Meleg húsos apukák Kanadában

Meleg húsos apukák Kanadában Kukanapon ki lehet tenni a ház elé még nagyobb kidobandó dolgokat is, például bútort vagy használati tárgyakat. Nagyon-nagyon kemény kettős-haza-vers egy soha kellően nem tisztázható léthelyzetről, amit határon túli magyarságnak szoktunk nevezni. Az Index-en megjelentek szerint mind a túlóráztatás mértéke, mind a munkaidőkeret kezelése megváltozna. A várólistájuk hosszú, aki végigküzdi ezt az utat, biztosan lesz munkája és jó megélhetése.

  • Mi az állampolgárságom:
  • Román
  • Szexuális identitásom with:
  • Egyenes
  • Mi a nemem:
  • Női
  • tudok beszélni:
  • angol, kazah
  • Szeretem inni:
  • Fehérbor
  • Mi a hobbim:
  • Hegymászás

Jólesően keveredik idegenség és intimitás, fájdalom és megaláztatás, no meg még annyiféle érzelem. Egy ötvenes nő mit akarhat Élek csendben ahogy lehet Hétköznapi ügyek sáncolják körül a hiányérzetet.

Megrendítő vers magyaros tízesekben a gyászmunkáról, a gyász körüli munkákról, a múlttal, szülői házzal való számvetésről. Gerincemet, melyben csak úgy ropogtak a csigolyák és lüktetett a vér, ha majd odvából a velő kirothadt, felfűzi egy kígyó vagy egy gyökér.

Hagyom magam sodródni a szavaiban. Sok tízezer év iszonyata van ebben a képben, Szorongó menekülés az állatok, s a legvadabb állat, az éhség elől, melegre, fényre vágyó, kóborló lények a pusztán, fullasztó hózáporban didergő, halálra váró, csapatától elszakadt, szerencsétlen pionír.

Kit érdekel, hogy a költő járt-e Rómában… De sok sanda szépelgést hoztak haza onnan más poéták! Így inkább csak hagyom, hogy fájjon. Az egyszerűséget talán a legnehezebb megcsinálni, kerülni kell giccset, naivitást, megszépítést, nosztalgiát, vagy legalább mindezekhez érdemes óvatosan csepegtetni az iróniát.

Anna itt a legelemibb eszközökkel élve, hajszálpontos tekintettel, higgadtan fogalmaz, épp annyi érzelemmel, amennyit a vers anyaga felvesz, elbír. Amerre éppen jártam. Sokmillió év liheg bordáid lassan táguló terében, mert ős-szörnyek laknak: minden szerved az.

Egyszerre mellém lépett egy kisfiú a járdán Nem beszélt, csak mosolygott és érdeklődve nézte. Fogadd el saját jelentéktelenséged, és képes leszel megszabadulni tőle. A vén révész még nyugodt, csak sovány fejét ingatja: a talány, mit szóba hoztak, ősibb, mint az ő atyja. Egy hírem van, talán tudod, vigyázz midet hová dugod, hisz te sem voltál több soha, csak bűneim lyuksógora.

Sarkukat a betonhoz, fejüket a falba, öklüket az asztalra, csak úgy táncolnak a poharak. Egyre több és több utat kanyarít számomra a légben. Tavalyi versíró műhelyem következményeképpen az egyik kedves hölgy verseket kezdett írni, nem is akármilyeneket! Kísérő és térkép ne zavarja utad, csak a természet zajai és eleven jelei vezessenek.

De ne várj csodát a felérkezéstől, hiszen csak szolgája lehettél a tájnak, s utad volt az igazi megérkezés. Nem szégyen az, Kossuth Lajos is lakott arra, emléktáblája is van. Évődő, tartalmas verseket írogat, mértékkel, de értékkel, tele mindenféle burkolt és kevésbé burkolt, ádáz irodalmi célzásokkal.

Enni, inni, aludni, járni. A szerző szerencsére nem vette figyelembe ezt a régi-régi intelmet. Jó, nagyon jó, mert sokáig volt valami illetlenség-íze, valami publicisztikus alkalmiság az efféle szóban, a profik klapanciaköltőknek engedték át a terepet. A futár Alexandriába siet, ahol filmstúdiót alapít, és a meteorológusokra, valamint kedvezőtlen befektetői hangulatra panaszkodva idős korában meghal.

Borgeses vers a keresésről, a rátalálásról, sorsról, végzetről, világ-értelmezésről. A művház mögötti fák közt peregve hull a hó. De hol vagyunk itthon?

Nem rajta múlik, és nem is rajtam. Az én királyságomban szabad a gondolat, teret kap a rossz is, de csak tanulságul, jog van és igazság, szeretet és béke, jaj, az én királyságomban.

Nagyon erős. Megdöbbentem, hogy biztos. Mindenesetre itt egy újabb remek szöveg, és ennek örülhetünk…. Nem olyan nagy dolog. Rajzoltam házat, kertet. Ez volt a szándék, el ne hidd, én döntöm romba elveid, ha botlottam, estél velem, ha égethetlek, élvezem, ha nem volt pénzem, hívtalak, a nődet vittem, nincs harag, lelépek, hogyha bajba jutsz, akasszon érted más bajuszt….

Na hol voltál, hol nem voltál? Ahol én éltem: cserélődött a nép, Mikor szavam volt: sosem volt benne ólom, Mégis hiszem, hogy a közös ismerős Jézusnak tetsző az a tegnapi csókom. Nem könnyű semmiségekről írni úgy, hogy ne laposodjon el a vers, de a mindenségről is nehéz úgy, hogy ne durranjon ki a pátoszlufi.

Utánanyúlnék, ha lenne hova. Mintha két méter mélyre leásnék az orgonabokor mellett, és a két méter mély gödör kezdene beszélni.

Együtt lementek a pincelakásba. Lábához tette a kosarat, körülnézett. Apró részleteket, de a legnagyobb, legemberibb rendezőelvek szerinti mintázatban.

