárt magasságok némelyike kínos-sápadtan szólal meg, vagy egyáltalán nem csendül fel. Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.

Elegendő motívumot hoz vissza a zeneszerző és a közönség nosztalgiájának felébresztéséhez, de többségüket érzékeny kézzel elváltoztatja. Larsen német közegben tanulta be az opera második prímszerepét, s ez látható és hallható előnyére szolgált neki és a pesti előadásnak - házi baritonjaink közül aligha adta volna vissza bárki a szólamot ilyen flottul, pergőn, anyanyelvi természetességgel.

Már megint nem tudtam valamit. Nem lenne jobb ilyen műveknél a némettel küzdő énekesek szövegét eredeti nyelven kivetíteni? A mű a zenéjén - és előadóin és hallgatóin - eluralkodó Walzerseligkeit bizonysága szerint az abszolút jelenben, az első világháború előtti keringőkorban játszódik, melyet elmúlta után szép kornak neveztek, vagyis Árkádiának tekintettek.

Hofmannsthal, a megrögzött monarchista az óbirodalom multinacionalitását tekintette az egyik fő szempontnak és célnak a cselekmény és karakterek meghatározásában. Nem jó ötlet.

Mindennél tisztábban tetten érhető a főhősnő átszellemítésében, hogyan nemesíti a második Rózsalovag az első neorokokó elfajzottság át Jane Austen tollára méltó klasszikus erkölcsi és érzelmi példázattá. A darabok leánykérésről, eljegyzésről, házasságról szólnak, valamelyest eltérő bonyodalommal.

Szerencséje, hogy vígoperában él, különben úgy járhatna, mint Gilda.

Mandrykát Morten Frank Larsen adta. Ő az egyetlen, aki szólamát sokkal jobban énekli, mint elődje a már említett as salzburgi előadáson. Tudtam, hogy nosztalgia eredetileg honvágyat jelent, de nem tudtam, hogy az álgörög szakszót csak a A görögök, felfedező-gyarmatosító nép lévén, nem ismerték a honvágyat.

Biztosra vehetjük, az marad, aki most - ahogyan Octavian biztatja Sophiet a próbatét pillanatában. Zdenka Váradi Zita. Ott a hozományvadászt Leopoldnak, itt Theodornak hívják. Hofmannsthal nagyon kifinomult megoldásokkal teljesíti az új Rózsalovagot illető féltréfás-félkomoly engedélynek álcázott kérést.

Esett az intenzitás a báltermi konverzációk alatt, hogy új erőre kapjon a szerelmi kettősben, és frenetikus jókedvet árasszon a Fiakermilli játékbetétje közben. Onnan küldte a felkérést Hofmannsthalnak a Rosenkavalier II. Csak akkor merült föl benne opera gondolata a régi Bécsről, mikor az új Bécs már nem volt a szeme előtt - valamelyes térbeli távolságot a modern kori múltba vágyás is feltételez.

Ott az utolsó felvonás játszódik fogadóban, itt a két szélső, sőt mindhárom: a középső bérelt bálteremben.

Észrevettem, hogy a karnagy tudatosan visszafogja a dinamikát, nehogy a zenekar az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben fedje a deklamáló szólamokat, melyek - elvileg - a néző-hallgató számára fontos információkat közvetítenek.

Berlinből költözött oda; úgy látszik, az új Ausztria, ezen életképtelen állam fővárosának nyomorúságát még mindig könnyebben elviselte, mint a vörös és fehér terror váltófürdőjét a Spree partján.

Ha az egyik véletlenszerűen mégis némi rokonszenvet árul el a másik iránt, Európa bér-szimpatizánsnak kiáltja ki.

Kíséret arcadia érett leányi személyiség és a nem titkoltan primadonnai kiállású operaszerep együttesen olyan élményszerű zenei eseménysort indukál, aminek kevés párját találni az irodalomban.

Arabellát a szépség, szeretetreméltóság, reflexióképességgel párosuló egyszerűség aurája övezi; a világ felszínén ironikus könnyedséggel siklik végig, mélységeire pedig magától értődő, lefegyverző érzelmi őszinteséggel reagál.

