Feleségül tavaszi völgy lány usa

Feleségül tavaszi völgy lány usa WMN Play — Free Press, — Én voltam az ebtenyésztők első háború utáni kongresszusának fordítója. Kevés az időm, Mr. Lehelete hűvös.

  • Szexuális beállítottságom:
  • Szeretem a férfiakat
  • a csillagjegyem:
  • Az én csillagjegyem Szűz
  • Testtípusom jellemzők:
  • Sportos vagyok
  • Szeretem inni:
  • Vörösbor
  • Szabadidőmben szeretem:
  • Jóga

Akármilyen képességei vannak Zenobiának, annyi bizonyos, hogy a természet nem szakácsnőnek szánta. Jobb élet! Zenobia hozta be nekem mindennap a saját kezűleg őszintén szólva, nem nagyon jól elkészített zabkását, s valahányszor kedvem támadt társalogni, leült az ágyam mellé, s olyan élénken beszélt, hogy az érverésem egy-két indokolatlan lüktetéssel tüstént szaporább lett.

Ahogy magam előtt láttam, fiatalon, olyan üdén és rózsásan, hogy ezer nő közt se lehetett volna párját találni, a legcsekélyebb okom sem volt feltételezni, hogy sorsa már betelt; sokkal valószínűbbnek látszott, hogy az eljövendő évek hozzák majd meg neki az élet legszebb ajándékait.

Igazi gyengédséget legfeljebb a szerelemben vagy rokoni érzelmekben és más, hosszan tartó, megszokott vonzalmakban érzünk. Úgy segéljen minket Isten, amilyen jól bánunk ezzel az elhagyatott lánnyal! Így aztán, mivel ez idő szerint sehogy sem tudtunk valami jobbat kiagyalni, elhatároztuk, hogy megmaradunk az amúgy is szép reményeket sugalló Derűvölgynél.

Még leginkább az a jellegzetessége szolgálhat magyarázatul, hogy vállának sajátságos ívelése volt, meg hogy félig lehunyt szeme a keskeny résen át fürkészőbben pillantott a szemembe, mintha tágra nyitotta volna. Utóbb ugyan már csökkent az ereje, de véglegesen sosem múlt e l.

Nem tud beszélni? Nem, nem, azt mondom én magukna k, korábban kell felkelnünk, ha a Boston környéki kertészekkel fel akarjuk venni a versenyt!

Egyszóval ritkán láttam még ilyen szomorú, ilyen szánalomra méltó teremtést, mint ez a fiatal lány.

Gondolja, hogy hajlandó lesz az életét Apró-cseprő vétkek nem fogják őt kielégíteni. Zenobia - akinek dölyfös természetéről sokat regéltek nekem - legnagyobb meglepetésemre mélyen elpirult, szemmel láthatóan elszégyellte magát, s zavarba jött.

Ha valaha megérdemeltem - s ez nem sokszor fordult elő, sőt, én azt hiszem, sosem - de ha mégis valaha megérdemeltem, hogy egy embertársam jól képen törüljön, mert titokban nagyra voltam a magam képzelt társadalmi rangjával, ez bizonyára éppen akkor esett meg velem, amikor hivalkodón azt akartam bizonyítani, hogy egyenlő vagyok vele, és nem több nála.

Ott ólálkodott pár lépésnyire a mi kis világunktól, amelynek melegében és fényében mi, percemberkék, fecsegtünk, fontoskodtunk.

Elragadó termetű nő volt, s épp legszebb virágjában. Aztán megmártogatva pirítósát, késpengéjének lapján egy-egy darabot a szájához emelt, felét persze mindig az abroszra ejtette, majd ugyanezzel a hasznos szerszámmal szeletet szelet után vágott a sonkából.

És valóban Mr. Hollingsworth állt ott; bolyhos télikabátját hó borította.

Holnaptól fogva, ha úgy tetszik, testvérek leszünk, s virradatkor elkezdjük új életünket. A derék Silas Foster nemigen vett részt beszélgetésünkben, de ha olykor szólt egy-két szót, annak nagyon is gyakorlati célja volt. Noha egyik szál sem hasonlított az előző napihoz, valamennyi pompás volt, s annyira illett Zenobia dús szépségéhez, hogy mindannyiszor úgy éreztem, csakis ez az egy szál méltó rá, hogy viselje; minthogyha a természet boldog bőkezűségében ezt a virágékszert azzal az egyetlen szándékkal teremtette volna, hogy Zenobia fejét méltóképpen ékesítse.

De mi a vad hófúvás ellenére is nyarat teremtettünk. Kezdetben folyóiratokban használta álnévként, utóbb azonban barátai, akik szerint jól illett fejedelmi termetéhez és magatartásához, félig tréfásan baráti érintkezésben is így nevezték.

Bátran állíthatom, hogy senki más kerek e világon, legalábbis a mi új angliai sivár kis világunkban, nem álmodott azon a napon a Paradicsomról, legfeljebb olyanformán, ahogy a sarkok a trópusokat idézik. Kiderült, hogy szegény Priscilla mégsem csak úgy az égből pottyant alá, ahogyan azt mi eredetileg hajlandók lettünk volna feltételezni.

Egyelőre ne kérdezzünk semmit, csak - tette hozzá - jobb volna, ha tudnánk a nevét! Mi tagadás, nevetségesen romantikus elképzelés volt, hogy ez a gyönyörű, gazdag és kétségtelenül előkelő társadalmi helyzetben levő nő olyan titokban mehetett férjhez, hogy az emberek addig-addig ne sugdosódtak, gyanakodtak volna, míg végül mindenre lassanként fény nem derült.

Mihelyt zavaros elmebeli állapotom megengedte, hogy a közelmúlt eseményein elgondolkozzam, természetesen megtudakoltam, mi történt furcsa kis vendégünkkel, akit Hollingsworth hozott közénk.

Magunk közt szólva, nálunk még nincs olyan tündérország, amely annyira hasonlít a való világhoz, hogy megfelelő távolságból nézve, meg sem lehet tőle különböztetni, de amelyet különös varázslat levegője leng körül, s ez lakóit önálló, sajátos léttel ruházza fel.

Ezentúl igyekszem majd minél kedvesebb lenni hozzá. Ez az oka annak, hogy a sebesült szarvas félrehúzódik, a beteg oroszlán pedig mogorván barlangjába rejtőzik.

Mindenfelől ágykeretek recsegését-ropogását hallottam - a derűvölgyi testvérek szunyókálásukból felriadva, bizonyára a legnagyobb összevisszaságban kapkodták magukra ruhájukat, hogy minél előbb nekifoghassanak a világ megformálásának.

E témára vonatkozó megjegyzéseit a szerző nem fejezheti be anélkül, hogy hangot ne adjon annak az őszinte óhajának, hogy e vállalkozásban érdekelt sok-sok művelt és filozofikus elme közt akadjon egy, amely történetét megírja végre a világ számára. Zenobia észrevette, hogy figyelem, de azt, gondolom, nem sejtette, milyen következtetésekre jutottam.

Igen kevés vonzó tulajdonságot osztott szét fantáziája e teremtményei közt, s így valóban nagy méltánytalanságot követne el egykori, kitűnő társaival szemben, ha nem tagadná, hogy őket akarta megmintázni.

Illett hozzá ez a gesztus, bár e gyönyörű nő bőséget sugárzó lényéhez tán még méltóbb lett volna, ha friss virágot szór szét, vagy ha kezének érintésével újraéleszti a hervadtakat. Igen szemérmes ember volt ez a Mr. Moodie, amit annál különösebbnek találtam, mert kenyérkereső foglalkozása révén többet forgolódott a világ sűrűjében, mint általában az emberek.

Ezt a villanást nagy-nagy szerencsémnek tartottam. De az öreg legény a maga udvarias és alázatos módján szeszélyesen megmakacsolta magát; úgy látszik, valamit a fejébe vett, s ez korábbi szándékainak megvalósítása dolgában habozásra késztette.

Ilyesmit mondott:. Inkább lemondanék magáról mint munkatársról, semmint hogy a világ elveszítsen egy igazi költőt! Legnagyobb részét abban a nyomorúságos állapotban töltöttem, amikor az ember agyában, mint Sisera halántékában a szög, valamilyen rögeszme tanyázik, mialatt számtalan egyéb gondolat jön és megy, kering benne erre-arra, az örökös változást kibírhatatlan egyhangúsággal vegyítve.

Csuklyája alól barna haja nem csigákban, hanem csak enyhe hullámokban omlott alá; szinte betegesen sápadt arca arról tanúskodott, hogy napfény és friss levegő éppoly ritkán érte, mint egy virágcserjét, amely azon igyekszik, hogy a gyér fényben is kiviruljon. Iszonyatos mennyiségű vajat kebelezett be, s egyébként is inkább falánk óriás, semmint civilizált keresztény módjára viselkedett.

Lehetetlen megmagyaráznom, miért. Egzotikus, ritka szépségű virág volt, friss, mintha a kertész most vágta volna a melegházban. Ebben az állapotban az volt a legfőbb óhajom - akármilyen önzőnek látszik is ez - bárcsak a társadalom megreformálása egy fél évszázadig vagy legalábbis addig váratna még magára, hogy én már semmiképpen se bonyolódhassam bele.

Rossz egészségi állapotom és a kimerültség kétségtelenül betegesen érzékennyé tett. Priscilla szemmel láthatón csekély viszontszeretetre talált nála. Maga igen?

Manapság hazánkban ritkán találkozunk olyan nőkkel, akikben egyáltalán felismerhetjük a nőt, a mindennapi érintkezésben nemük úgyszólván elmosódik, mit sem számít.

A szervezők a második helyen végzett Egyesült Királyságot tartják reálisnak, mert az esemény nagyon összetett, Feleségül tavaszi völgy lány usa előkészítő munkát igényel, és sok pénzbe is kerül a házigazda országnak.

Miután a kelleténél többet is felraktunk belő le, visszatértünk a nappali szobába, székünket közelebb húztuk a kandallóhoz, s elbeszélgettünk kilátásainkról. Miközben felemeltem a hálósapkát, és a remek kézimunkát csodáltam, észrevettem, hogy Priscilla egy pecsétes levelet tart a kezében, várva, hogy elvegyem tőle.

A legfurcsább az volt a dologban, hogy ez a naponkénti friss virág enyhe önkívületem múltával is még sokáig, sőt, e különös nővel való ismeretségem egész ideje alatt hatással volt képzeletemre. Az volt a szándékunk - tagadhatatlanul nemes, de nemességével kétségtelenül egyenes arányban képtelen szándékunk - hogy lemondunk mindarról, amit addig elértünk, s az emberiség elé példaképül olyan életformát állítunk, amelyet nem afféle hamis és kegyetlen elvek irányítanak, mint amilyenekre az emberi társadalom kezdettől fogva épült.

Elárulok magának egy titkot: én idáig egyetlenegy emberbarátot sem bírtam soha elviselni. Nyilvánvalóan nő volt; helyesebben - abból ítélve, Hollingsworth milyen könnyedén emelte le, s karjaiban milyen csekély helyet töltött ki - egy karcsú, vékony lány.

Most azonban szigor és rosszallás rítt le arcáról, e baljós tekintettel első ízben nézett Zenobia szemébe, s hatása ezzel kezdődött az életében.

Milyen furcsa, hogy épp az a fajta munka, amely a nők osztályrésze, különbözteti meg elsősorban a mesterkélt életet, az elfajzott halandók életét a paradicsomi élettől.