Mint kinek élete függ tőle, úgy nézegetem a köztem és a pillangó röpülése közötti távot. Nemtől és kortól függetlenül bárki beléphet, és a kedvére való kilós cuccokkal távozhat. Bordáim recsegnek-ropognak, és fájnak a lábnyomok. Nem látják, hogy nincsen mérték, mi a választ meghozná? Álmában ki emel sátrat?

Madarakat, virágokat, bogarakat emleget, embereket alig, és akkor is inkább indulatosan. Az egyik Kantot és Nietzschét kutatta, a másik füvet vitt a sivatagba, a harmadik bőrt formált estelente, a negyedik meg Trianont siratta.

Felejtkezz el a falvak és városok mesterséges fényövéről, … melyben gyakran mosdattad arcod. Ím átértem a túlsó partra Most már itt lesz az otthonom Bár áthoztam fogam közt tartva Leteszem terhem elhagyom. A kidőlt akác tövében látlelet: a fatörzs alatt is forr a hangyaboly, mintha csak forró olajban mákszemek.

Istenem, de nehéz hazamenni! Veronika meg akar kapni de magabiztos fehér fogai sem tudják bevilágítani huszonnégy királynőm homlokát. Fejezet a földtörténeti korok bulvárkrónikáiból búvárkrónikáiból?

Hagyd abba!! Avagy a lepkére irigy költő, aki amúgy szintén némán repül ne a papíron…. A kikötôbôl az elpusztult zárda mellett felmentem az apátság melletti temetőig.

Másnap, amikor a felszentelt hegy meredek szikláin lépdelsz felfelé, nehogy visszavonják figyelmed, s a máslétbe rántsanak idő előtt. Átvágott az udvaron, ki a nyitva felejtett kapun. Négy, negyven, négyszáz év kell. Otthon elásta a tyúkól alá. A fenyők miatt, vagy hogy halljam, ahogy anyám elmondja, mi volt az elmúlt hetekben: nem tudom eldönteni, a kettő közül melyik az erősebb, hogy mi miatt megyek haza inkább.

Mikor a némaság az úr körülötted, engedd át magad a csendnek, mikor napokra elkerül a nyugalom, mert éjszaka fények villannak fel lehunyt szemhéjad alatt, nappal pedig habzó sötétség kíséri lépteid, végy erőt magadon, és haladj tovább, míg azok az anyagtalan érintések és fojtogató felhők el nem oszlanak.

A buszban ringatózva Vagy inkább zötykölődve Nézem, hogy tükröződik Arcom a plexilapban. És találni kell egy zászlóshajót, egy olyan sort, amely szinte az egész helyett beszél.

S a gyermekek gyermekei, a négy elsőszülött fiú fölvette az Antal nevet. Pillangók, félre az útból! Talán egyszerre több regiszter is időnként. Szinte észrevétlen ritmika, fanyarság, illúziómentesség, tűnődés, áhítat… ezek legjobb koktéljainak összetevői! Mindig úgy éldegélek, mintha holnap örökre elaludnék, s álmatag nézem csontjaim, kik velem loholtak, s kiket lelkem csúful magukra hagy.

Egyik vénülő kezével, másik lenge lánnyal érvel, danaidál a harmadik, tőlük zeng a kis ladik.

Szüksége van egy szórakoztató új barátra

Nem történik semmi, mégis hátrahőkölök. No, mit talál az ember nem másutt, mint az egész közelben? Megyünk a Boltba, Közös kasszánkon háborogva, Két meggyűrűzött divatgalamb. Az idős háziasszony bújt elő. Vagyis a maradék rizs a tányéromon amit villával szétlapítottam Anglia formáját vette föl.

Formával kacérkodás, szóalakokkal babrálás, tűnődő egyszerűség jellemzi, jó kis elegy. Ráadásul, ha jól tudom, a tévé neve oroszul fiatalságot jelent. Az asszony gyanakodva méregette nagyanyámat. Vidd el levágott muskátli-palántád, keress neki egy napos ablakot.

Valaki, akinek kész a hangja, van mondandója, de nem rágja szánkba, van arányérzéke és formakezelési készsége, finom iróniája. Átvágott gyökerekből szivárgó nedvek illata dől a szájából. Meglep majd, szemből, sosem orvul. Az ősök barlangjába makulátlanul lépj be, gyújts tüzet, és feltárulnak előtted a régi idők megőrzött rajzai, de ne várj a képektől és ne kényszeríts testedre látomást.

Egyik legkedvesebb költő-barátom, lelki társam nagyon szép szövege. Látja magát mikor a dolgokra tekint, nevet ad és felmondja hozzárendelés szerint. A slam-poetry beköszön, itt profi költő műveli, a cím BP kezdőbetűi sokat sejtetőek, majd végigáramlunk tesztanyagként a város ereiben, végigáramlik rajtunk, remek keringést mindenkinek:.

Különben eltölt a nyugtalanság, autóba ülök vagy biciklire pattanok, bár vállalkozásom rendre balul üt ki — önhittségem zsákutcába vezet, önfeledtségem fellazítja figyelmem, és a gumi máris lemondóan szisszen vagy összetekerednek a küllők, miként a kígyózó sorok a metróaluljáróban, ahol oly végzetesen gabalyodik egymásba érkezés és indulás.

Nem kínoz már az álmatlanság Jól alszom ha nem is sokat Nem számolgatom reggel a si- keres alvásciklusokat. Hogyan áll össze éppen fekete tollvonásból a vár ott fenn a sziklán a fényből és sötétből. Isten teremtette őket? Sarokba támasztotta a múlt a péklapátját hitte többet nem kell vele fenyegetni de a jelent nagyon el kéne verni mégis csak a lapátot ette meg közben a szú.