Ott a vőlegény vadászik hozományra legalábbis az egyikitt a menyasszony apja. Lehetne - hiszen farsangban vagyunk.

Strauss a dialógusjelenetekben olyasmit követel a kísérő zenekartól, amibe a legjobb korrepetitor is beleizzad: komplex motívumokból álló, meg-megszakadó kísérettel kell kapcsolódni a lazán szőtt, hirtelen változó szövetű énekszólamokhoz. És a zene? Deklasszált elem.

Taksony fejedelem idejében besenyő és volgai bulgár Kíséret arcadia érett Magyaror- szágra jöveteléről is tudunk,82 akikkel együtt kölpények is érkezhettek a Kárpát-meden- cébe.

Kisebbik leányuknak a szláv Zdenka nevet adták, s az első felvonás pénzügyi csődhelyzetében a gazdag Tante Jadwigát emlegetik, mint végső menedéket. Strauss beszélő motívumait és nagy - nem mindig kényelmes lágéban elhelyezkedő - kantilénáit tökéletes kiegyensúlyozottsággal, tartózkodással, stiláris eleganciával, fegyelemmel és lélek teli tónusban szövi ki, Strauss-szólamban is nagy Mozart-énekesnők finomságával, és nagy Verdi-énekesnők sűrűségével micsoda Aidát énekelt múlt év végén!

Az egykori Monarchia népei az európai akolban magukra maradtak, nem tudnak egymásról, nem is érdeklik egymást. A szólam ijesztően nagy ámbitusa a bariton magas g csúcshangjától a basszus mély f alhangjáig terjed, és a hangnak mindkét végleten meg is kell szólalnia.

Amott felkapaszkodott gazdag polgár a leány apja, itt deklasszált arisztokrata. Ilyes különbség választja el az Arabellát A Rózsalovagtól, mely utóbbit ben maga Strauss jelölte ki Hofmannsthalnak következő - utolsó - közös művük modelljéül.

Minden jó, ha jó a vége, írnám.

Szvjatoszláv se- rege — és valószínűleg a későbbi rusz fejedelmek kíséretei is — tehát egy Kíséret arcadia érett ötvözetei voltak a nomád és a viking harcmodort követő alakulatoknak.

Múltvágyóan emlegetett negyven év előtti bécsi tartózkodásom idején többször ültem a Staatsoper nézőterén, s hallgattam általa biztos kézzel irányított előadásokat; később Németországban voltam tanúja működésének.

Az énekes színésznő érettsége azonban egyáltalán nem idegen a figurától, és nem idegeníti el környezetétől sem, sőt oda helyezi, ahol a darab és zene szerint állnia kell: másoknál-mindenkinél magasabbra. Ezt nem habozom dermesztőnek aposztrofálni.

Aminek időszerűnek kellene lennie, Hofmannsthal Monarchia-hommage-ában, az ma a legvéglegesebben halott. Majdnem minden epizódnak megvan az azt megillető helye és funkciója, mind következik az előzményekből, és előkészíti a folytatást, anélkül, hogy a mozzanatok láncolata megfojtaná a játék látszólagos spontaneitását - különben a komédia elveszítené életszerűségét.

És jaj a figurának - következésképp az opera azon jeleneteinek, melyben a figura dominánsan szerepel - ha Hofmannsthalnak nem sikerül Strauss zeneszerzői képzeletét felizzító szöveget adni a szájába, más szóval, ha dramaturgiai funkciója mondvacsinált.

A nemzetség Kíséret arcadia érett ágához tartozott Pok nembeli Móric és fia, Miklós is.

A Rózsalovag az et in Arcadia ego büszkén félkomoly lábdobbantására pattant ki a földből.

A transgender double-entendu fonákjáról színére fordul. A multinacionalitás a múlté Európában. Ochs báró, a nagytermészetű vidéki kérő megfiatalodik, meggazdagodik, és ha tud is múlatni, a pezsgőszünetekben mindenkor elmorzsol egy-egy rózsafüzért.