Mert nemigen éltünk még át ennél reményteljesebb időszakot. Anyagi haszonra kölcsönös segítség útján akartunk szert tenni, nem pedig úgy, hogy erőszakkal elragadjuk az ellenségtől, vagy fortéllyal elorozzuk a nálunk kevésbé ravaszaktól ha ugyan egyáltalán akadnak ilyenek Új-Angliábanvagy önző versengésben elnyerjük szomszédunktól; mert ekképpen, így vagy úgy, minden emberfia, ha akarjaha nem, kiveszi részét a közös bűnből, de meg is fizet érte.

Szedtek-e ma itt ananászt? E tökéletesen kinyílt rózsában nincs többé zárt szirom, nincs rejtett harmat csepp! És még egy sajátosságot felfedeztem benne.

Gyakran megesik, hogy egy ragyogó asszonyra már-már imádatnak vagy bálványozásnak beillő hódolattal néz egy fiatal lány, de éppoly kevés reménye van rá, hogy személyesen megismerje, mint arra, hogy az ég csillagai közé emelkedjék.

De déltájban havazni kezdett, északkeleti szél seperte végig a havat az utcán, s a háztetőket és járdáka t olyan ügybuzgó makacssággal festette fehérre, hogy az a mi legkeményebb januári viharainknak is becsületére vált volna.

Enyhíteni akartunk a munkásember robotjának súlyos terhén azáltal, hogy izmaink és inaink megfeszítésével magunk is megfelelő részt vállalunk belőle.

Tán irodalmi hajlamai vannak, Mr. Vagy a nőjogok szószólóinak sorába állt, vagy valami más okból érdeklődik e hölgy iránt? Megelégszenek, ugye, füge, ananász és Ádám asztalának egyéb ínyencségei helyett teával és pirítóssal, no meg egy szerény adag sonkával és nyelvvel, amit háziasszonyi ösztönnel egy kosárban magammal hoztam?

De eredendően ott rejtőzik bennünk; analógiáját megtalálhatjuk állattestvéreinknek abban a szokásában, hogy csordájuk beteg vagy elgyengült tagjait, mint valami ellenséget, kiűzik maguk közül.

A nyalábnyi jókora gally lángja, amelyet rőzse és fenyő élénkített, hatalmasan libegett a füsttől fekete falakon, jókedvre derített minket, úgyhogy mit sem törődtünk vele, miféle zord vihar dühöng, üvöltöz odakint, a megvilágított ablakok túlsó oldalán.

E könyv egyik-másik olvasójában bizonyára felmerül a gyanú, hogy "Derűvölgy" a roxburyi Brook Farmnak, vagyis annak a helynek halvány és nem is nagyon hűséges rajza, ahol immár valamivel több, mint tíz évvel ezelőtt egy szocialista társaság telepedett meg és gazdálkodott.

Ennek ellenére Zenobia jelenléte azt a - különös, de leküzdhetetlen - érzést keltette, hogy ez a mi merész vállalkozásunk puszta illúzió, maskarás mulatság, pásztorjáték, amolyan ál-Árkádia, ahol mi, felnőtt férfiak és nők a mindannyiunk számára kiszabott éveket mint valami örök vakác iót éljük le.

Megfigyeltem - de nem értettem, Zenobia miként csinálja - hogy mindig friss virág van a hajában. A szélrohamok éles füttyét megértette, de ahhoz bezzeg nem volt már esze, hogy a mi testvéri, derűs hangunk értelmét felfogja.

Boldog ember, aki, midőn halálán van, ilyen barátra talál! A társaság többi tagja a nappali szobába tért vissza.

Négyen lovagoltunk együtt a viharban; Hollingswortht, aki megígérte, hogy velünk jön, valami váratlan esemény feltartóztatta, és csak később indult el, egyedül. Vajon ez az erszény, tűnődtem magamban, nem Priscilla rejtélyes lényének jelképe? Egy idő múlva nyílt az ajtó, és megjelent pamutkendővel a feje körül, faggyúgyertyával a kezében Silas Foster.

Mit gondol, akad-e itt érett füge? És titokban az a kérdés is felmerült bennem, vajon egyesek közölünk - Zenobiával együtt - ugyanilyen nyugodtan ülnének-e e jóemberek társaságában, ha nem élünk abban a boldogító tudatban, hogy ezt a magunk jószántából és nem kényszerből tesszük.

Sőt, nekem is volt egy. Hadd maradjon velünk, ameddig akar. Belőle az a fajta hatás áradt, mint amilyen Évából áradhatott, midőn a Te remtő megalkotta, és Ádámhoz vitte, mondván: Íme, az asszony!

Ez az a légkör, amelyre az amerikai regényírónak szüksége van. A férfitermészetben, azt hiszem, egyetlen életkorban sem lehet ehhez hasonlót találni: ilyen balgán önzetlen, ilyen szép érzést; de ha mégis, ebből arra lehet következtetni, hogy az ilyen önfeledt szeretetre képes ifjúból kifinomult, ritka jellemű férfi lesz.

Zenobia történetesen épp helyet változtatott, s én megragadtam az alkalmat, hogy odasúgjam neki, miféle gondolatok járnak a fejemben. Zenobia valóban fenséges nő volt.

Gyenge állapotom, gondolom, olyan légkörrel vett körül, amelyben Priscilla könnyen közeledhetett hozzám.

De késő van már. Amellett e környezet összhangban volt azokkal a személyekkel is, akiket be akart mutatni.

Tagadhatatlanul vonzóbb volt - ha másért nem, a változatosság miatt - Zenobia viruló egészsége, életereje, amely olyan bőségben adatott meg neki, hogy már ezért is beleszerethetett volna valaki. Ez ragyogóbb, boldogabb napjaim egyetlen emléke! Derűvölgy, mint név nem volt se jó, se rossz.

Ha más célt nem is szolgált, de legalább világánál a férfiak fiatalnak, forróvérűnek és bizakodónak látszottak, a nők pedig - már amelyiket a tűzvarázs még átalakíthatta - olyan gyönyörűnek, hogy boldogan odaadtam volna az utolsó dolláromat, csakhogy minél tovább lobogjon ez a láng.

Ez azonb an lázam ködén átnézve nagyon jelentéktelen életcélnak látszik.

Azok a vastag tölgyhasábok már réges-rég elhamvadtak. Nagyszerű téma, méltó rá, hogy csodás elemekkel színezze ki.

Most azonban az öreg tanyaház kandallójának lobogó tüze mellett üldögéltünk; ugyan a mellett a tűz mellett, amely a fejezet elején olyan halványan pislákolt emlékezetemben. És micsoda ember!

Holott a tagjaim, mi tagadás, csaknem jéggé dermedtek, s azt gyanítottam, rettenetesen megfáztam. Mindenekelőtt levetkőztük a kevélységet, s arra törekedtünk, hogy a helyét családias szeretet foglalja el. Aligha gyúlhat ki bennem hisz lassanként valóban deres agglegény leszek, akinek bajszában már-már hetenként felbukkan egy-egy újabb ősz szálaligha lobbanhat fel már előttem a kandallóban olyan melengető láng, mint amilyen - ahogy most visszaemlékezem rá - másnap Derűvölgyben lobogott.

Háromszor-négyszer is elismételtem magamban ezt a nevet; s e rövid idő alatt ez a furcsa és mesterkélt keresztnév annyira összeolvadt bennem a lány képzetével, hogy úgy éreztem, semmiféle más név nem illenék hozzá. Mert másként a képzeletbeli lények kénytelenek ugyanolyan alakban mutatkozni, mint a valóságos halandók; ez a kényszerűség pedig a kompozíc ió külsődleges kellékeit felettébb bosszantóan szembeötlővé teszi.

Időközben ugyanis az egyik városi gondozónőtől ajánló soroknak szánt levél érkezett, erkölcsi bizonyítvánnyal, s bizonyos körülményekre való utalással, amelyek a levélíró véleménye szerint rendkívül kívánatossá teszik, hogy Priscilla közösségünkben menedéket találjon.

Soha életemben nem láttam ilyen különös pillantást, sokáig rejtelem, s mindörökre felejthetetlen élmény maradt számomra. Az a rejtelmes vonzódás, amelyet Priscilla ideérkezésének első pillanatától kezdve Zenobia iránt tanúsított, mit sem veszített erejéből.

De mit számít ez? Betegségem, ahogy Hollingsworth is mondta, valószínűleg kevésbé volt súlyos, mint ahogyan azt én az efféle dolgokban való tudatlanságomban gondoltam. De rendíthetetlen jókedvvel továbblova goltunk, s úgy összebarátkoztunk a viharral, hogy utunk végére érve megvallottuk magunknak, szinte nehezünkre esik elbúcsúzni ettől a goromba dühöngőtől.

Amikor leültünk az asztalhoz, nyomasztó csend támadt, amit - mialatt Zenobia illatos teájából az első csészét iszogattuk - úgyszólván egyetlen szó sem tört meg. Hollingsworth így késedelmeskedik. Coverdale, tán okosabb volna egy idősebb úrhoz vagy hölgyhöz fordulnom, ha volna szíves bemutatni ilyen valakinek, aki történetesen Derűvölgybe megy.

Egyszer meg, amikor a piacra szánt korai zöldfőzelékek termesztése került szóba, Silas Foster megjegyezte:. Ámde van az ösztönös megérzésnek egy válfaja - az önámítás vagy a tények titokzatos felismerése - amely szervezetünk legyöngült állapotában ébred bennünk.

Ujjai alatt a lány arcán örömpír áradt szét, minthogyha a szomorú és sápadt Priscillát felkapta volna valaki, s egészen más lényt ültetett volna a helyébe.

Nem is tudom, miképpen érzékeltessem, hogy arcszínének természetes pírja, gömbölyű karjának testi melege, s ami dús kebléből látható volt - egyszóval megtestesült nőiessége - olykor-olykor arra kényszerített, hogy lehunyjam a szememet, mintha nem volna eg észen illedelmes dolog elnézni őt.

Megmondaná, mit tehetek az érdekében? Híg zabkásalevesen tartottak, ezért aztán egykettőre amolyan kriptaszökevény lettem. Hacsak az nem, hogy szép versikéket faragjak, és fellépjek Zenobiával meg a többi műkedvelővel a pásztorjátékunkban.

Fesztelen, hanyag, pompás kifejezésmódja egyébként is gyakran idézett fel efféle, bár ártatlan, de mégsem egészen illendőnek tetsző képzeteket, valahányszor olyan gondolatból fakadtak, mint amilyenek férfi és nő közt felmerülnek.

Egy ideig rágódtunk rajta, elismertük szépségét, de végül arra az eredményre jutottunk: túlságosan finom és érzelgős irodalmi ízlésű hölgyek hasonló esetekben óhatatlanul ebbe a hibába esnek - napbarnította férfiak nem dolgozhatnak ilyen cégér alatt.

Viselkedésén nem látszott elfogódottság, sem zavar. Sokkal jobb véleménnyel lettem volna a magam jellemvonásai felől, ha Priscilla a harmadik helyet nekem jelöli ki vonzalmaiban.

Hogy a szerző legalább részben elkerülje ezt a nehézséget amelyet mindig nyomasztónak érzettaz emlékezetében szeretettel őrzött, egykori Brook Farm-i otthonát, élete e kétségtelenül leg romantikusabb epizódjának színhelyét a maga tetszése szerint - lényegében álomképnek s mégis ténynek - ábrázolta, s így a képzeletbeli és a valóságos közt egy talpalatnyi szabad helyet teremtett.