Egy biztos, a látszólag tradicionális megszólalás ellenére sem olvastam még olyan verset, mely sajt-fondue-höz hasonlította volna a szerelmet. Hogyha fölállunk, igen, atyám, segítek, Aztán kinézünk együtt az ablakon, Látunk egy régvolt, rettegett birodalmat, Amit átvenni megvolt az alkalom, Isten nevével ajkukon építették, Örökké tették annyi- meg annyian, Igen, de hol van ez attól a csóktól, Amit én kaptam tegnap egy taxiban?

Esőkről és viharokról beszél úgy, mint mások a bolt előtt az ismerőseikről. Alsósként még én is voltam hadisírt gondozni.

Ha lábad és tekinteted összefogva el tudja engedni a belső remegést, végül eléred a védett magaslatot.

Vagyis egyszerre kapok megbízható minőséget és egy kis szédítő váratlanságot.

Félünk a Létől, most már félünk, Konzervgyümölcsön éldegélünk, Otthon fogyasztunk, szerelmesen. Vagy hogy a garázsban végre elkészült a fecskefészek. Itt nincs egy gramm fellengzés, minden szög a helyén, világ jött létre…. Onnét szólít. Erős vers párkapcsolatról, kiszolgáltatottságról, hatalomról, szaggatott és indázó, a metafora két szintje szédítően játszik egymásba.

És mi a szépség? S tizenötödik századi nevét, mely jóságost jelent. Életünk nem más, mint kapcsolatok sorozata, az alábbi versek egyszerre nyers és nosztalgikus tónusban, tempós emberi hangon idézik fel egyes szerelmi viszonyok emlékét.

Valamennyi sejt tiszta emlékezet, s bár magad se tudod, hogy hová vezet, öntudatlan, mert nem tehetsz mást, ha élsz, mi beléjük van írva, azt követed. Két párhuzamos időszámítás, két generáció, kétféle viszony a természethez és persze kétféle viszony az emberi viszonylatokhoz, világokhoz.

Máshogy beszélnek a kutyák, de nyelve van a szélnek, és néma kavicsokban is felsírnak a repedések. Vidám mosolygós porcelándalmata a szívem vigyázzban őrzi a neobarokk ülőbútort de sosem ugat ha lemorzsázod a kamu perzsaszőnyeget fénylik mint égen a csillag belül meg ott az a nagy üreg.

Az aforizma-rövidség veszélyes műfaj, de ő bölcsen és vagányan műveli, sokak örömére.

Szexi nő keres forró szex új london

Klasszicitás és frissesség. Hisz húsod a talaj, éltetőd ölel, beléd kapaszkodik, markol ágbogak sűrű hálóival.

Még zsemlefejű, fürdőgatyás gyerekként hallgatom otthon nagyapámat kegyeletügyben. Két szép, régebbi vers egy nagytudású, finomhangú fiatalembertől. Egyszerű verset írni nem egyszerű. Jótékonyságból a rozsda- lyukakat ki feni ki sorba?

Trannys helyi Kanada

Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted dönteni minden változás felől.

Nagyanyám magára maradt. Az árnyas erdő szellemei miatt kétség vagy rémület ne tenyésszen benned, hisz hogyan is zavarhatnád meg azt, ami összemérhetetlenül nagyobb és tartalmasabb mostani önmagadtól? A fogaim, miket húsz-harminc évig koptattak ételek, martak savak, a fogaim kicsorbult sora fénylik időtlen időkig a föld alatt.

Várták a Messiást. Igazi nagylélegzetű, meditatív szöveg, ritmusára rá kell hangolódni, hibátlanul emelkedik, máris közeget váltunk, és átlendülünk egy másik időszámításba. Magasra teszi a mércét, komoly bölcseleti tartalmakat házasít a mai szocio-környezettel, a kallódó nagyvárosi ember életérzéseit a nyugatosok kozmikus vágyakozásaival.

Vagy épp az a lényeg, amit mond, csak nem veszem észre. Úgy nézem, mint a kút mélyén csillogó vizet. Nem rendülni meg értelmes beszéden, forradásnyi szájjal, tétlen szemekkel hagyni. Hagyd abba! Beláttam a vizet, miközben a lábam előtt, az egyik sír alatti legmélyebb rétegben Macbeth, mellette Duncan hevert.

Kapolcsi gyümölcsök, és milyen édesek! Ne hidd, hogy a tárgyak istene lehetsz. Néha tűzforró, néha nagyon hideg. Észrevette a kis Junoszty televíziót a sarokban, amit akkoriban lopott apám.

A mélységbe révedve lásd át a horizontot betöltő óriási erdőt az elégedettség mámora nélkül, és a hegy törékeny antennája leszel.

Van akit harminc év alatt észre se vettem. Ingám ha végleg lekonyul ki lesz helyettem beton úr? Értelmes emberi beszéd oly mélyfekvésben él, akár halott vulkánok fényes lejtői tövén, a föld erei közt a bor.

Isten szól így hozzád: bennük s általuk. Miközben semmi olyat nem mond, ami lényeges lenne.

Hisz még a kihalt utcák mélyén is meghallom, ahogy a kövezetet horzsolják a messzi bőröndök. Fegyvert foghattak volna. De tudatod tükrét sohasem látod: ha látnád, nem látnád benne a világot. Kő repült nekik. A koponyám mázsás agyag súlyától, száz év se kell, háromfelé reped, belészivárog egy tavaszi zápor s kimossa a porrávált verseket.

Ments meg a közlekedéstől, uram. Szegény kezem, kit annyit szimatoltam, miután testeken motozgatott, hogy visszaintsél annak, aki voltam, szegény kezem, nem mozdulhatsz meg ott! Nincs szavuk? Üres kézzel indulj, úgyis minden szükséged kielégül, ha nem tartozol tovább semmihez.

Csengetett a kapun.

Mindezt keverogepben Meleg húsos apukák Kanadában.

A fia a rendőrségen van, mondta nagyanyámnak, és szúrósan a szemébe nézett. Amikor az akár le is győzhetők ellen fordultunk, sárba löktél, úgy vesztettünk, amikor a legyőzhetetlenek ellen, a vereségben nyertünk.