Ott ezüst rózsa, itt pohár víz átnyújtása szerepel a leánykérés-beleegyezés szimbólumaként. Ezt a különös benyomást a színpadi alak nyugalmán és figyelmén túl vagy inkább előtt, a perfekt éneklés kelti.

Direktorok megingathatatlan meggyőződése a jelenben, hogy többé-kevésbé a darab mellé kell rendezniük ahhoz, hogy telibe találják Gilda piros neccharisnyában.

A pesti előadásban ez nem különösebb érdem, de távol álljon tőlem, hogy alattomosan relativizáljam a primadonna érdemeit. Mennyi kifogás! Ez kedvét szegi: nem hogy nem rendez, de nem is ügyel igazán, mint az aktuális delikvens másfél évvel ezelőtt A Rózsalovag pesti bemutatóján.

Ki tudja ma még csak elképzelni is, nem hogy megérteni, hogy a család kisebbik lányát fiúruhába bújtatják, mert nincs pénz standesgemäß bevezetésére a társaságba? Az opera Arabelláért van, és Arabellának köszönhetően az opera van.

Hölgyek életkorára célozni általában véve illetlenség, pályájuk csúcsán álló, ragyogó hangi állapotban lévő, elbűvölő megjelenésű primadonnákéra meg egyenesen vétek.

Képtelensége női személyisége átélésére kapóra jön a családnak, őt magát azonban végül traumatizálja.

Arabellához fűződő érzelmeit dramaturgiailag feleslegesnek tartjuk - a lánynak van elég udvarlója, kiknek a tuskó Matteóval ellentétben van stílusuk -; azt meg gyámoltalanságként percipiáljuk, hogy Zdenkában nem meri felismerni az odaadó szerelmest - fiút vagy lányt, egyre megy.

Stefan Soltesz vezényelt. Ötletnek csak a finálét ítélhetem: a szerelmesek körül eltűnik a szállodai foyer, és a bálterem üres színpadán találják magukat.

Ha van az Arabellában rózsalovagosság, azt nem önismétlésnek halljuk, hanem visszatérésnek önmagához - retour sur soi-même.

Nagyobbára elveszítettük érzékünket az irónia iránt is, mellyel a húszas évek még képes volt szemlélni a közelmúlt időközben problémátlanná vált korproblémáit. Isten ments, hogy az Arabella zenéje eredeti legyen; az eredetiség nem is illenék sem az ábrázolt közeghez, sem az ironikus-nosztalgikus alapérzéshez.

Az írott szövegben fonetikusan: Teschek. És valljuk be őszintén: ki nem hallgatja elbűvölten, hogy Arabella és Zdenka duettje emlékeztet A Rózsalovag harmadik felvonásbeli női tercettjére?

Arabella, ha az opera keletkezése idején kerül eladósorba, shimmyt s nem keringőt táncol a fiákerbálon. Az akkorinál is sokkal kevesebb pluszt láttunk most az Arabelláén.

Délszláv népdala - Und du wirst mein geliebter sein - nem gyermekdal, mint Sophie és Octavian Varázsfuvola-parafrázisa a Rózsalovag utolsó ütemeiben, hanem hitvallás, eskü.

Strauss hallhatóan élvezi a szöveg találékonyan társasági bon-tonját, azt, hogy a mellékalakok oly sok mindenről ejtenek szót - neki is majdnem mindenhez, alakokhoz és szavakhoz van egy jó zenei szava.

De nem! Arabella az opera egyetlen figurája, aki tudja, hogy az embernek egy élete van, és az a sajátja kell, hogy legyen.

Ha meg a legyenszerűbbnek, a hitnek ad kifejezést Arabella, s víztiszta népdalt énekel, bensősége az elemi közlés monumentalitásáig emelkedik.

Talán túl fiatal is volt Mandrykához, aki nem ifjú kérő - első feleségét évekkel korábban eltemette. Sümegi Eszter megérezteti: Arabella a várakozás és kezdet pillanatában máris megéli az egész életet.