Már fél órája beesteledett. Hollingsworth csak ismételt és kitartó nógatásunkra szólalt meg. Ha viszont nincs - s valószínűleg nem lesz - a közelében Hollingsworthhöz hasonló barátja, akkor legokosabb, ha eltökéli magát, hogy magányosan hal meg.

Így aztán nekibátorodva, szaporán, jókedvűen ügettünk a hullámszerű hófúvásoktól félig elbontott kőkerítések mentén, erdős területeken át, ahol a fatörzsek hófedte oldala szembeszegült az északkeleti széllel, elhagyatott villák közelében, amelyeknek ösvényein egyetlen lábnyomot se láttunk, szétszórtan álldogáló házak mellett, ahonnét falusi tüzek égő turfa csípős illatával átitatódott füstje áradt felénk.

Közösségünk valamennyi tagja legeslegjobb képessége szerint igyekezett minél kedvesebb lenni hozzám.

Az ablakon át komoran, vészjóslón, elmosódottan - mint valami teljesen idegen létforma - tekintett be ránk az odakinti magányosság. Szobámba érve, egy hosszan égő szénrögöt dobtam a rostélyra, szivarra gyújtottam, s egy órán át csak méláztam, csapongó, hol nagyon vidám, hol meg nagyon komor hangulatban.

A vihar, a riasztó kopogtatás a kapun, Hollingsworth, a tito kzatos lovag betoppanása ezzel a rejtélyes hóleánnyal, aki épp, amikor éjfélt üt az óra, jéghideg tócsává olvad a lábamnál, átáztatja papucsomat, s ezzel halálomat okozza!

Hol akad lány, aki úgy nevetne, mint Zenobia? Ha valaki hirtelen kivenné onnan, Zenobia menten eltűnne vagy átváltozna. De azért legyen olyan jó, mondja el, mit óhajt. Barátságos fényüket, ha egyáltalán érzékeltetni tudom, csak foszforeszkáló pislákolás jelképezheti; ilyet verítékeznek, s talán nem is annyira sugároznak azoknak a korhadt fáknak nedves darabkái, amelyek az erdőben bolyongó éjszakai vándort tévútra vezetik.

Alig fejeztük be az üdvözlést, nyílt az ajtó, és Zenobia - akivel addig még nem találkoztam, bármilyen fontos szerepet játszott vállalkozásunkban - Zenobia belépett a tisztaszobába. Amikor a városban megvirradt, a hőmérséklet elég enyhe volt ahhoz, hogy egy magamfajta városi lakos, aki egy háztömb kellős közepén éldegél, balzsamosnak nevezze; itt minden egyes téglaház a maga kályháiból áradó fülledt hőségen kívül még a többi ház melegében is részesült.

Mit tehetek érte? Igaz, azt is figyelembe kellett vennem, hogy Zenobia korábbi lakhelye sok száz mérföld távolságban volt. Élénken, de csak egyetlenegy pillanatra, s aztán már a leghalványabb csillogással, amely szívemet éppoly kevéssé hevíti, mint az ujjam hegyét!

Ripley, mint az intézmény tiszteletre méltó szülőatyja, vagy például Dana, Dwight, Channing, Burton, Parker - másokkal együtt, akiknek nevét nem említheti, mert elrejtőznek a világ szeme elől - mind rendelkeznek azzal a képességgel, hogy e vállalkozás külső eseményeit, valamint belső igazságát és szellemét feltárják, azokkal az eljövendő kísérletezők számára üdvös tanulságokkal egyetemben, amelyeket a sokéves el mélkedés és fárágos munka szükségképpen felszínre hozott.

Ragyogó, ritka, s drága virág lehetett, s mégiscsak egy napig élt - ám hívebben kifejezte a Zenobia lényéből fényűzőn sugárzó büszkeséget és pompát, mintha egy nagy gyémánt szikrázott volna a helyén. Csakhogy hiába vitáztam önmagammal, hiába korholtam magamat.

Miközben ezzel foglalatoskodott, eszembe jutott, hogy már láttam pontosan ilyen erszényeket. Nem így Zenobiánál. A lány még most se moccant.

Gyakran hallottam puha, halk lépteit, amint Zenobia könnyű, de határozott lépteit kíséri, fel a lépcsőn; új barátnője oldalán végigoson a folyosón, majd megáll, amikor Zenobia belép a szobámba.

A társadalom rozsdás vasvázát magunk mögött hagytuk. Az agglegények mindig rászedettnek érzik magukat, ha tudják vagy gyanítják, hogy valamelyik nőismerősük másnak adta a szívét.

Hogy Zenobia önszántából megsimogatta, ezt ez az ismeretlen lány nyilvánvalóan zálognak fogta fel mindarra, amit tőle kívánt, akármi volt is ez a szavakba nem foglalt jótétemény. Felém fordulva lehajtotta fejét, hogy a szemébe nézhessek, mintha kihívón arra akarna felszólítani, bocsássak le mérőónt tudatának mélységeibe.

Moodie - válaszoltam, és eltűnődtem, vajon miért érdekli őt az utazásom. Én igazán nem vagyok rosszindulatú, hacsak valaki nagyon fel nem ingerel, s mivel maga, különösen pedig Mr.

Hollingsworth annyira érdeklődik e furcsa teremtés iránt, aki egyébként igen-igen halkan az én szívemen is kopogtat, hát befogadom!

A legközelebbi brightoni vásáron egy fél tucat sertést kellene vennünk. Nyugodt hang ulatban kissé egykedvűnek látszott, de ha valamit komolyan vett, s különösen, ha keserűség fűszerezte érzelmeit, egyszerre - tetőtől talpig - megélénkült. Akkoriban körülbelül harmincéves lehetett, de nagy, busa feje, tömött szemöldöke, dús szakálla miatt jó néhány évvel idősebbnek látszott.

Köpenye szétnyílt, s így látni lehetett, hogy nagyon fiatal teremtés, magasan zárt nyakú, szegényes, de rendes ruhában; divatosságra, cicomára az öltözékében semmi sem mutatott. Háta - jókora szélességű háta - mögött két fiatal nő bukkant fel, vendégszeretőn mosolyogva, de amúgy meglehetősen félénk pillantással, mintha nemigen tudnák, mi lesz a helyük ebben a mi új világrendünkben.

Nem szándékozik ma felkelni? Ilyenkor töprengésének sűrű bozótjából úgy meredt ránk, mint dzsungelből a tigris, s a lehető legkurtább válasz után máris szíve és elméje magányába húzódott vissza.

Engem legalábbis mélyen megindított, nem hittem volna, hogy valaha is képes leszek ilyen megindultságra, kivéve tán, ha egy hűséges, erős szív dobogna a szívemen.

A régimódi, széles, mély és terjedelmes konyhai tűzhely belsejében nagy tölgyfatuskó feküdt, két végén vidáman sistergett a nedve.

Emlékszem rá, mindenki számára volt egy-két találó szava. Ez a rejtvény azonban érzékeny testi-lelki állapotomban annyira idegesített, hogy én, hálátlan lélek, már-már azt kívántam, bár hagyna Zenobia békében.

Ilyenkor ellentmondást nem tűrő s nem nagyon nyájas hangon azt tanácsolta neki, menjen sétálni, szívjon egy kis jó levegőt, vagy munkájával üljön be a pajtába, s kényszeredetten megígérte neki, hogy majd ő is leül mellé a szénára, ha ideje megengedi.

Jó éjszakát, uram, e lnézést kérek, hogy feltartottam. Összerezzent, kezembe adta a levelet, s eközben tekintete, amely magára vonta figyelmemet, máris megváltozott. Mellesleg, mint valószínűleg tudja, Zenobia csak a nyilvánosságnak szóló neve; egyfajta álarc, amelyben azért lép a világ elé, hogy az ismeretlenség előnyeit élvezhesse; egyszóval ugyanolyan fogás, mint a Fátyolos Hölgy fehér redőzete, csak annál kissé átlátszóbb.

Hollingsworth testvérinél is testvéribb gondozása kimondhatatlanul jólesett nekem. A hajában levő virág valóságos talizmán. De mihelyt elhagytuk a kövezett utat, s a patkók tompán kopogtak az elhagyatott országúton, nyomukat meg egykettőre elseperte a féktelen szélroham, máris jobb levegőt szívtunk.

És természetesen kiváltképpen a nemek közti viszony vonja magára figyelmüket. De miről van szó, Mr. Felkeltette kíváncsiságomat, különösen, mer t arra célzott, hogy egy hölgy befolyása volna kívánatos.

Aznap délelőtt érkezett a falusi postáról. Coverdale - mondta egy napon, amikor látta, hogy figyelem őt, miközben asztalomra teszi a zabkását - az alatt a néhány év alatt, amíg a világban forogtam, sokan meresztették rám a szemüket, de olyan pillantásokkal, mint amilyeneket maga vet rám, az t hiszem, még soha senki se tisztelt meg.

Zenobia egyénisége, azt hiszem, rendkívüli hatást tett rám, s betegségem idejére amolyan hipnotikus látnokká avatott. Ezért, ha csodálatos légvárakat építettünk tán helyesebb volna falanszternek neveznünk őketgyönyörű képeket vetítve magunk elé a kandalló lobogó tüzében, amelyet körülültünk, s ha az összeomló parázzsal együtt mindez elenyészett, s azóta sem támadt fe l soha hamvaiból, nem kell emiatt szégyenkeznünk.

Segít majd a konyhán, s fejéskor megfogja a tehén tőgyét. Vizsgálódását szerintem önmagán, valamilyen roppant bűn elkövetésével kellett volna kezdenie, s nemesebb ösztöneinek jellegét csak aztán lett volna szabad tanulmányoznia.

Hálószobámat csupán egy vékony fal választotta el Hollingsworthétől, ünnepélyesen mormoló hangja átszűrődött rajta, s így akarva-akaratlan végighallgattam áhítatos együttlétét a Teremtővel.

De ma este ezt a nektárt kortyolgatjuk, amelyet, ebben biztos vagyok, még aranyért sem lehet megvásárolni. Coverdale, közel s távolban az az egyetlen virág, ami a hajamban van, s ezt is a melegházból hoztam ma reggel.

Szívélyes szavaink iránti hitetlenkedése számtalan más megnyilvánulással egyetemben figyelmeztetés volt számunkra, milyen nehéz feladat lesz a világ megreformálása. Hadd halljam; valóban szívesen lennék szolgálatára. Ez volt testvéri egyenlőségre vonatkozó elméleteink első gyakorlati próbája; s mi, műveltebb és kifinomultabb emberek mert, gondolom, habozás nélkül ezek közé soroltuk magunkatúgy éreztük, máris egy lépést tettünk a szeretet eljövendő boldog korszaka felé.

Ő maga nemcsak szívesen hallotta, hanem még serkentette is híveit állandó használatára, s e név annyiban csakugyan illett hozzá, hogy a mi Zenobiánk - bármilyen alázatosnak tetszett is új filozófiája - természettől fogva olyan büszke volt, hogy az akármelyik királynőhöz méltó lett volna.

Fogalmam sincs róla - nézett rám kissé meglepve. Attól tartok, a világ megváltására rendeltetett apostoli társaságunkból csakis Hollingsworth - s tán Priscilla, akinek e téren való szokásairól nem kezeskedhetem - kezdte imádkozással a vállalkozásunkat.