De csak veszíthetsz mindenféleképpen: a múltadról a változás lemetsz. Az olcsóbbik ananászt vesszük, Vadul egymás szemére vetjük, S egy félrenyelt héj lesz végzetünk.

Nagyon jó tudni, hogy a Pannónia utcában létezik egyetlen, töretlen, osztatlan valójában a magyar költészet. Az emléket nem fogják oxidok. Kegyetlenül s termékenyen beállt a csend. Atyám, te ősz vagy és tiszteletreméltó, És a csodákhoz Rómában közel állsz, Ha szólsz, ólomsúly gurul szét a világban, Nemes szívedben nem tör utat a láz, Jól tartanak, s itt orvoshadak vigyáznak, A szolgaságod mégis a legnagyobb, Bölcs vagy, türelmes, te mindenek tudója, Hát mit lépsz arra, hogy szerelmes vagyok?

Miről ismered fel a magyar turistát külföldön? | CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma

Ha Pestnek lenne párnája galambszaros tollal tömném tele de nem alszik sosem csak szusszan kicsit egy körúti cipőbolt küszöbén.

Nyüzsgő-hemzsegő rákocskák a vízben: élet után kapar mindegyik kis láb. A lábfejére szállt, ő pedig gilisztákkal etette. A szélén, ahol biciklivel száguldozva rajzoljuk kanyargósra a földutat, az orosz katonatemető van. Nem kérem, vigyen föl magával. Napfényes délutánon az otthonos kis utcák a Séd-völgy oldalában.

Lebeg a víztükrön az arca, kisebb, mint a hold, közöttünk pedig a páfrányillatú sötétség.

Vissza se nézett. Biztattam Julist, tegyen egy lépést az irodalom felé pontosabban az irodalmi élet felé, mert az irodalomban már benne vande berzenkedik, rejtőzködik. Vesd le elhanyagolható életed ingatag emlékeit már induláskor, hogy közeli tanúja lehess az erőnek, amely hatalmasabb a szétáradó csillagoktól is, pedig nincs benne harsány, kényszeres önfelszámolás.

Nyilván azt, akitől kapta.

Fekete nők társkereső Ausztrália 5

Mi a nő? Ha barátomnak hívtalak, a kincstáramon nincs lakat, vigyed, mi kéne, hisz tiéd, panaszold mások hisztiét, ha bárkit ütnél, engem üss, ha felragyognál, rám ne süss, amikor hullni tervezel, borom, pálinkám megkezel, házamban tiszta ágy fogad, kialszod minden átkodat, ha elfelejted önmagad, a lényeg bennem megmarad….

Az állomás közel volt. Hiszen a százéves tölgyfa is több, mint száz esztendős! Persze szikár, pontos versmondatokkal, maian. Ott van azonban a két véglet közötti ezernyi fokozat, alakváltozat, énkék és énképek, a legmegnyerőbbtől ő csupa bűbáj, örök nagy tévedésünk valódi önmagunknak tekinteni a legundokabbig őt lépten-nyomon letagadjuk, negligáljuk, hanyagoljuk, mindihiába.

Tömör is legyen, lényeges is legyen, kiszűrjük a zavaróan túlzó gesztusokat, melyektől elsüllyedne.

És nincs vigasz. Itt voltál boldog. Hiába viszel el mindent magaddal: könyvet, törölközőt, edényeket — itt marad majd a konyha és az udvar, a házban hagyod majd a lényeget.

Ma még ne hatalmasodjon el rajtam a helyváltoztatás sürgető kényszere. Pedig érdemes lenne… A címtelen verseknek én adtam kölcsön saját első sorukat. Kelletlenül morogva indult felfelé a lépcsőn. Kit érdekel, ült-e taxiban, kapott-e csókot? Ebbe a turkálóba nem csupa hölgyek járnak, férfiemberre nem tekintünk úgy, mintha éppen valami illetlenséget készülne elkövetni.

Ritka erővel, nyitottan, egyszersmind diszkréten beszél a testről, s közben nagyon is szellemi. Ezt leghátborzongatóbban az utolsó sor példázza. És csöndes figyelemmel próbáltam megragadni ami megfogott engem kőszirt és házak együtt.

A hálón semmi sem üt át, csak hörgés, csak sikoly. Vár engem ott egy hely, a nagyszalontai főtéren, ahol az almát majd én mérem, almát, körtét és egyebet, mint apámról, rólam sem tudnak majd egyebet, ki is kacagnak tán a gyerekek, összesúgnak és kikacagnak, hogy lóg a cipőmből a madzag, nem tudják majd mennyi ideát temettem én el odaát, furcsállják tán, hogy mindig mosolygok, ismerni fogják az almás bolondot, ismert leszek, mint kamaszkoromban, mikor a város friss bajnoka voltam, tehetségesnek mondott, jóravaló diák, no persze, ez a város már nem ismeri amannak a fiát, nem tudja majd ünnepélyen a diák, hogy a verset, mit oly szépen szavalt, az öreg írta, a kisöreg, ki örökké ott ül a főtér sarkán, mosolyogva a sorsán s az almán, mert a kettő, lám, egybefutott, ágtalan lett és lepotyogott.

Hej, ha az ifjak odacsapják, márpedig odacsapják keményen. Nagy nyomáson, lenn, a tengervíz alatt, vagy roppant hidegben, túl a sarkkörön, ugyanaz a forrás tör fel buzogva, bennünk is ott zúg mérhetetlen sodra, mert ereinkben együtt fut a vérrel, akárha csak egyetlen szív dobogna, egyetlen hatalmas ősi szerv, amit a Nap lüktető melege nevelt fel, s most él a Föld felszínén sokszorozva, száz meg száz csicsergő madártorokba írva e mindig változó dallamot.