Emebben nem is Bécs, hanem a megszűnt Ausztria-Magyarország a titkos főszereplő, a Monarchia német, szláv, magyar népsége-katonasága, mely az egykori császárváros schäbig, félvilági közegében ad találkát egymásnak, saját hangját hozva magával, némi ironikus keringőreminiszcenciákkal elegyítve.

Nagyon is. A drága, fájdalmas-korán távozott Lucia Popphoz is Bécsben volt szerencsém; az ő ruszalkás, áldozatos, mégis győztes szláv melankóliáját sem felejtem. S hogy a másikról nem tudnak, együtt jár azzal, hogy magukat is elveszítik. Monarchia-nosztalgia ma?

Az első felvonás expozíciójában szinte hallani, hogyan vesz mély, megkönnyebbült lélegzeteket, midőn sikerrel átküzdve magát a némileg aszályos dialógusterületeken, bekapcsolhatja zenei lírája áttetsző színezetű regisztereit Arabella-Zdenka-kettős, zárómonológvagy éppen a derb zenei humorét, mint Mandryka belépőjének egyes helyein.

Nem először és nem utoljára az előadás folyamán. Az es évek kezdetén Bécsben hallottam az abszolút Arabellát, Lisa della Casát, akit ben Strauss még Zdenka szerepében látott, s állítólag megjegyezte: a kis della Casa igazi Arabella lesz.

Ami pedig az udvarlókat, Elemért s a másik két grófot illeti: nos, velük jobban járna az opera, ha commedia dell'arte-tercettként lépnének föl, mint Ping, Pang és Pong. Erre vall a végeredmény is. Más dolog visszavágyni Árkádiába, amit soha senki nem tapasztalt meg, és megint más nosztalgiát érezni a szeretve nem szeretett Monarchia benne a nemszeretve szeretett régi Magyarország iránt annak, aki tegnap még abban élt, ami mára megszűnt.

Adelaide Wiedemann Bernadett. Arabella alakja örökli a Marschallin szépségét, szenzitivitását, finomságát, de karakterével Hofmannsthal vissza akarja vonni a jövőt, amit a Marschallin mint jelent él meg.

Fellépése teljesen a grande dame -é, színpadi létezésében-mozgásában kerül minden naivagesztust, s a szavakat-hangokat, melyekben az egészen fiatal, elfogódott leány szólal meg, valami szelíd iróniába burkolja, anélkül, hogy hiteltelenné tenné Nein, laß, Mama.

Frigyes Wilhelm Baumkirchernek Kíséret arcadia érett.

Krízisbe kerül, s hogy gátlását leküzdje, erkölcsileg szuicidális tettre szánja rá magát: Arabellának tettetve magát, magáévá teszi Matteót. Mindkét könyvecske játszik a genderrel: amott fiatalember öltözik leánynak, itt leány öltözik fiúnak, de mindkettőt nő alakítja.

Illetve a taxisbálon: a háború megtizedelte a fiákereket Bécsben, és szállítóeszközből a turisták szórakozásának eszközévé degradálta őket, mint Velencében a vaporetto a gondolát. Az előző bekezdés utolsó mondata közvetlenül vonatkozik az opera előadására: Arabellának született primadonna nélkül a színrevitelt meg sem szabad kísérelni.

Övé az a ritka énekmód, ami egy-egy pianójával megszünteti az egész színháztér fizikai valóságát: ami létezik, az csak a hang.

A végén még az a látszat támad, mintha a költő elfuserálta volna operai hattyúdalát. Szó sincs róla: a dramaturgiai mechanika hibátlanul működik, a fogaskerekek pontosan illeszkednek egymásba, és parancsra lendítik tovább a cselekményt - vagy éppen állítják le lélegzetvételnyi szünetre, mint a Fiakermilli betétjelenetében.