Barátságosan mindenkivel sorban kezet fogtunk, szerencsekívánatok közepette, hisz elmondhattuk, hogy az az áldott testvériség, amelyet célul tűztünk magunk elé, ebben a pillanatban kezdődött. Szemmel látható komolysággal állt neki e feladatnak, mintha legalábbis biztosítékot kapott volna rá, hogy még hónapokig nem jön olvadás.

Így aztán ugyancsak hősiesnek tarthattam magamat, hogy még egy utolsót pöffentve szivaromból, odahagytam két meghitt agglegény-szobámat, ahol a rostélyon jó tűz égett, a szomszédos kamrában még volt egy-két palack a pezsgőskosárban meg egy kevés vörös bor a ládában.

Az ajtó mellett állt, nagy, barna, bánatos szemét Zenobiára - csakis Zenobiára! Hosszasabban és nyíltabban beszélt vele, mint Zenobiával, aki iránt nem is annyira bizalmat, mint inkább ösztönös vonzalmat érzett. Egyszer, úgy látszott, a lány Zenobia felé indul, hogy köszöntse - nem tudom, milyen melegen, milyen szavakkal - de végül is ehelyett térdre esett, összekulcsolta kezeit, és esdeklőn Zenobia arcába nézett.

A fátyol fehér volt, lágy, ezüstös csillogású, mint egy felhő nap megvilágította oldala; s tetőtől talpig beborítva hordozóját, mintegy elkülönítette az anyagi világtól, tértől és időtől, s a testetlen s zellemek jogainak sokaságával ajándékozta meg.

Lesz még tejbe aprított kenyér is az ártatlanabb ízlésűek számára. Hollingsworth nálam kétségtelenül sokkal rokonszenvesebben viselkedett.

Atlanta exoctic masszázs

A derék Mrs. Foster elővette kötését, s bár csakhamar elbóbiskolt, élénken tovább forgatta kötőtűit, s álma fonala ival, amennyire meg tudtam állapítani, gyönyörűen megfejelt egy harisnyát.

Orvost is hívtak, aki azonban a természetes gyógymód megszállottja lévén, kéthetes kezelése idején csak annyi gyógyszert adott nekem, amennyi egy tűhegyen is elfért volna.

Albán kislemez templom

Lázas éjszaka várt rám. Sokat törtem rajta a fejemet, a legkülönfélébb - s hozzátehetem: pimasznál is pimaszabb - feltevésekkel játszogatva, vajon Zenobia férjnél volt-e valaha.

Puszta véletlenség, semmi más. Elképzelhetőnek tartottam, hogy az ottani társasági körökben különféle híresztelések keringenek vagy keringtek, de csak lassan terjedtek s zél ellenében mifelénk, a mi északkeleti metropoliszunk felé, s talán útközben szertefoszlottak.

Zenobia ezzel Priscillához lépett, megfogta kezét, s rózsás ujjaival kecsesen, gyengéden megsimogatta a haját. Mindannyian leültünk - a torzonborz Silas Fosterrel, gömbölyded élete párjával és a két tenyeres-talpas szolgálóval együtt - s barátságosan, de kissé elfogódottan nézegettük egymást.

Egek, hát ezért hagytuk ott a mi disznóknak való társadalmunkat? A vihar, most hogy már esteledett, határozottan barátságtalan ábrázatot öltött. Nem gondolnám, hogy várva várt vendég volna.

Al Ghaoui Hesna: Mi vagyunk a mázlista idióták – Hesna amerikai naplója - WMN

De a szerző semmiféle ilyen célt nem tűzött maga elé. Áprilisi nap volt, ahogy már említettem, a hónap közepe táján.

Miért nem bízza valamelyik másik nőre a zabkása készítését? Szolgálatára lehetek valamiben utazásom előtt? Öröm volt látni, hogy ez a nagyszerű szellem mint amilyen az övé volt, noha természetes hajl amai nem az irodalomban bontakoztak kiilyen méltó foglalatra talált. Hát nem csodásan melegek és fényesek a jelzőtűztől, amelyet az emberiségnek gyújtottunk?

Sütünk, főzünk, pirítunk, párolunk Ezek, azt hiszem, egyelőre női foglalatosságok lesznek. Coverdale, ma este már semmit - válaszolta Moodie. Ott ültünk hát, a hó leolvadt hajunkról és szakállunkról, arcunk égett az iménti zord időtől és a mostani melegtől.

Feltételezésemnek, nyomatékosan ismétlem, tudomásom szerint a legcsekélyebb alapja sem volt. Óhajt esetleg kenyérfa-gyü mölcsöt vagy kókuszdiót? A holdfényben csillogó, távoli folyó partjai felől egyetlen felhőt hajtott felénk sebesen a szél, égen úszó sötét árnyéka átsuhant mezők, dombok felett, eltűnt a csupasz fák csoportjai közt, majd az innenső oldalon újból előbukkanva, végigsepert a küszöbö kön.

Ön még fiatal ember, uram! Egyet-kettőt kívülről is megtanultam, jobban mondva akaratlanul s válogatás nélkül belopták magukat az emlékezetembe. Zenobiát időnként kissé bosszantotta, hogy Priscilla ennyire állhatatosan követi. Mert - az ő szavaival élve - "konyított valamicskét" a suszterkedéshez, akármilyen fokát jelentse is ez a szakértelemnek.

Ingyenes chihuahuas shreveport

Arcvonásait túlzás nélkül feltűnően szépnek lehetett nevezni, ámbár egyes finnyás ízlésű emberek azt mondhatták volna róla, hogy vonásaiból hiányzik a lágyság és finomság. Így végződött első derűvölgyi esténk. Mert - kérdem a józan ész nevében - miért kellett volna nekem jobb társadalom annál, mint amilyenben eddig éltem?

Melengessük meg szegény reszkető testét ezzel a jó tűzzel és szegény, reszkető szívét a lehető legforróbb szeretetünkkel. Sosem tudtam teljesen megbocsátani Zenobiának ezt a viselkedését.

Ha akadtak valaha emberek, akik jogosan s anélkül, hogy a világ kacajától, gúnyolódásától visszarettentek volna, ébren álmodtak, s legmerészebb látomásaiknak is hangot adtak, sőt önmaguk és az emberiség földi boldogságáról, mint megvalósítható és elérhető célról bizakodva beszéltek, akkor mi, akik ott ültünk félkörben a lobogó tűz körül, mindenképpen ezeknek az embereknek sorába tartoztunk.

Fogja, Mr. Hollingsworth, őrizze meg, amíg tart a bűvereje, bár azt nem ígérhetem, hogy holnap nem fogok másikat viselni.

Termetre nem volt magas, de tagbaszakadt és izmos, ami jól illett eredeti foglalkozásához, mert - mint az olvasó valószínűleg tudja - valaha a kovácsmesterséget űzte.

Az óvilág országaiban, ahol a regényírás már régóta dívik, az írónak bizonyos hagyomány szentesítette jogai vannak; alkotását nem mérik szigorúan össze a természettel; a mindennapos valószínűség szempontjából több szabágot engedélyeznek ne ki, mert így feltétlenül jobb hatást érhet el.

Ettől a pillanattól kezdve Priscilla szép csendesen beleolvadt közösségünkbe, nem volt többé idegen elem benne. Borzongva indultam el fűtetlen szobámba, abban a keserves tudatban amely már néhány óra óta egyre mélyült bennemhogy rettenetesen megfáztam, s hogy a tülök hangjára valószínűleg kórházi ápolásra szoruló betegként fogok ébredni.

Emésztő betegség után, vagy ha növényi étrend következtében esetleg túl sok éter kerül az ember vérébe, a lélek a test fölé kerekedik.

Jómagam halk szóval megkockáztattam az "Utópia" nevet, ezt azonban egyhangúlag lehurrogták, a javaslattevőt pedig alapos fejmosásban részesítették, mintha valamilyen burkoltan szatirikus megnevezéssel állt volna elő.

És ez a megnyugtató érzés, vagyis hogy bármikor visszanyerhetjük korábbi társadalmi helyzetünket, attól tartok, sokban hozzájárult ahhoz a lelki nyugalomhoz, amellyel utóbb a robotolás sok-sok nehézségét és megaláztatását elviseltük. Amikor a tükörbe pillantott, észrevette, hogy az egyetlen csodás virága valószínűleg a konyhai hőségtől már kókadozi k.

Eddigelé a természetből csupán az égbolt kicsiny négyszögét ismerte, úgyhogy most a határtalan távlatok minden félelmetességét átérezte.

Zenobia különös oldalpillantást vetett rám: de mielőtt még az okára rájöhettem volna, már benyitottunk a konyhába; mert a vacsorát új, egyszerű, falusi életünkkel összhangban ott tálalták.

Elmondtam neki, milyen rosszul érzem magamat, s arra kértem, küldjön vissza egy csukott kocsiban a városba. Holnap már ihatnak, ha akarnak, írót. De ha a nők életének nagy eseményén már túl is lett volna, a világ akkor sem tudott erről semmit, holott a világ Zenobiát nagyon is szemmel tartotta.

De e hölgy szándékainak - akár csodatételre irányultak, akár nem - vajmi kevés közük van történetemhez; legfeljebb annyi, hogy derűvölgyi vállalkozásunk sikerére vonatkozóan a Fátyolos Hölgy prófétai képességeit hívtam segítségül.

És mindenekfelett jobb-e lázasan feküdni, Istent káromolva meghalni, ahogy ez velem most, úgy látszik, megesik? De ezt a felderengő gondolatot Zenobia megjelenése menten háttérbe szorította. Hollingsworth szintén Priscilla kedvencei közé tartozott. Vagy ha mégis, akkor csak a legzsírosabb, legfűszeresebb ételekkel volna szabad kontárkodnia, olyanokkal, amelyeket lakomákon részegítő borok kortyolása közben ízlelgetnek.

Átázott öltözéke gőzölgött, úgyhogy a derék gazda szinte ködös szellemnek látszott. A halálra való hosszú felkészülés után határozottan megalázó dolognak éreztem, hogy javu lóban vagyok.

Alapos műveltségre nem találtam nála; gondolkodását ellepte a gaz. Szegény kis történetkéi és eszmefuttatásai korántsem voltak méltók értelmi képességeihez; csupán a kedvezőbb lehetőségek hiánya kényszeríttette őt arra, hogy szellemi kibontakozását az irodalomban keresse. A hősiesség útjában álló legnagyobb akadály az a kétely, hogy nem bizonyulunk-e balgának; a legnagyobb hősiesség ellenállni ennek a kételynek - s a legmélyebb bölcsesség felismerni, mikor kell ellenállnunk, s mikor engedelmeskednünk neki.

Olykor, ha egy-egy vándorral találkoztunk, szívélyesen köszöntöttük; kiáltásunkra kibugyolálta fülét, kitéve a fergetegnek és a hópelyheknek, türelmetlenül hallgatta szavunkat, mintha üdvözlésünk nem érne fel a kellemetlenséggel, amit okoztunk neki. De Hollingsworth nagy, izmo s egyéniségébe valami nőies ötvöződött; nem szégyellte, pedig a férfiak gyakran épp a legjobb tulajdonságaikat szégyellik, s látszólag nem is sejtette, hogy ilyen gyengédség rejtőzik a szívében.

Hollingswortht is sokkal jobban kedvelném, ha nem volna filantróp.