Olyankor egyre türelmetlenebbül várom. Hóban, sárban, tűzben és szélben labdákat pattintgattak a dombvidéken, s kergették, négyen négyfelé. Afféle keleties mintadarab, de semmi erőltetett bűbájoskodás, csak a kegyetlenül pontos, három négyszer megcsavart anyagú, variációkkal ismétlődő mintázatú szöveg, mint egy többrétegű damaszkuszi penge.

Hallgattak negyven évet — vízözön, hegycsúcs, sivatag — a csend szereti a negyvenet.

Juharszirup | Utunk Kanadáig + életünk Ontario-ban | 2

Közrefogjuk hozzáöregedve, száraz szemmel nézünk a gödörbe, sírnom kéne, ahogy az anyátlan árvát sirattam a balladában, régi képzet, gyászom valóságos akkordokkal ébreszt méltóságot, hogy a rög vad ütemét kibírjam, amint lassan eltűnik a sírban.

Nem lépek a lesüppedt sírokra, ha a letaposott területrôl közéjük rúgjuk a labdát. Lusta voltam zuhanyozni de tiszta ruhát vettem lusta voltam tiszta ruhát venni de zuhanyoztam.

Anyámmal azt néztük évekig. Ne akarjak folyton ott lenni, ahol nem vagyok, és élvezzek egy kicsit ott lenni, ahol vagyok.

Mennyibe kerül egy prostituált Fort McMurray-ben?

Mielőtt összefüggéstelenül abbahagyja a fogmosást, Veronika megüzeni: Az erdőből eltűntek a gallok, illetve Franciaország kétszeres Európa- és egyszeres Világbajnok.

Az embert a tévedés motorja hajtja, ez a motor tereli az első arra járó buszra, hiába, mert a busz prüszkölve megbokrosodik, vagy a repülőtér felé a piros lámpánál az ajtók hirtelen felpattannak, és egy külföldi házaspár ijedtében leszáll.

Ha lefelé jön, az maga a megkönnyebbülés. Véred úgy kering, mint nedvek a fában. Lát az ember. S ti lábaim, sebes, vad agaracskák, akik leányok lábát szorították s felhők alá rúgtátok fel a labdát — örökre megmereszt a síri hapták. A nyugtalanság?

A kert felől kiáltás hallatszott; ura hívta a házinénit. Az én királyságom ezért egyszemélyes, ezért öl meg engem, ezért nincs a Földön, jaj, az én királyságom.

Kháron szűkös ladikjában veszekednek a költők imbolyogva, összezártan: Nőről szebbet ki költött? Lélegzetelállítóan bensőséges vers egy nagyon kedves volt tanítványtól.

Már voltak itt, de nemsokára visszajönnek, házkutatást fognak tartani. Hova is szaladhatnék a közlekedés elől?

Amszterdamban ismerjétek meg végre a nőt, Párizsban a férfit, Rómában a helyettesemet, Londonban a világot. Fegyelem és fantázia. Erre utal az evangéliumi krónikát idéző Jézus kiűzi a farizeusokat — Nagyanyám megmenti a Junoszty televíziót cím is.

Hiszen itt-ott meglátod néha még Minden torzít, ami nem sima Üvegek, szemek, víztükörkép Az emlékek homorú térsora S ő is nő, nagyobb a keze, a homloka S már van méhe, és van ujjlenyomata Mert a mindenségből való térfoglalás Egy örökre szóló árnyéklenyomat Terek, utcák, házak, utak Belső város térképe a hasfalad Már tudod, az élet nem árnyjáték Mert mindennek megvan a helye Már képes vagy feltenni a kérdést Hogy meddig tágul egy női test És hol is van az élet közepe?

Nem sok közöm van hozzá A télvégi lucsokban Az utcaszélen álló Rajzos fák érdekelnek. Megpróbál lebeszélni a temetői sportról, de hiába. Nincs min kétségbeesned.

A vonatot épp elérte.

Vannak szintek amiket jó elérni, de ezek Meleg húsos apukák Kanadában inkább ajánlások.

Filem hallatára olvasta be a rádióban. Jelenleg ennek a területnek a visszahódítása folyik, néha józanul, máskor indulatosan, nyilván a heves közhangulat függvényében.

Csak fél év után hozta el nekünk. Ptolemaiosz vagy, aztán Kopernikusz. Egy igazi nagyasszony: enciklopédikus tudás, lefegyverző kedvesség, pontos és személyre szabott figyelem, alázat a munkában, ugyanakkor tudás az önkívületről, belső mámorokról.

Szentek és lepkék, apák és fiak, a teremtés rendjében egymástól távol eső lények, melyek oly jólesően keresztezik itt egymás útját. Nagyanyám délben érkezett Pestről, ahol a piacon virágot árult. Jó szelet, kapitány, üdv a fedélzeten! Ezt a díszes seregletet, a lehetséges és valós klónok sorát örökíti meg az alábbi szöveg:.

Az időhálón nem üt át az utolsó hörgés, sem az első sikoly. A hegy lábához érve, a tisztás patakjánál aztán fellélegezhetsz. Szerencsés a torokszorító témától való elegáns távolságtartás, mely nem öli ki a fájdalmat, sőt, még jelentősebbé teszi, elemeli. Nem mozdulni meg hiába éget is a Nap, teremj füstölgő csontokat, ha már húst nem teremtél.

Mindent a tévedés motorja hajt? Józanon feküdj le, s ha hálával pihensz meg az ásványokon, a múlt és a jövő történeteinek őrzői talán kegyesek lesznek hozzád. Pest a véredbe kerül, és te odaadod neki, vedd el, Pest naponta 2 millió orgazmust színlel, mert senkit nem szeret viszont, de ha megölöd is meghatároz — hát hogyan viszonyuljon az ember a saját anyagához?

S atyám, megkérdem még tiszteletlenül: S vigyázz, a válasz mindent más fénybe vonhat: Nem az az áldott, ki jelentéktelen, S Urát keresve embertársába olvad?

Mégis úgy érzem, gyógyító ez a folyamat, még ha a kapcsán folyó kerekasztal-beszélgetések, nyilatkozatháborúk olykor fölös habverésnek tűnnek is. Velence az én mosómedencém.