Strauss Arabella-zenéje hangokba foglalja a szépség, bensőség, szellem és hitelesség eszményét, úgy, ahogy az csak egy fiatal leányban testesülhet meg néha talán meg is testesül. Miklósa Erika présence -a a Fiakermilli belépőjében vetekszik Honthyéval a Csárdáskirálynőben - ironikusan energikus, bohózatosan talpraesett, nincs benne semmi népiesség-zsánerszerűség, de attitűdje nem is sznob módon koloratúrprimadonnai; és mindig van benne valami - nem találok jobb szót - bajtársiasan nem pajtáskodva kollegiális.

Bedien Dich". Talán szélhámos, mint gazdag kérők sok szomorú regényben.

Mindeme tapasztalataimat nem tájékozottságom fitogtatására hozom fel, hanem hogy igazoljam következő ítéletem megalapozottságát: Sümegi Eszter mint Arabella teljes jogú tagként léphet be a kiválasztott hölgyek galériájába.

A Staatsoper igazgatói állásáról aztán pár év múlva leköszönt, és visszahúzódott Garmischba. Gondolatommal persze valójában nem az írót, hanem Bereményi Géza rendezését kvalifikáltam.

Eeyore kegocek sama saweran iklan jilid 2

Alkatilag és kiállásban jól megfelel a kívánalmaknak, erőnléte példás. Messziről jött ember, nem biztos, hogy igazat mond.

Birtoka, tulajdona csak Mandrykának van; sokat és nagy hangon beszél is szlavón erdeiről-hegyeiről.

Arabella nem tud-nem akar más életet élni, csak a sajátját - ezt fejezi ki a Zdenka-duettben megszólaló gyönyörködtető népdal-intonáció: aber der Richtige A szövegkönyv úgy tünteti fel, mintha szegény Zdenkát kényszerítenék, hogy más életét élje, azzal, hogy fiú ruhában járatják; de a dolog fordítva áll.

Váradi Zita könnyedén állja a magas szopránszerep vokális próbatétjét, és beveti nem csekély mennyiségű és minőségű személyes charme-ját, hogy rokonszenvet ébresszen a második leány iránt, kinek súlyos, de nagyrészt hiábavaló megpróbáltatásokon kell átesnie.

Az opera lehet második Rózsalovag - Arabella nem lesz második Marie Theres'. Mandryka Morten Frank Larsen J. Thomas Mayer. NB: színhelyeinek halmazati elidegenítésével az Arabella - mint a Boldogult úrfikoromban - egyértelműen az otthon, az otthonosság világháború utáni elvesztésére utal.

Matteo, a katonatiszt persze olasz, Arabella három udvarlója pedig úgy képvisel különböző nemzetiségeket, mint az amerikai gyalogos, a francia őrvezető, az angol géppuskás és az orosz hússaláta A három testőr első passzusában nem Dumas.

Attól is tartok, a húszas években súlyos anakronizmusnak számított volna bárkit eladó lánynak minősíteni.

Brüsszel nem Bécs, nem találkozóhely, legfeljebb bizonyos fajtája a találkahelynek. Művészetének teljes rafinériáját azonban valójában csak Arabella verbális egyértelműséggel körvonalazott jellemének zenei kiteljesítésére veti be.

Ezek egyike, hogy választottja Pataki Potyók Dániel bizony keveset tud kezdeni a maga szerepével. Hálátlan szerep és szólam; élet, melynek nincs saját kezdete Arabella tölti kinincs közepe hiányzik a szerelmi kettősés nem méltó a vége Mandryka nyakába varrja Matteónak a megesett lányt.

Van aztán még mama, papa, kártyavetőnő, vannak grófi udvarlók és Leibhusaren.

Mandryka belépőjében a zenekarban s nem a színpadon történt a kezdeti feszült várakozás, majd vehemens-boldog kitörés.

Pilátus és a Credo esete - a szavak mindenkihez vagy senkihez szólnak, csak éppen nem a három széptevő közül az egyetlen, valamelyes karakterrel rendelkező, temperamentumos magyar grófhoz. Az olvasó nem hinné, ám igaz: évek és nehéz szerepek múltán Sümegi egyre szebben, egyre jobban énekel.