Siena's Feleségül tavaszi völgy lány usa Presidential Expert Poll —

Számunkra azonban szerencse volt, hogy merőben új életünknek ezen a télies előestéjén ilyen, talán túlságosan is nagy tűz melegének, ragyogásának fényűzésében részesülhettünk. Ami Zenobiát illeti, ragyogó arca láttán Pandorára kellett gondolnom, amint épp kilép Vulkán műhelyéből, tele azzal az égi hővel, amellyel alkotója megedzette és kiformálta.

Manapság a hipnotizőr "alanyának", "látnokának" vagy "médiumának" irányítása közben az egyszerű, leplezetlen tudományos kísérlet látszatát akarja kelteni, s ha bevallja is, hogy egy-két lépésnyire behatol a szellemvilágba, való életünk törvényeit oda is magával viszi, s természetfeletti hódításaira is kiterjesz ti.

Szerte a világon sok-sok ilyen termetű és arcú nőnek kellene lennie. Az istállóból jött, a marhák etetéséből, meg a földről, ahol szántott, mígnem a mély hó lehetetlenné tette, hogy barázdát húzzon. Nézze odakint azt a hófúvást!

Így telt-múlt az este. Végül felriadtam, s ekkor láttam, hogy a vihar elvonult, hold világítja meg a havas tájat, amely mintha a világ márványba dermedt, élettelen mása lett volna. De szeretné hangsúlyozni, hogy magát az intézményt e regényszerű feldolgozásnak éppúgy tárgyául tekintette, mint azokat a képzeletbeli személyeket, akiket elbeszélésében lefestett.

E regényhősök, a szerző ezt szükségesnek tartja megjegyezni, teljesen képzeletbeliek. Hangsúlyoznom kell, semmiről se tudtam, semmi olyan célzás nem jutott fülembe, ami ezt az elképzelést alátámasztotta volna.

A függönytelen, fekete ablaktáblákon túl fenekedő hatalmas, végtelen tér érzete félelemmel töltötte el ezt a szegény lányt, akit az utca túloldali lakásainak pislákoló lámpafényei szűk, emberi határokhoz szoktattak hozzá.

Érintésének varázslatos hatása volt. Talán élveztük a drámai feszültséget, vagy önző módon a magunk kellemes körülményeit a küszöbön várakozó ismeretlen vendég dermedt és vigasztalan helyzetével hasonlítottuk össze, vagy közülünk, városlakók közül némelyek kissé meglepődtek a kopogtatáson, amely ilyen rosszkor, éjnek idején, viharban hangzott fel a magányos tanyaház kapuján - elég az hozzá, hogy egy-két pillanatig senki sem állt fel kaput nyitni.

Bár továbbra is örökös rejtély, különös érdeklődésünk és beszélgetéseink gyakori tárgya maradt, ám derűvölgyi tartózkodása azontúl véglegessé vált, ebben éppoly kevéssé kételkedtünk, mintha Priscillában házi koboldra leltünk volna, aki e falusi tűzhelyhez már jóval azelőtt is el-eljárt, hogy mi a lángjainál melegedtünk.

Manapság ritka dolog kivéve persze a szószéken ájtatos emberrel találkozni, ezért az ilyen hivő lelkeket az Istennel folytatott b eszélgetés után valóságos dicsfény övezi, s így aztán mintegy glóriásan látnak neki a mindennapi tennivalóknak.

Zenobia kikukkantott a bejáróba, s megkérte Silas Fostert, hagyja már abba ezt az éktelen zenebonát, s legyen szíves, tegyen le egy nyaláb tűzifát és egy vödör vizet az ajtaja elé.

Fitzhugh Feleségül tavaszi völgy lány usa szavai szerint:.

Mintha egyenesen miérettünk támadt volna fel, azoknak a hűvös, vigasztalan, bizalmatlan fantomoknak jelképeként, amelyek az efféle kalandos vállalkozások előestéjén örökké az elménkben kóborolnak, hogy elijesszenek minket, és visszaűzzenek a mindennapi élet határai közé.

Ezt akkoriban Zenobia nemes bátorságának tulajdonítottam; nem látott ebben semmi rosszat, s megvetette azokat a kicsinyes korlátokat, amelyek a nők beszédmódját minden elevenségtől, színtől megfosztják.

Egyébként ez a dolog nem is érdekelt volna. Amíg hallóidegeim megőrizték legyengült állapotomból fakadó túl érzékenységüket, olykor hosszú perceken át egyfolytában halk, kellemes mormolást hallottam fölszállni az alattam levő szobából, míg végül felismertem Priscilla hangját, ahogy, mint valami kis patak, duruzsol Hollingsworth fülébe.

De a bizonytalanság ritkás köde még mindig ott lebegett körülötte, megakadályozva, hogy a hús-vér lények közt végleg megtalálja a helyét. Embertársaink egyénisége ekkor összehasonlíthatatlanul nagyobb hatással van ránk, mint amikor a jó egészség elhárító, önvédelmi energiával ruház fel bennünket.

Az este folyamán szabályos időközökben állandóan hallottuk kopácsolását. És vacsorára is az én vendégeim lesznek. Ilyenkor gőzök szállnak fel az agyba, s olyan alakot öltenek, amelyek többnyire hamis, de néha igaz képzeteket vetítenek elénk.

Lekortyintotta, mintha macskamentalötty lett volna. A mindennapos gazdasági munka mellett erre már nem futja az erőnkből, ha hármukat, városiakat egy béressel egyenlő értékűnek számolom.

Én magam csak örvendezhettem, hogy valaha túlzott reményeket tápláltam egy jobb világ iránt. S hozzá mekkora harisnyát!

És nem is csalódtam. Amikor mellette ültem a suszterpadnál, vagy az övéhez csendítettem a kapámat a kukoricaföldön, vagy földtől mocskos kezemmel a keze mellett együtt törtük a kenyeret délidőben.

Hollingsworth emberbaráti tevékenysége jutott eszembe, s ezért lehetségesnek tartottam, hogy tán valamelyik bűnbe esett gondozottját hozta magával, hogy életformánk jótékony hatására visszanyerje lelki egyensúlyát.

Zenobia ezt aligha kell mondanom a krónikánkkal csak kicsit is ismerős olvasónak nem a valódi neve volt.

Férfiúi otrombaságnak tartottam, a gonoszkodó értelmezés bűnének, amelyet a férfiak a másik nem ellen gyakran elkövetnek, félremagyarázva a nemes, nagylelkű jellem szép, előítéletektől mentes, de nőies őszinteségét. Bizonyára Mr. Hollingsworth jött meg!

Nem is annyira szellemi képességei, mint inkább azt mondanám, nemes szíve miatt csodálom. Még a ragyogó tehetségű Howard is éppoly gazdag témát találhatna Brook Farm-i ifjúkori emlékeiben, újszerűbb - és amellett közelibb - témát, mint amilyet azóta távoli vándorútjain Szíriában és a N ílus mentén keres.

Keze igen lágy volt, bár nagyobb, mint amilyet a legtöbb nő kívánna - vagy megengedhetne - magának, de Zenobia impozáns termetéhez képest cseppet sem aránytalan. Ráadásul a zabkásája is pocsék volt, úgyszólván mindig éreztem rajta a fenyőfa füstjét, azt az ízt, ami állítólag a boszorkányoknak még a legínyencebb főztjébe is belevegyül.

Valahányszor egy-egy erősebb szélroham havat szórt az ablakokra, és a tanyaház tölgyfaváza meg-megreccsent, Priscilla ijedten ránk pillantott, minth a azt kérdezné, vajon ezek a vijjogó, vad szélrohamok nem valamilyen rendkívüli fenyegető veszély előjelei-e.

Pirkadatkor megszólaltatom a tülköt, még reggeli előtt meg kell etetnünk a marhákat, meg kell fejnünk kilenc tehenet, és még egy sereg egyéb tennivalónk is lesz. Méltatlanok lettünk volna rá, hogy jótékony testvéri közösségnek nevezzenek minket, ha megtagadjuk a segítséget egy bajba jutott kérelmezőtől, akit ennyire nyomatékosan ajánlanak gondjainkba.

Odahagytam, mondom, ezt a kényelmes szállást, s belevetettem magamat a könyörtelen hóvihar kellős közepébe - egy jobb élet reményében.

De ezzel a betegségemmel kapcsolatban mégis sok-sok szép emléket őri zgetek.

Kétségkívül egy szűk zugban nőtt fel, a város valamelyik rút, szélvédett udvarán, ahol a legvadabb vihar őrjöngése sem tudta megrázni kis szobája ablakát, még ha a tetőpalát leszórta is a téglákkal körülvett térségre.

Hol akad lány, aki ilyen lágy hangon beszélne? A legtöbb férfi - és semmiképpen sem állítom, hogy jómagam mindig kivétel volnék - vele született közönnyel, sőt, olykor egyenesen ellenséges érzelmekkel viseltetik azok iránt, akik önző létünk durva forgatagában valamilyen betegség, gyengeség vagy bármilyen fajta szerencsétlenség miatt elerőtlenedve botladoznak.

Királynői alakjának szépségét egyszerű öltözéke nem tudta leplezni, de még elhalványítani sem. Egy-két hét alatt e világból való lény lesz belőle! A legutolsó palack volt, egy barátommal ürítettük ki másnap délelőtt, mielőtt elindultam Derűvölgybe.

Házhoz hívás masszázs kennewick

Remélem, nem szándékozik lemondani erről a hivatásról, amellyel máris olyan szép hírnevet szerzett.

Nem, nem; eszem ágában sincs, hogy egy ilyen csodás hálósapkát feltegyek, legfeljebb nappal, ha látogatók jönnek hozzám!

Valószínűleg úgy tetszett neki, mintha a ház az éjszaka nagy óceánján hánykolódnék.

Kevés az időm, Mr. Moodie, s még sok előkészületet kell tennem az utazáshoz. Azzal a jó hírrel toppant be, hogy a vacsora tálalva van. Szánalmas kisebbséget alkotva, óhatatlanul szinte éppannyira elidegenedtünk az emberiség többi részétől, mint amilyen szoros kapcsolatot létesítettünk mi magunk egymás között.

Hollingsworth ezzel a kocsihoz lépett, amellyel idejött, majd karjaiba vett, s a küszöbre helyezett egy köpenybe burkolt alakot.

Ha ez lett volna a szándéka, legalább a szeretetteljes ceruzavonásokat felfedezhetnék rajtuk. Hány emberrel találkozhatunk életünkben, tűnő dtem, akit halálos ágyunk mellé kívánnánk?!

Zenobia vagy valaki a fehérnépek közül majd mindent elmond magának. Különleges erényük finom és ízléses kidolgozásuk mellett abban rejlett, hogy beavatatlan személy nemigen jöhetett rá, hol kell kinyitni őket; jóllehet, gyakorlott kéz érintésére olyan tágra nyíltak, amilyenre csak a jótékonyság vagy a tékozlás óhajtotta.

Élénken villan fel előttem ez a kandalló, ahogy most emlékezetemben elkotrom a parázsról a hamut, s éltetőbb fuvallat híján egy sóhajjal elevenítem fel a lángot.

Stonewall Jackson – Wikipédia

Noha illőnek tartottuk, hogy teánkat ma este egyszerű cserépbögréből, egyszerű emberek társaságában igyuk meg, de csak tőlünk függött, hogy holnap újból díszes porcelánból igyunk, és ezüstvillával együnk. A bugris! Egy zsámolyon ült mellette, időnként felpillantott rá, s ilyenkor arcára az új barátnője szépsége feletti alázatos boldogság ült ki.