Legyél bátor, nincsen fölötted senki, legyél bátor, akarhatsz bátor lenni, fönn vakító kék oxigénes vákuum, lélegezz mélyet, túl vagy minden határon, e birodalomnak nem lehet királya, nyitott szemmel menetelsz Meleg húsos apukák Kanadában halálba, merülj alá a Léthe zöld vizébe, tágra nyílt szemmel süllyedhetsz a mélybe, itt nincs gazda, egy mészárszék a zöld rét, alvadó vér a vízpart, s az öröklét tágas, üres erdeiben élő halottak: lelkek kidobott milliói bolyongnak.

De a költők: viszonyulnak, melyik jobb, mint a másik, s ha mérték kell, visszanyúlnak Aquinói Tamásig. Apám korhadt koporsódeszkája darabokban bújt föl a világra, szárítkozik vastag sugarakban, aztán újra elvegyül a hanttal, anyámat is magával ragadja, temetés a gyémánt lakodalma, megint együtt szólíthatom őket, mint a szülőföldi anyaföldet.

Hogy megkövessen, körbemártogassam a verssorokba olvadt önmagamban! De hogy szólna hozzám, azt már nem remélem. Hát, le a kalappal! Ki szakít nadrágszárat?

Hajnali panelerkély 10 éve, Rákoskeresztúr, itt kerülgetted a kutyaszart, sétálva éjszakákon keresztül, paráztál a nyugatiban hogy megkéselnek párszor, voltál éjjeli városliget, tó, állatkert, sörsátor, nézted a sötét Városmajort sokáig, félmeztelen kikezdett veled egy 60 éves nő a hetvenégyesen hallgattál tesco-s nejlonszatyrot zörögni a Citadellán elsétáltál rohamrendőrök közt, a kutya se figyelt rád vártál nőt Móriczon, Moszkván meg a Jászain sokat néztél mindenkinél magányosabban Jóbarátokat, locsolgattad más virágát, ettél ingyen és túl drágán, benézett ablakodon a vár, a hetedik ker.

Ha a hegyhez készülsz, ne válassz kerülőutakat.

De Kassai Meleg húsos apukák Kanadában nem csak a szépre emlékezik, a kudarcokat sem tagadja le.

Évekig minden nyáron Vecsés régi temetőjében focizunk, a város közepén. Ezért állunk be tartóoszlopnak, fogaskeréknek, ezért sodor magával, ezért sebez és csonkít, ezért redukál és butít el, ezért hatol belénk csontig. Megérkeztek álma koszorúi, mennyi rózsa! Minden kezet visszaadni. Mert rettegünk, félünk és fázunk, mert sokkal öregebbek vagyunk, mint hiszzük, mert emlékszünk erre az ősrégi hóesésre.

A temető szélcsendben is kiszámíthatatlan, mint a tenger. Ki ez az öregasszony A szája sarka ráncos És fénytelen szemével Kutatva nézelődik.

Barna T. Attilának leginkább pasztelles-természetleírós, dalszerű verseit ismerhetjük, és ez a csendes hang most nagyon jóízű retrótörténetkét mesél nekünk. Mi meg örüljünk ennek, de nagyon! Kháron végül dühbe gurul, s amíg ezek céltalanul lőnek, mint a parittya, ladikját beborítja. A kapu közben megnyikordult.

Szinte divatja van ma költészetünkben a hazáról való beszédnek. Időnként persze felidézem Veronika kifogástalan fogsorát. Megálltak a szoba közepén.

A Háború Dalai: TELJES FILM (Minecraft animáció)

Nem érdekel, hogy miért orosz katonák fekszenek ott. Ha itt hagyod a virágzó akácfát, keress helyette másik fát, hatot. Három jó kis látomásos szöveg, múltbeliek, álombeliek, képzeletbeliek, melyik hogyan. Jól mondja Weöres, mindannyiunkban ott van a szent és a tömeggyilkos.

Kesernyés irónia, égszomj és jóleső földhözragadtság: ennek a két koktélnak ilyen összetevői vannak. Vagy Kínát… Fiam, ne játssz az étellel.

Vérem ha végleg elapad mi feszít húson falakat? Párizsban már tudtam és tudtad Az ablakban órákig fényképeztél Legyenek rólad képek még — mondtad Mielőtt eltorzít a szülés végképp De a régi ablak egyenetlen üvegén Mint műtermi torzítótükörben Mégis megnyúlt a vékony fényalak Leginkább erre emlékszem Minden más homályos maradt Mert élesen a bizonytalant láttam: A test képlékeny terei, mint a jövőnk Életünk ki-és be-nem teljesesedései Egy üresnek tűnő képtelen város fölött Akkor, Párizsban, világunk közepén Hallgattunk mindenről, ami lényeges Csak leképeztük a tudat merevlemezén Hogy meddig képes tágulni a női test.

Meleg húsos apukák Kanadában sajnos nem tudtuk hivatalossá tenni a fogást egy fotóval.

Fanyar és érzelmes, laza és komoly, fiatalos és kortalan.

Felujjong az ember: csőposta jött, a feladója harminc felé ballagdáló ifjú ember, a versek pedig nemes egyszerűséggel fogalmazva bitang jók.

Tessék megtekinteni a legjobbakat, nyomdafestékre, ízlelgetésre méltók:. Kiszolgáltatottság, ismerősség, idegenség kavarog bennük, jó kis koktél.

Nem a gyorsvonat mozog: a táj suhan. Bőven van olyan minőség, mint amit a legexkluzívabb butikokban mérnek. Merd rábízni felnyíló életed az előre- láthatatlan mozgásra kötelek nélkül is, és ne riasszon a melletted elszálló ragadozó madarak éhes röpte.

Versek, melyek táncolnak a sanzonhatáron, és terükbe visszhangosan szűrődnek be mai rontott, roncsolt nyelvünk visszhangjai.