Ha egyáltalán bécsi darabnak képzelte, s az utalással nem csak általában célzott valamiféle neo-komédiára a divatozó retour-irányzatokkal kokettálva. Mivel Octavian nadrágszerep, A Rózsalovagban mindkét igazi kapcsolat ténylegesen két nő között szövődik Marschallin-Octavian, Sophie-Octavian ; az erotikus viszonyok csak a harmadik felvonás kettős szerepjátékában állnak vissza az alakítók természetes nemének megfelelő rendbe itt a férfit játszó nő női ruhát ölt: Ochs-Mariandl.

Scherzando, buffo és lírai részek egyformán próbára teszik, zabolátlan jókedvet ugyanúgy hitelesen kell eljátszania, mint bensőséges érzékenységet átélnie.

Szeretetteli rokonszenvvel figyeljük - nem úgy, mint a katonatisztet, aki határozottan nem élvezi együttérzésünket.

Hogy mindaz, ami történik, csak eine wienerische Maskerad und weiter nichts? Matteo Pataki Potyók Dániel.

Igaz, hogy az érzemény akkor már évszázadok óta gyötörte és gyönyörködtette az európai entelektüelleket, de az is igaz, hogy az első világháború lövészárokként hasított bele az addig egyenletesen-lassan múló idő síkjába, és visszavonhatatlanabbul vágta el a volt at attól, ami van.

Szép volt a harmadik felvonás vége; az instrumentális tisztaság az esendő baritonistát is átszellemítette.

Sokkal johanstraussosabb, legalábbis a zene - annak ellenére, hogy a későbbi darab szövege direkte rájátszik A denevérre. Talán azért, mert se az énekes, se a rendező nem tudta, miről van szó?

Ő ejti ki először az egyetlen nem német szót a színpadon: tessék!

László Osl fia Herbordnak tett adományt, mely feltehetően összefügg azzal, hogy — igen rövid hivatali idő után — újfent leváltotta őt Kíséret arcadia érett lovászmesteri tisztségből.

Vagy túl finom lelkű. Matteo és Zdenka kapcsolatát Hofmannsthal végül nem a legszerencsésebb módon rendezi, de szándéka félreérthetetlen: a leány odaadását áldozatnak állítja be, és a házasság jutalmában részesíti. Arabellát magaslatian ritka tonális légkör övezi, mégsem válik hideggé; alapvető, tételszerű világosság sugárzik legkomplexebb megszólalásaiból is, így az első felvonás híres záró monológjából - Mein Elemer.

Ha a lány manapság fiú ruhájába bújik, vagy a fiú leányéba, azt transgendernek hívják, és jól megfontolt céllal teszik. Ezt magyar énekesgárdával Soltesz a félelmeket hamar eloszlatta; ha az expozíció nem ragadott magával, az a színpadon múlott mi tagadás, a darabon is.

Arabella a következő opera kezdetén nem ébredhet házasságtörő asszonyként madárcsicsergésre, ágyában androgün szeretővel.

Vajon Hofmannsthal így gondoskodott a helyes kiejtésről, vagy kiejtés alapján írta le? Lehet, hogy senki sem az, akinek mutatkozik? Nem tudom, lehet-e többet kezdeni: Matteo az abszolút lisnyij cselovek az operában. Nem mondom, hogy nem lehet figyelemre méltó eredménnyel színre vinni ezzel a módszerrel a Salomét, az Elektrát, Az árnyék nélküli asszonyt.

Nem csak a kor - az egyes ember életében is. Ám a pohár víz átnyújtásának kettőse tudvalévőleg a jónak csak kezdete.

Fiatal leány, mégis már grande dame, ezért tudjuk-hisszük, grande dame -ként is megőrzendi fiatal leányi tisztaságát, nem fogadand el kompromisszumokat, nem menend bele kétes helyzetekbe.