Nehezen tudtam elfojtani magamban az érzést, hogy bármilyen óvatosan lehalkítottuk is a hangunkat, meghallotta a gúnyos megjegyzéseket, amelyeket Zenobia rá és szándékaira tett, s ez sebet ütött rajta. A makacs gondolat: Zenobia férjes asszony!

Nem, nem. Egyszer, amikor a szélroham me gint felüvöltött, Zenobia ruhájába kapaszkodott, pontosan azzal az arckifejezéssel, mint aki a távolból a nevét hallja, de semmiképpen sem akar a hívásnak engedelmeskedni. Úgy láttam, habozik, hogy hozzátegyen-e még valamit, de aztán lemondott róla.

Coverdale - felelte - nagyon nagy szívességre szeretném önt megkérni. De - noha látszólag el éggé kedvelt - korántsem dicsekedhettem azzal, hogy engem is ugyanúgy kitüntet ragaszkodásával, mint Hollingswortht vagy Zenobiát.

Szerintem már csak a jó ízlés kedvéért sem volna szabad bűnözőkkel foglalkoznia, inkább olyanoknak próbálna javára lenni, akiken még lehet segíteni. Fekete, fényes és rendkívül dús haját felettébb józan, szemérmes kontyba kötötte, csigák vagy egyéb dísz nélkül, csupán egy szál virágot tűzött bele.

Ezért ha bármi mást megbánnék is, ne kelljen se bűneim, se balgaságaim közé sorolnom, hogy valaha volt elegendő hitem, erőm a világ jövőjében őszintén reménykedni - igen! De most, hogy ilyen nyomorult invalidus vagyok, talán csakugyan okosabb volna, ha viselnék. Világosan emlékszem rá, egyszer, betegségem csúcspontján egyenesen arra ragadtattam magamat, hogy természetfelettinek nevezzem.

Ez a túlzott bőkezűséggel rakott tűz már egymagában elárulta volna, hogy nem vagyunk igazi gazdálkodókmert az új-angliai kisbirtokosok, ha szerencsétlenségükre elérhető távolságban laknak egyik-másik fapiachoz, olyan fukarul bánnak minden egyes gallyal, mintha kaliforniai aranyrúd volna.

Ingyenes cukor apuka társkereső poole

Lejöttünk a szószékről, félredobtuk a tollat, becsaptuk a főkönyvet, levetettük azt az édes, megbabonázó, er nyesztő nemtörődömséget, amely végül is jobb, mint a legtöbb, halandók számára elérhető élvezet.

De az igazat megvallva, hamarosan rájöttem, hogy ami a társadalom egészét illeti, helyzetünket inkább új ellenségesség, mint új testvériség jellemzi.

Mivel nem mutattam rá rögtön hajlandóságot, hogy átvegyem a levelet, visszahúzta, keblére fektette, s két kezét rászorította, ahogy ez valószínűleg megrögzött szokása volt.

Mert, gondolom, azt aligha várhatja, hogy a ruháimat vele fogom csináltatni.

A maga védence? És hogy mindaddig nem is igen lehet ez másképp, míg csak a társadalom nagyobbik és jobbik fele a mi oldalunkra nem áll.

LÉNÁRD SÁNDOR: VÖLGY A VILÁG VÉGÉN S MÁS TÖRTÉNETEK

Mély gyökeret eresztett emlékezetemben: még most is látom, s érzem illatát. Akkor tán már véglegesen eldönthetjük, vajon "Oázisnak" vagy "Szaharának" nevezzük-e el. Úgy gondoltam, Hollingsworthnek nem is lehet párja a világon. Erre aztán a kapuhoz mentem, kireteszeltem, és tágra nyitottam.

Most, ha elküldenek érte, aligha jönne el az ágyamhoz, de jelenléte nem is könnyítené meg a távozást. Ezt a gondolatot azonban tüstént egy másik követte.

Sok, nehéz akadályon vágtuk át magunkat - a legtöbb embert visszatartották volna attól, hogy a fennálló rendszer fárasztó taposómalmából kitörjön, még akkor is, ha azt éppoly terhesnek érzi, mint mi.

Fahasábok égtek egy régi tanyaház tisztaszobájában egy áprilisi délután, de a kéményben szeszélyes szélrohamokkal télies hóvihar üvöltözött. Most pedig úgy láttam, hogy bár még korántsem virágzott ki, de már mégiscsak emberi vér csörgedez az ereiben.

Nem értettem Priscilla viselkedésének okát, legfeljebb arra gondolhattam, hogy tán olvasta Zenobia egyik-másik elbeszélés ét hisz az ilyen irodalom mindenhová eljut vagy a női nem védelmében írt értekezéseit, és csakis az a szándék vezette ide, hogy a rabszolgája legyen.

Zenobia már élt és szeretett! Ha feljegyeztem volna ennek az éjszakának féléber álmait, azt hiszem, elbeszélésem számos fontos epizódját, köztük a katasztrófa sötét árnyait is megsejthettem volna. Mire befejeztük a vacsorát, Silas Foster levette kabátját, és a konyhai tűzhely mellett egy alacsony székre telepedett, hogy vésőjével, kalapácsával, egy darab talpbőrrel meg pár szál viaszos fonallal megfoltozzon egy ócska tehénbőr csizmát.

Éjfélre járt, mire lefeküd tem, miután megittam egy pohár különlegesen finom sherryt, amelyre akkoriban nagyon büszke voltam. Így aztán az ég legfrissebb adományán egy réges-régi, unalomig ismert forma tűnt fel. Ez a barátságtalan szokás az eszméi feletti szakadatlan töprengés, no meg a hallgatósága részéről irántuk tanúsított csekély rokonszenv következtében ragadt rá erre a szegény flótásra, jóllehet ez utóbbi körülmény inkább még fokozta beléjük vetett, magától értetődő hitét.

És az ott levő anyagból még a legügyesebb építész se tudta volna Éva lugasának az eszkimók hókunyhóinál különb m ását felépíteni. Mialatt velem és a többiekkel beszélt, elnéztem Zenobiát: alakja mélyen bevésődött emlékezetembe, úgyhogy még most is felidézhetem, mint valami szellemet, bár az élőnél kissé halványabban, de azért híven.

Egyesek amellett kardoskodtak, hogy nevezzük intézményünket "Oázisnak", mivel a világ erkölcsi pusztaságában az egyetlen zöld liget lesz, mások meg ragaszkodtak hozzá, hogy egy év múlva vizsgáljuk meg újból ezt a kérdést.

De hát a nők az ilyen váratlanul betoppanó idegennel szemben mindig óvatosabbak, mint a férfiak.

A hasonlóságnak és a tökéletes különbözőségnek f urcsa, szokatlan keveredése volt ez. Hogy nem lelt szíves fogadtatásra, lecsüggesztette fejét. Halandó embernek nincs is joga rá, hogy olyan hajthatatlan legyen, mint amilyen természetemnél és a szükségességnél fogva én vagyok!

Külsejének szánalmasságát még csak teljesebbé tette, hogy a hidegtől, félelemtől vagy idegességtől egész testében remegett, s így árnyéka imbolyogva rajzolódott ki a tűz megvilágította falon. Akkori testi-lelki bátortalanságomban filozófiájának vakmerősége olykor egyenesen meghökkentett; intézményeinket minden aggály nélkül félrelökte, s mintegy legyezőjének szelével szerteszórta őket.

A két szolgáló közül az egyik egy törülközőt szegett be, a másik meg vasárnapi dísznek fodrot csinált magának egy kis darab hímzett muszlinból, amellyel valószínűleg Zenobia ajándékozta meg. Nekem ezt mondta:. Ugyan hol találhattam volna jobbat a kellemes, napos és árnyékos, lefüggönyözött és szőnyeggel takart agglegénytársalgómnál meg a hálószobámnál; a könyvekkel és folyóiratokkal borított kerek asztalkámnál; íróasztalomnál, rajta a magam szerkesztette strófákban írt, félig kész versemmel; délelőtti semmittevésemnél az olvasóteremben vagy a képtárban; déli sétámnál a derűs utcán a gondolatébresztő arcok rendjével és az elevenen nyüzsgő él ettel, amelynek magam is része voltam; ebédemnél az Albionban, ahol száz és száz fogás állt rendelkezésemre, s olyan pompás lakomában részesedtem, mint Michael Scott, a varázsló, midőn az ördög a francia király konyhájának ínyencségeit tálalta elébe; a bili árdklubban, koncerten, színházban, vagy, ha kedvem szottyant rá, valamilyen társaságban eltöltött estéimnél - hol találhattam volna jobbat ezeknél?

Leglégiesebb foszlányában, ha mégoly megfoghatatlan is, több érték rejlik majd, mint bármilyen gyakorlati terv legnyomósabb realitásaiban.

Valami igazit, erőset, természeteset és édeset, mint amilyen életet itt élni fogunk, amin átcsendül a vadmadarak csivitelése vagy az erdőben süvöltő szél himnusza, ahogy majd épp adódik!

A büszke szegény embernek az efféle együttérzés mindkét oldalát meg kell vizsgálnia. Pirkadatkor megszólalt a tülök, ahogy arra Silas Foster figyelmeztetett minket, harsányan, mennydörögve, könyörtelenül elnyújtva, álomból riasztón, mintha ez a kemény szívű, öreg gazda a végítélet harsonáját fújta volna meg.

Olyasforma hangon üdvözölt minket, minthogyha ökreihez szólna, vas dohányos dobozából bagót vett elő, lehúzta vizes tehénbőr csizmáját, majd harisnyában odaült a tűzhöz.

Mi tagadás, furcsállottam, hogy a kapzsi, vetélkedő, önző világot otthagyva, jóformán legelőször azt a kérdést hányjuk-vessük meg, miképpen tudnánk a környékbeli barbároknak tulajdon mesterségükben fölébe kerekedni.

Éppoly kevéssé félemlíthetett meg bennünket az ablak előtt kavargó hóesés, minthogyha nyári szél susogott volna az ágak közt. Mert őszintén szólva, immár korántsem voltam olyan bizonyos, hogy ez az elhatározó lépés, amely visszavonhatatlanul belekever a derűvölgyi kalandba, valóban a legbölcsebb, amit tehetek.

Mármost, midőn szememet a hálósapkáról Priscillára fordítottam, hirtelen rádöbbentem, hogy a tartása, bár nem az alakja, s az arckifejezése, de nem a vonásai, egy jó ismerősömre, korunk egyik legtehetségesebb asszonyára emlékeztetnek.

A padlóra dobta, éppoly közömbösen, mint ahogy egy falusi lány hajít el egy szál hervadt ibolyát. Mindössze ennyit tudok a dologról, semmi többet. Még most is, mondhatnám, sajnálom, hogy nem haltam meg akkor, amikor már többé-kevésbé el voltam szánva rá; mert Hollingsworth elkísért volna az élet legvégső határáig, és nyájas, reményt keltő szavait utánam küldte volna, midőn én már messze, odaát az ismeretlen ösvényen bolyongok.

Milyen kár, hogy csodás tehetségét afféle mocskos, rút és felettébb reménytelen ügynek szenteli, mint a bűnözők átnevelése, amely őt és szánalmasan csekély hallgatóságát csak elszomorítja. Priscilla mereven nézett ránk, sápadt arcán kimondhatatlan szomorúság ült, nagy könnycseppek csorogtak rajta végig.