Gyerekek vagyunk, senki sem szól. Megkérdezni a háromévest: megetted mind a tejberizst? Túlsó vége hol kotor, a tengerfenéken vagy pince mélyén, nem tudom. Létra vagyok, amin föl-le jár egy angyal, ha érkezik, mindig megrándulok. Pedig hol vannak még a kilencvenes évek. Tízezer fokos tűzben égni?

A macskám a műanyag búrától nem fér ki a résnyire nyitott ajtón a mancsával feszegeti kicsit de túl nehéz a fa meg az üveg ha csak a fejét ha csak a fejét be tudná dugni kimászhatna az erkélyre és ott a rácsok közé nem tudná bedugni a fejét az ivartalanítás után megelőzési célzattal fejére húzott antenna miatt.

Szabadon állsz, széllel mozdulsz, a környező jelek átizzanak rajtad, továbbítod őket a földnek észrevétlen. Tessék válogatni:. Időnként be-betérek szemlézni Varga Julis blogköltészetét, olyan ez, mint minőségi pincészetet látogatni, mindig meglep valamivel, erre számíthatok.

Bécs csak egy kapu, lépjetek be! Igazán férfiasan haragos, dacos, mégis rezignált két vers evilágiságunkról…. Kis ideig tétováznak, majd lassan, imbolygó léptekkel indulnak el a holdbéli tájon. De egyszer csak, talán egyetlen év alatt porladni kezdtek a beton fedlapok, a vaskorlát eltűnt, azok az emberek hirtelen nem odavalók.

Nem hallgattak oda. Itthon vagyunk. Nappal nem láttam még olyan sötét eget. Egyszerűen szép és szépen egyszerű, ahogy a költő számos verse. Nem több, csak ok. Atyám, ha meghalsz, én is sírok talán, És templomokban akasztják ki a képed, Míg engem aznap kétszázan, vesztesek, Hozzám hasonló szarháziak idéznek, Én csak matattam az örök könyv felett, De már tudom, hogy elmúlok majd a nyelvvel, Míg te dönthettél: a könyvben benne vagy, S ahol eldőlsz, az örök időkre szent hely.

Az önmegszólító verstípus szélsőséges esete: hústól láthatatlan önmagunkkal beszédbe elegyedni egy olyan időről, amelyet a belőlünk tovább élő tovább halószinte szervetlen és érzéketlen részek élnek halnak majd meg.

Hát ezért csináltuk ezt itt, ezt a méreten felüli nagykabátot, ezt a folyton lobogó, okos tüzet, ezt a fészek puha melegét utánzó, minden földi jóval kecsegtető burkot, ezt a gigászi méhlepényt magunknak, ezt a civilizációt. És anyám nagybátyjáék miért két-háromezer kilométerrel keletebbre.

Nem te nősz fel: benned sarjad a világ.

Kínai egészségügyi masszázs scottsdale

Fújtatót a szusz? Élő jelenlét, élő versek, sors és sorok. Lisszabonon át meneküljetek előle, Compostelán át előlem. Régen történt, azóta lett otthonunk Az izmok, hús és bőr visszaálltak Nem is látszik semmisem rajtad Mondták sokféleképp, akik láttak Persze, utólag a terhes vagy áldott Az élet egy-két pillanatfelvétele Az elnyúlt reggeli árnyék behúzódása Majd lassú kapaszkodása estefele A természet mindig komponál vele De az üres méhben ott a nyoma Egy gyermek átmeneti rejtett otthona — Bár már én is csak homályosan Ha előkerül egy-egy terhesruha — De hogy múlhatna el alaktalanul Az átalakult test alakzata?

Földtörténeti korok bulvárhíreit meséli, ízeltlábúak, gyűrűsférgek életének szenzációit. S a kapu sarokvasa megcsikordul. Lement borért, nem jött fel soha többé. Jár az óra, muszáj hazamenni, aki megszült, azt kell eltemetni, hiába a halottkém irása, míg a pálya nincsen végigjárva, nélkülem csak elásnák egy kertben, s visszajárna, mint a temetetlen, mintha elment volna, mégis itt van, nyissam, amit éjjelre becsuktam!

Szerepelhetne benne Oszama Bin Láden vagy Van Gogh, de nem szerepel, csupa puha fehér tiszteletreméltóság, kis nosztalgikus népkarakterológia hja, kérem, hát hogy néz ki onnan Pannónia, ezt mondta, ugye, prego? Az a legrosszabb, amikor fölmegy. Jáj, ez a Balázs, mekkora szép vers már! A pillangó ilyenkor félrelibben, kissé csúfondárosan talán, utat csinál nekem az égben.

Egy rigóról beszél, akivel közeli kapcsolatba került kapálás közben. A halott kezéből, ott lenn, szétfolyt a bor. Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg, mielőtt régi házad összedől. Még hallotta, hogy az asszony utána kiabál. Anyám szavaiban egy olyan idő, ami nélkülem telik. Lélek mozgat téged? Egészen régről szóló hang, ősi recitálás, egészen mai-tegnapi az érzés, a világ, szép és fájdalmas körben összeér a múlt s a jövendő….

Lackfi János | Turkáló

Jánk Károlynak sikerült… Mert egy hároméves már tartalmazza a felnőttet és az aggastyánt, egy tányér rizs pedig egész Angliát.

S mért nem jön el! Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen, keresel mást, ahol majd boldog lehetsz. Az én királyságomban egyeneshátú a diplomácia, nincs lobbi és prostitúció, erő van és szolgálatkészség, titánba mart elvek és kotont alázó rugalmasság, jaj, az én királyságomban.

Ha félhatba megyek teveled ki fürkész sóvár szemeket? Mégis legyen mire akasztani a szöveget. Kerülgetem őket, pedig mindet félméteres fű fedi. Útra kelünk. Ha értő füllel hallgatja az ember, mit fecseg most a felzaklatott tenger, egyetlen dalt hall csak mindenek felett: hogy élni kíván, s megmaradni minden.