Nagy és sokrétű játékigényt kell kielégítenie, és mindezen által emberi esszenciát kell megtestesítenie: férfinak kell lennie, ahogy Arabella nő. Bölcs színházak nem is teszik; akkor adják elő, ha a láthatáron feltűnik Ő. Régen járok operába, itt is, ott is megfordultam, és volt szerencsém találkozni múlt évtizedek három nagyszerű - talán legnagyobb - Arabellájával.

Még akkor sem, ha a szerelmes Mandrykán a szlavóniai erdők körülölelte úrilakban néhány év múlva ugyanúgy eluralkodik a vadászszenvedély, mint Feldmarschall Werdenbergen.

Nevüktől függetlenül gróf Waldnerék is csak félig-meddig lehetnek német-osztrákok. A kisebbik leány nem meri megélni nőiségét Arabella elnyomja? Mostani Arabellája tehát marschallini tapasztalatokkal rendelkezik, s ezt alakítója nem tudja-nem akarja leplezni. Nemzetiségtől-soknemzetiségtől vagy azok hiányától eltekintve az Arabella mai recepcióját az is ellentmondásossá teszi, hogy társadalmának szabályrendszere a nyugati világ számára halott, sokkal véglegesebben, mint A Rózsalovag szabályrend nélküli posztmodern társadalmáé Figaro lakodalmáról nem is beszélve.

Hofmannsthal a legőszintébben igyekszik, hogy a remake -ben a Rosenkavalier annyi negatív vagy kétértelmű motívumát cserélje fel egyértelműen pozitív ellentettjükkel, amennyit csak lehetséges. Mondhatni, magától értődően, hiszen a müncheni Strauss amabban Bécset mint a jelen diadalmas európai világvárosát monumentalizálja; ezt közvetíti a bécsi Strauss világhódító keringőstílusának parafrazeálása, némi rokokóval megspékelve.

Hogy is lehetne multinacionális az a politikai képződmény, ahol nem tűrik, hogy a nemzetek önállóan gondolkodjanak? Azt azonban megengedhetem magamnak, hogy utaljak rá: mikor a legutóbbi rossz emlékű Rózsalovag-felújítás egyik - talán egyetlen - fénypontjaként elénekelte Werdenberg tábornagynét, az alakítás nem csak azért sikerült oly mélyen-értőre, mert Sümegi jelentős művész és kiváló énekesnő, hanem azért is, mert magánénekesnőként a Tábornagyné feltételezhető életkorának küszöbére érkezett.

A tartózkodás nem tesz jót az operának. Nyelvi és énektechnikai nehézségek és elégtelenségek okán pesti alakítóik kisebb-nagyobb, vagy egészen nagy mértékben nélkülözik a társalgási komédiában nélkülözhetetlen életszerű spontaneitást, és nem egy helyütt megingatják bizalmunkat a darab jólmegcsináltságát illetően.

Miért nem a végtelen horvát-szlavón erdők? Tudom, Arabellát rendezni manapság talán még nehezebb feladat, mint Rózsalovagot. Strauss Bécsben élte át első éveit az új korszaknak, mely a roaring twenties nevet kapja - senkinek nem jutott eszébe belle époque -nak nevezni.

A valaha volt soknemzetiségű birodalom operai áttűnése éppoly kevéssé szólítja meg korunk kelet-közép-európai operalátogatóját, mint az egykori közös heregből örökölt s a magyarban évszázadnyi időre polgárjogot nyert német katonai parancsok a Háry János prózájában - korban és alaptartásban az Arabella magyar párdarabja.

Hugo, Hugo, ezt talán nem kellett volna - mondtam magamnak a második felvonás vége felé, figyelve Wiedemann Bernadett Adelaide, a fiatalos mama és Káldi Kiss András Dominik, a kamasz udvarló kényszeredett erotikus játékát. A straussi komédiákat aligha; itt a rendezőnek nem marad más feladata, mint valamiféle ihletett szuper-ügyelői munkát végezni.

Nem minden aggodalom nélkül néztem a bemutató elé. Fiakermilli ide vagy oda, A Rózsalovag sokkal penetránsabban weanerisch, mint az Arabella.