És mégis melegházi virág volt, idegen virág, a trópusok virága, mintha lángolva, olyan talajból sarjadt volna ki, amelynek még a dudvája is buja és fűszeres.

Korántsem Zenobia szándékából eredt - csakis az én képzeletem bűne lehetett - hogy ezek a szavai meg valami a modorában, ellenállhatatlanul felidézték ennek a nagyszerű, tökéletesen formált termetnek fügefaleveles képét.

Lehetséges, hogy lázas fantáziálásom egyre e sajátságos virág körül keringett, s nagyszerűbbnek, csodálatosabbnak mutatta, mint amilyennek józan szem látta volna.

Az emberiséggel szembeni igazságtalanság, hogy csak ilyen kevesen gyönyörködhettek látványában.

Ez mély tiszteletet ébresztett bennem Hollingsworth iránt, amit sem akkori ism eretségünk, sem későbbi, egyre bensőségesebb viszonyunk, sőt, még utóbb észlelt nagy hibái sem tudtak igazában megrendíteni.

A hó szintén leírhatatlanul vigasztalannak már-már azt mondtam, mocskosnak látszott, ahogy a város füstös levegőjében alászállingózott, megtelepedett a járdán, csak azért, hogy egy-egy toldozott-foldozott csizma vagy sárcipő beletapossa mintázatát.

De maga, kedves Hollingsworth, nyilvánvalóan arra hivatott, hogy pap legyen, éjt s napot embertársai mellett töltsön, segítsen nekik, hogy békében leheljék ki lelküket.

Talán kőszívűségre vall, hogy mosolyognom kellett ezen az ismeretlen és érthetetlen szerencsétlenségen, e furcsa jeleneten, amelybe vidám társaságunk - anélkül, hogy választása lett voln a, együttérez-e a lánnyal vagy sem - így belegabalyodott.

Vendégünket a Zenobia jóvoltából feléledt önbizalma ellenére is szemmel láthatóan nyugtalanította a vihar. De ezekből másoknál épp eleget találunk. Mi több: kötelességének kellett volna éreznie, hogy örökkön-örökké modellt üljön a festőknek és szobrászoknak, kiváltképpen az utóbbiaknak; mert a márvány hideg méltósága megfér a lehető legkevesebb redőzettel, s így Zenobia testi tökéletessége a maga teljességében gyönyörködtethette volna a szemérmes tekintetet.

Azt mondja, hogy maga boszorkány, s hogy a hajában levő virágnak valamiféle varázsereje van.

Ábrázolása a regény fő céljának szempontjából teljesen esetleges; a szerzőnek legkevésbé sem áll szándékában egy elméletet illusztrálni, vagy valamilyen, a szocializmusra nézve akár kedvező, akár kedvezőtlen következtetést levonni.

Ha majd már megírta, és kedvére át meg átcsiszolta a költeményt, akkor én is elmondom magának, hogy szerintem kicsoda-micsoda ez a lány. Most Priscilla a magával hozott kézimunkatáskájából kis faszerszámokat vett elő nem tudom, minek hívják őketés nekiállt, hogy valamit kössön vagy horgoljon, amiből aztán egy selyemerszény lett.

Silas Foster egész idő alatt komoran tett-vett az asztalnál, teát töltött magának, s anélkül hogy tudomást vett volna felséges zamatáról.

Csak amolyan fejtörősdi volt, hisz semmilyen körülmények közt nem szerettem volna bele Zenobiába. E nyomorúságos állapotban, szívemben-agyamban egy-egy kemencével, amelyeknek hősége testemet állandóan forrponton tartotta, de egyszersmind borzongva a puszta gondolattól, hogy akár csak a kisujjamat is kidugjam a szoba jéghideg levegőjébe, feküdtem az ágyban egészen a reggeli idejéig, amikor is Hollingsworth kopogtatott be hozzám.

Az idegen, akárki volt, továbbra is ugyanott állt a konyhában, ahová Hollingsworth gyengéd kézzel betessékelte. Válságos, lázas pillanataimban arra kértem Hollingswortht, ne engedjen be senkit a szobába, de a maga jelenlétét újból és újból éreztesse velem egy érintéssel, egy szóval - vagy ha helyesnek tartja, imádkozással - s legyen tanúja, milyen bátran nézek akkor majd szembe a legrosszabbal is.

Kandalló lángja sose melengette, vidította úgy csüggedt és borzongó lelkemet, mint Hollingsworth - bozontos szemöldöke alatt mélyen ülő, sötét - szemének fénye.

Erre tüzet rakott a szobámban, s mivel úgysem tudott volna egyebet tenni, amíg a földet hó borítja, beállt mellém ápolónak. Ez a salétromos levegő, állítom, valóban üdítő, s különben is, mi addig nem mondhatjuk magunkat újjászületett lénynek, amíg a februári észa kkeleti szelet nem tartjuk ugyanolyan kellemesnek, mint a legenyhébb júniusi szellőt.

S noha a száját evégből nem törölte meg, a szavak mégis becsületére váltak. Talán azért, mert ez a kedvenc dísze - akár szándéka volt ez Zenobiának, akár nem - híven fejezte ki lényét.

De feltevésemmel teljes összhangban van a sápadtsága, idegessége és szánalmas törékenysége. Nem valamilyen különleges gyengédségre, bájra, szerénységre vagy szemérmességre gondolok, hanem egy bizonyos melegségre és jellembeli gazdagságra, ami a kifinomult nők lényéből, úgy látszik, több nyire már kiveszett.

A derűvölgyi utazásomat megelőző este a Fátyolos Hölgy csodálatos bemutatójáról voltam hazatérőben legénylakásomra, amikor az utca egyik sötétebb szakaszán megállított egy eléggé kopottas külsejű, idősebb férfi. Igazi helye a színpadon lett volna.

A szerző nem is tagadja, hogy ennek a közösségnek képe lebegett a szeme előtt, s hogy mivel a sors jóvoltából egy ideig személyes kapcsolata volt vele olykor-olykor valóban felhasználta emlékeit, mert remélte, hogy ezáltal az e lapokon felvillantott fantázia világnak élethűbb árnyalatokat kölcsönözhet.

Arcvonásaiból nyers erő sugárzott, mintha vasból kalapáltá k, nem pedig valamilyen finomabb, lágyabb anyagból csiszolták vagy formázták volna. Mi, többiek, bizottságot alakítottunk, hogy újszülött közösségünknek valamilyen találó nevet adjunk; ez azonban sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint ahogy azt a beavatatlan olvasó képzelné.

Ami engem illet, ágyban maradtam, s ha imádkoztam, akkor fonákul: keservesen átkozódtam, mint maga a türelmes Jób. Mi tagadás, a városi lakás melegháza s korábbi fényűző életem szerfelett elernyesztette fizikumomat, s az előző napi télies szélfuvallat a szellős, vén tanyaház hűvösségével egyetemben egészen a csontom velejéig s a szívemig hatolt.

Sőt, az érettebb korú asszonyok is lenézik és megvetik az efféle szenvedélyt.

Megpróbáltam elemezni ezt a benyomást, de nem sok sikerrel. Mivel a küszöbön kissé habozott, Hollingsworth a maga közvetlen és ceremóniától mentes módján betessékelte, s hozzá nemcsak az előtérbe, hanem a meleg, élesen kivilágított konyhába. Erre a nősereg nekilátott házias foglalatosságának, leghatározottabban elutasítva felajánlott segítségünket, csak arra kértek, hogy a hátsó udvaron levő hatalmas halomból hozzunk fát a konyhai tűzhely számára.

Lábadozásom idején az egyik délelőtt halk kopogtatást hallottam szobám ajtaján. Olyan vézna, hogy egy magafajta költő szemében, Mr. Miles Coverdale, átszellemült lénynek tetszhetik! Tán jobb a tanyaudvar kupacai közt kapálni, kaszálni, robotolni, két pár ökör és egy tucat tehén szolgálóleánya lenni, sózott marhahúst enni és azt is arcom verejtékével megkeresni, s ezáltal kivenni egy szerencsétlen fráter szájából az utolsó falatot, beleártva magamat a foglalkozásába?

Az álom nem az elme szemetje. Ma már valószínűleg nemigen látszana annak, de elég, hogy akkor annak látszott. A kedves, derűs Mrs. Foster annak a kemény kötésű Silas Fosternek élete párja, akire kellő fizetség ellenében a gazdaság vezetése, no meg a mi oktatásunk feladata várt szívélyesen fogadott minket.

De a mienket történetesen kemény, rosszul tagolt, rendkívül hosszú szóval jelölték, úgy hangzott, mintha valaki nagyon szikkadt agyag és nagyon morzs alékos kavics keverékét forgatná a szájában.

Amikor már jól megtömte bendőjét, szívderítő vitézkedésére azzal tette fel a koronát, hogy nagyot húzott a vizeskorsóból, s aztán megtisztelt minket a szóban forgó ügyre vonatkozó véleményével.

Mindaz, amit tudni kívánunk róla, előbb-utóbb úgyis kibuggyan belőle éppúgy, mint ezek a könnyek. Az egykori Zarándok Atyák családtagjai tették tán fel teavizes kannájukat ilyesféle, csak persze nagyobb tűz fölé; s ahogy a kandallót az én szenesrostélyommal összehasonlítottam, még inkább éreztem, hogy való ban egy világ választ el már attól a társadalmi rendszertől, amely még reggeli idején béklyóba szorított minket.

Szíve mélyén, azt hiszem, sosem érdekelte igazán a m i szocialista vállalkozásunk, állandóan az a furcsa, s a legtöbb ember számára megvalósíthatatlan terv foglalkoztatta, hogy bűnözőket, nemesebb ösztöneikre apellálva, jó útra térítsen.

Emlékszem, hogy miközben ide-oda kanyarogtunk az utcákon, kétoldalt a házak, úgy rémlett, egyenest felénk nyomakodnak, úgyhogy e szűk helyen erős szívünk még dobogni is alig bírt. Ezek a vöröslő ablaküvegek bizonyára mindenkinek, aki csak meglátja őket, szívderítő látványt nyújtanak. Holott az az igazság, hogy a dolog nehezebbik része csiszolatlan társainkra hárult, mert könnyebb leereszkedni, mint eltűrni a leereszkedést.

Hamarosan hangos lábdobogás közepette megjelent az ajtóban a szikár, izmos, bárdolatlan és torzonborz Silas Foster. Szegény teremtés! Effajta tévedést ritkán követ el valaki kétszer az életben; de ha mégis elköveti, annál értékesebbnek és kiválóbbnak kell tartanunk jellemét, amiért ilyen nagylelkűen kitart tévedései mellett.

Milyen gyönyörű! Épp e talányon töprengtem, igyekeztem megragadni tovasurranó értelmét, amikor az említett öregember félbeszakította gondolataimat.

Ezer és ezer egyéb foglalkozás közt, amit ugyanúgy választhatott volna, született hordószónok volt.

De bátorságunk nem lankadt. A női reformerek a társadalom elleni támadásaik során ösztönösen megé rzik a lényeget, s rögtön azt célozzák meg.

Mi, durva lelkű férfiak ezt meg sem érthetjük. Hollingsworth, ő három-négy évvel idősebb, mint én, sokkal megállapodottabb jellem, s tetejébe emberbarát.