Az Meleg húsos apukák Kanadában, ami "szembeötlik": Get your tickets now!

Megborzongat az ablakon behúzó sarkvidéki szél. Visszamentem a partra, egyre tovább erősödött a szél, mintha odakint két őrült vénember ordított volna egymással soha jelentôségüket nem vesztett dolgokról. Idegen ország fővárosában szállodai szobába költözni, ki sem mozdulni többé, nem szellőztetni, az utcáról szűrődő, ismeretlen szavakból hosszú évek alatt megszőni egy tökéletes, indokolatlan nyelvet, tiszta jövőt, halálosan sejtve, hogy egy este majd, mintha a Hold énekelne, a bomlás fonalát követve belép az ajtón egy idegen, köpenye alól előhúzza színezüst tőrét, és elmeséli, hogy évek alatt, mióta egy idegen ország fővárosában él, szállodai szobában, az utcáról szűrődő képekből tökéletes, indokolatlan emlékezetet szőtt, tiszta múltat, halálosan sejtve, hogy egy reggel majd, mintha a Napba nézne, a bomlás fonalát követve belép a szoba ajtaján, s egy idegent talál ott, aki köpenye alól előhúzza színarany tőrét, elmondja: végére ért a jóslat, és a csoda fémes villogása megnyitja a szeretet csatornáit.

Nemes lejtés, csendes igazságok, jóleső ismétlések ritmikája, és egy kis keserédes, fájó rezignáltság, akárha félrebillent fejű Krúdy járna újra járdáinkon. Akartok hát a kedvenceim lenni? A homokozót, a garázst, a macskát, a fal sárgáját napnyugta előtt, a kopott, poros udvarban a hat fát, az ólmos, mégis édes levegőt.

Csak a nyele vagyok valaminek. Így visszatérünk Rómába. Ennivalót hozott nagy kosárban. Gyorsan kipakolt mindent a kosárból, fogta a tévét, beletette, ráborította a nagykendőjét, felkapta és fordult kifelé. Az én királyságomban mindig telt a kincstár, sohasem tartozik, nem szívkodják senkik, mindenre jut elég, senki sem kap többet, jaj, az én királyságomban.

Néhány régebbi, de mit sem kopott, sőt, mindinkább felfénylő szöveg:. S kinek lesz ugyanolyan drága a szomszéd elhanyagolt lánya? De ketté is állt a filem.

Játszani, késődélutáni fényben. Magyar és európai, visegrádi és amerikai lélek. Az én királyságomban nincs demokrácia, sem nemzetszabdaló, elvakult, vad pártok, egység van és közös akarat, funkciók és szabad emberek, jaj, az én királyságomban.

Minek szólnak még hozzá? Milyen meghitten társalog a költő saját csontvázával, ápolva kettejük meghitt kapcsolatát. Hídasszony pártok és oskolák, okostojások és hőbörgők között. Égnek tartott fáklya, gázláng-lobogás, szénatűzben perzselődő oszlop, mely maga se tudja, mit tart, s tart-e még egyáltalán.

Nem szólt se ő, se én sem Jó délutáni csönd volt de mégis úgy éreztem, hogy mi megértjük egymást. Most túrtam, de szép! Egyedül csak mi tartjuk szavainkat ilyen nagyra, milyen fülledt is a csend mindenektől elhagyatva! Talán tudja egyszer ő is megvakul, sötét lesz és sorolja bűneit számolatlanul.

Olyan rég nem néztem tükörbe kezdem azt hinni egy félig üres füzet vagyok amit véletlenül a pacás oldalon csapott fel egy beszakadt körmű kéz. A hegy alatt egy térről a várra látni szépen leültem hát a földre.

Vagy az élettel? Ilyenkor nyilvánvalóan kihajolok az ablakon, majd minden különösebb ok nélkül úgy maradok.

Ingerkedő, finom, szép és komisz, szóval ami kell. Ez a nő aki mellettem áll a buszon felém hajol szája nyílik ez aki kissé rám szuszog ez nem te vagy ez a nő máris a címemet kéri mondom Báthory utca 8 leszáll velem lehúz magával és marad szóval ez a nő nem te vagy kicsit beszél velem bedob egy félmosolyt ebbe a tél végi ár- leszállított szürke délutánba amelyből úgy hiányzol mint ebből a nőből a könyörület kabátujjáról a karszalag diákigazolványomból a bérlet persze nem ettem meszet hazudok Báthory utca 8 mondom ahogy neked szoktam a Münich Ferenc cuccával is eljátszottam jaj úgy hazudnék neked olyan rohadtul hiányzol ideképzelem az arcod az Astoriára ezek alá a vörösre festett zsíros tincsek alá ennek a nőnek a hurkás nyakára hogy magabiztosan belehazudhassak akárha neked hisz tudod nem tudom mással elképzelni egyedül veled veled egyedül.

Sok-sok forrás táplálja létezésed, hogy élvezhesd tulajdon működésed, élvezd csak, amíg még élvezheted: a pusztulás ott van, mindenben elosztva: közelebb hozzád, mint a lélegzeted.

Berlinben az egyszerű életet tanuljátok, Veronát értetek énekelem meg. S ki rak, fogam összezárva égszínkék tablettát a számba? Én következem! Régóta szeretem Ács Jóska verseit, s most íme néhány nagy kedvenc. Mellém ül egy szobor és tüzet kér mintha nem lenne annál természetesebb hogy egy nikotinfüggő szobornál nincs tűz.

Megint a harmincas nemzedék, egy készülődő új kötet anyaga, mély vallomás temetőkről és temetetlenségről temethetetlenségről?

Szex bár high wycombe

Fülig ér a szájam, íme egy kész költő, most már csupán az a fránya kitartás, megszállott konokság kell, fület viasszal bedugni, nehogy szirének dala eltérítse saját útjáról! Hát egy fiatal erdélyi költőt, aki éppen tőlem két falunyira, Tinnyén él.