Nem is szólva arról, hogy ez a különös lány azonnal szorgalmasan munkához látott, s tűjével i gen jó szolgálatokat tett nekünk. Igaz, a keresztény nevelés, a hasonló tapasztalat okozta együttérzés és a nők példamutatása meglágyíthatja, sőt, esetleg el is törölheti férfinemünk e rút vonását. Mi több: a Fátyolos Hölgy esetében a nézők kíváncsiságát még tovább csigázta talányos személyisége, s az a képtelen de egy időben igen elterjedt, s valószínűleg a hipnotizőr által útjára eresztett szóbeszéd, amely szerint a fátyol sűrű redői mögött egy jó csalá dból származó, gazdag, gyönyörű, ifjú hölgy rejtőzik.

Ezzel elsompolygott, s mivel másnap reggel nem mutatkozott, csak a későbbi eseményekből vonhattam le valamilyen elfogadható következtetést, hogy mit akarhatott.

Így e modern emberbarátot nehezen lehetett megkülönböztetni egy jegesmedvétől. Hisz minden igényemet kielégítette. Zenobia dallamos, őszinte, lágy h angon üdvözölt minket, sorba mindnyájunknak odanyújtotta igen-igen puha, meleg kezét.

Kétségbeesésemben már-már haragudtam rá, hogy semmit sem tehetek érte. Könnyed, biztos fellépése, ismételgettem magamnak, olyan nőről árulkodik, aki előtt a házasélet már felnyitotta a titkok kapuit. Valóban pompás tűz várt ott ránk, nagy, durva hasábokból, göcsörtös ágakból és felaprított tölgyfadarabokból rakva, abból a fajtából, amit a gazdák tulajdon kandallójuk számára tartanak meg, mert ezeket a girbegurba, otromba ágakat nem lehet halomba rakni és piacra vinni.

Ki hitte volna, Feleségül tavaszi völgy lány usa csendes kis teremtésnek látszott!

Furcsa látvány volt, milyen bizakodón s mégis milyen félénken húzódott meg szegény Priscilla Zenobia védőszárnyai alatt. Egy idő után, amikor tán már kialakulnak egy éni adottságaink, néhányan, akik szoknyát viselünk, kimegyünk majd a földekre, s helyünket a konyhában a gyengébb fivéreknek adjuk át.

Fussak ki, és szakítsak netán egy pár szál rózsát? Szervezetünk alapjául verejtékes munkánkat akartuk felajánlani mint imádságot, de egyben mint tevőleges erőfeszítést az emberi haladás érdekében.

Egy ilyen viharos éjszakán a magányos vándor számára nincs nyájasabb és bátorítóbb a sötétben feltündöklő fényárnál. Mit fürkész bennem? Hányan és hányan üldögélhetünk fonnyadt leveleken a tűz ily dermesztő gúnyképe körül, tenyerünket a képzeletbeli meleg fölé tartva, s töprenghetünk egy új paradicsomi élet füstbe ment tervein!

Tíz-tizenöt esztendeje azonban a rejtelmes elrendezésnek, festői beállításnak, a fény és árnyék művészies kontrasztjának minden fortélyát igénybe vették, hogy a látszólagos csoda és a mindennapi tények közt minél élesebb ellentétet teremtsenek.

De azért fogadjuk el okosabbnak, ha nem is bölcsebbnek, természetes beteljesüléséig követni álmainkat, jóllehet, hogyha látomásunk megálmodásra érdemes, szükségképpen csak kudarc árán teljesülhet be, másként soha.

Nem gondoltam volna, hogy az a fajta ember, akit egy kis ellenszél vagy néhány, arcába csapódó hópehely visszariaszt.

A fülledt meleget még csak fokozta egy jó rakás tőzeg, amely az égő parázsban fehér hamuvá omlott össze, s a konyhát kellemes illattal töltötte meg. Azóta az efféle foglalkozást űző nők száma annyira megszaporodott, hogy külön-külön nem sok figyelmet keltenek; amellett egyikük sem lépett olyan ügyesen kieszelt, színpadias körülmények közt a nagyközönség elé, mint amilyenek a szóban forgó hölgy különleges produkcióit rejtelmessé és egyben sugallatossá tették.

De hamarosan újra kopogtattak. Válasza, mellesleg szólva, valódi szibillai válasz volt, az első pillanatban értelmetlen, de tüzetesebb vizsgálatra a legkülönfélébb értelmezéseket tette lehetővé, s ezeknek egyike kétségtelenül összhangban állt a későbbi eseményekkel.

Zenobia egy jobb társadalmi rendbe vetett reményeink érzékeltetésére a "Fényes látomás" nevet javasolta.

És valóban komor látvány volt, ahogy a néma, borongós félhomály leereszkedett az égből, szürke vagy fekete pelyhei elkeveredtek a gyorsan hulló hóval. Az estét eléggé hallgatagon töltöttük.

Ráadásul fesztelen magatartása, ahogy azt bárki megfigyelhette noha egy fiatalos özvegynél vagy egy virágzó családanyánál egyesek a legtökéletesebb modornak vélhettéknem volt éppenséggel lányos.

A levél meglehetősen homályos formában arra célozgatott, hogy Priscilla nemrégiben veszélyes, nehéz helyzetből szabadult, vagy pedig, hogy ez a veszedelem vagy baj - akármi legyen is - még mindig fenyegeti.

Csiszoltság vagy udvarias modor dolgában alig volt különb egy jól-rosszul idomított medvénél, jóllehet nyájasabb hangulataiban annyi gyengédség bujkált hangjában, szemében, szája körül, mozdulataiban és valamennyi megnyilvánulásában, hogy férfi is nehezen, nő meg egyáltalán nem tudott ellenállni neki.

Tegyen meg ennyit egy szerencsétlen teremtésnek. Priscilla halkan az ágyam mellé lépett, és egy gondosan kivasalt, hófehér vászonholmit nyújtott felém.

Egyszóval, a szocialista közösséggel e lapokon csak azért foglalkozott, hogy színpadot teremtsen, ahol elméjének teremtményei a mindennapok országútjától kissé távolabb űzhetik a maguk képzelet szülte groteszk játékait, anélkül hogy a való élet tényleges eseményeivel túlságosan tüzetes összehasonlításnak volnának kitéve.

Ezt a levegőt nem szívták be újra és újra, nem lélegezték ki csalárd, semmitmondó és téves szavakban, miként a borongós városok levegőjét!

Hollingsworth - mondta szinte alázatosan. Nem élvezet nekem egy nemembeli lényt gyötörni, még ha nagyobb vonzalommal tisztel is meg, mint amennyit könnyen el lehet viselni: mert, hadd tegyem hozzá, Mr.

Coverdale, az efféle vonzalomnál bosszantóbb vétket már nem is lehet elkövetni egy nő ellen. Valóban Priscilla volt, ez a halvány, nagy szemű kis nő mert tízes éveinek abban a szakaszában járt, hogy lánykora már végéhez közeledettde immár sokkal kevésbé sápadtan, mint amikor előző alkalommal láttam, s testileg-lelkileg sokkal jobb állapotban.

De olykor szégyenkeznem kellett e feltevéseim miatt. Felvehettük volna a környék régi indián nevét, ha ez is olyan könnyed és kellemes hangzású lett volna, mint amilyet az őslakók helynévül nemegyszer felettébb szerencsésen választottak. Én azonban akkor minden percben tapasztaltam, bár utóbb csaknem teljesen megfeledkeztem róla.

Szűk szobácskában, izzó kis kályha fülledt melegében élt, kávét ivott, fánkkal, mazsolával, cukorkával és más hasonló vacakokkal táplálta magát, s így nem csoda, hogy félholtnak is alig mondható. Coverdale, hogy köszönetet mondhassak gyönyörű verseiért. A lehető legegyszerűbben volt öltözve, amerikai nyomott mintás ruhában a divatárusok, azt hiszem így nevezikde selyemkendővel, s e között és a ruhája közt épp csak megvillant fehér válla.

Amikor először találkoztunk, azokra a növényekre emlékeztetett, amelyek azon igyekeznek, hogy a zárt udvar téglái közt, ahol alig-alig van talaj, és ahová sose hull napfény, valahogy eltengődjene k. A szegény teremtés eddig egyetlen könnyet se ejtett, de most, hogy látta, befogadták, s legalábbis egy időre révbe jutott, nagy cseppek kezdtek szivárogni a pillája mögül, mintha egész lénye csupa könny volna.

Én csak költő vagyok, s a kritikusok állítása szerint nem is túlságosan jelentékeny. Az önző emberbarát, a nemének szűk korlátaiban magát megsebző, emelkedett szellemű asszony, a beteges leányzó, akit remegő idegei szibillai tulajdonságokkal ruháznak fel, a középszerű költő, aki életét szenvedélyes becsvággyal kezdi, amely azonban az ifjonti hévvel együtt elenyészik - mindezeket a figurákat joggal kereshettük volna Brook Farmon, de, valamely véletlen folytán, sose bukkantak ott fel.

Így próbálta elérni, hogy harcosaik hazamenjenek New York-ból, Feleségül tavaszi völgy lány usa portyákat indítottak a környező New England-i települések ellen.

Engedelmével, tán holnap reggel, mielőtt Derűvölgybe indul, elmennék a lakására. Az első kopogtatás még nem volt túl hangos, de a második akkorát dörrent a kap u deszkáján, hogy a kopogtató öklének bizonyára nyoma maradt rajta. Ismertem ezt a sápadt, öreges arcot, vöröslő orrával, fél szemén kötéssel, s valami jellegzeteset láttam abban is, ahogy ez az öreg legény a kapu boltíve alatt áll, s csak annyira mutatja meg magát, hogy felfedezhessem benne az ismerőst.

De egy vendéget is hoztam, akinek melegebb és puhább ágyra van szüksége. Úgy látszik, felettébb érdekesnek talál, ám ha női ösztönöm nem csal, mégse számíthatom magát a hódolóim közé.

Hamilton az erős központi kormányt képviselte, amelynek nemzeti Feleségül tavaszi völgy lány usa és külső hitelekre van szüksége a működéshez; Jefferson viszont az erős tagállamok és a mezőgazdaságból élő polgárság érdekvédelmében hitt; ellenezte a bankok és hitelek bevonását a kormányzásba.

Ez a lány, villant fel agyamban a fantasztikus gondolat, valamiféle vigasztalan teremtés, arra kárhoztatott, hogy örökké hóviharban bolyongjon, s noha most ezek a vöröslő ablakok emberi lakhelyre csalogatták, addig sem marad majd itt, amíg a jég leolvad a hajáról.

Bármennyire szerettem is Hollingswortht, ezeket az elveket nagyon nehezen bírtam elviselni. Évának nem kellett se főzéssel, se ruhafoltozással, se nagymosással vesződnie. Adjunk enni neki, s fogadjuk be magunk közé. Hollingsworth külseje e pillanatban igen meghökkentő volt.

Ami pedig az Éva-kosztümöt illeti - tette hozzá tréfásan megborzongva - azt legfeljebb május elseje után öltöm magamra!

Ha már említettem a Fátyolos Hölgyet, hadd mondjam el azoknak az olvasóimnak kedvéért, akik nem ismerik ezt az immár elfeledett hírességet, hogy hipnotikus fenomén volt, s hozzá a legelsők egyike, akinek tevékenysége egy új tudomány születéséről vagy egy régi szemfényvesztés feledéséről tanúskodott.