Laredo lányok kik

Laredo lányok kik Valahányszor a két nyelvet beszélők egy másik nyelven írt szöveget olvasnak, akaratlanul, a tudatuk mélyén nem teljesen tudattalanul megtörténik annak nyers átfordítása a domináns nyelvre. Szemétvödrök és elérhetetlen dol lárok! Moloch whose fate is a cloud of sexless hydrogen! Érzékeny, szomorú, vagány.

  • Honnan származom:
  • Brit vagyok
  • Mi a kedvenc italom:
  • Camp
  • Dohányos:
  • Nem

A szerző hívatlan partnerévé válunk, s ahogyan az ő szövegét tiszteletben tartjuk, ugyanúgy tisztelnek majd bennünket is mint társalkotó fordítót. De ce nu se mai joacă oamenii mari?

Mit gondol, hogyan alakulnak majd a továbbiakban a nem túl távoli közeli jövőben? Egyáltalán nem érzem jól magam, ha valaki más szabja meg, mit kell tennem. De akkor már sok kitűnő Eminescu-fordítást ismertem. Jánosházy György vérbeli gyakorlati embernek bizonyult: azt sugallta, hogy a fordítónak nincs miért sietnie, amennyiben tehát elakad, tartson szünetet, s később újra előveszi a darabot.

Ez a vita teljesen összezavart, nem mertem kételkedni a tekintélyekben, s jó ideig, bár a versfordítás jobban érdekelt, prózával foglalkoztam.

Utána egy Petőfi versgyűjtemény és Eminescu összes, majd egy József Attila és egy Lucian Blaga kötet, végül egy regény Jókai Mórtól, egy meg Liviu Rebreanutól már egészen látványos hatással járna.

Este kilenc óra tájtól besötétedett magától. Lőrinczi László, Quasimodo és Arghezi ihletett fordítója, megosztotta velem azt az utat, amit a forma fetisizálásától megtett egészen addig, hogy elfogadja Eminescu legnagyobb fordítója, Gáldi László elméletét, miszerint a fordításnak azt kell visszaadnia, amit a költő mond.

A lelkesedésemből az lett, hogy feladván elveimet, egy budapesti kiadóhoz fordultam, megtudni, vajon nem érdekli-e valamelyik, a román kritika által is elismert Cimpoeşu-mű kiadása? Így konzervált egy állapotot, amelyen a költészet azóta se lépett túl.

Attól tartva, nehogy másként ítéljenek meg, mint ahogy azt én elképzelem, előszeretettel lettem saját magam kritikusa.

De ez nem szükségszerű és nem mindig áll fenn! Mindenki vonakodik, mondván, hogy a fordítások, különösen valamely közép-európai nyelvből, senkit sem érdekelnek, a kézirat megjelentetése pedig attól függ, milyen pénzügyi támogatást, szubvenciót stb.

Annyira hatásosan, mint amilyen az eredeti, egyik nyelven se lehetne elmondani. Tested senki se érintette. Valahányszor szerzőként válságba kerültem, a fordításokhoz menekültem. Remélem, sikerülni fog Hasonló tanulsága van a Ioan Es. Pop versei kalandos történetének. Szennyvízi lándzsa sír az éjben, vitézke ugrik lesre szépen, zölden suhint a fejsze, erdőt döngve teper le.

Melyek voltak ezek és hogyan lépett túl rajtuk? Így aztán már semmi szükségem kiadóra ahhoz, hogy elképzelhessem, miként mutat majd az a mű, amin éppen dolgozom. Ez a nemzeti színezetű visszafejlődés károsan hatott mind a románok, mind a magyarok egyéni és közösségi magatartására.

Ugyanilyen jól tudom azt is, hogy az író egyfajta önkéntes, s ugyanez áll a fordítóra is, mert egyik is, a másik is amennyiben nem egy és ugyanaz a személy őket uraló késztetésből cselekednek, szenvedélyből, mely egyfajta lágy adrenalin, s erőfeszítésüket akkor is meghozzák, ha nem kéri tőlük senki és nem számíthatnak semmilyen fizetségre.

Ez nyilván félig-meddig készenlétben álló eszköztárra utal, lehetővé teszi a fokozott játékosságot, a variációs lehetőséget.

Eszembe jutott akkor, hogy tulajdonképpen a Kriterion könyvkiadónál ban megjelent, A nagy teremben című, általam válogatott és tolmácsolt verseskötetének megjelenését akartam e versekkel jelezni. Vegyék figyelembe, hogy az eddigi leggazdagabb magyar Eminescu-kötettel szemben közel négyszáz költeményt találnak, s a felhasznált régebbi fordítások tetemes részét is javított vagy éppen teljesen átdolgozott formájukban.

Az új Glossza gyakorlatilag igazolta a költő műfordítói elveit, amelyektől, bevallom, én nagyon megijedtem. Az ólomkatonák szüntelenül menetelnek és nem jutnak sehová soha.

Az ötvenes évek elején válogatás készült, szintén Kacsó Sándor szerkesztette, akkor éppen a kiadónál dolgoztam, beosztottjaként, természetes, hogy vállaltam a munkából, s aminek közben nem került gazdája, azok is hozzám kerültek.

Ez így igaz, mégis meg kell próbálni a szépség és hűség erényeit közelíteni egymáshoz. A költőt a LiterNet kiadó révén ismertem meg, melynek jóvoltából ban az interneten megjelent a petrecere de pietoni című kötet. Ráadásul annak a dialektusnak, amelyet irodalmi tökélyre vitt, a moldovainak, önmagában is olyan sajátos a zenéje, hogy roppant nehéz visszaadni magyarul.

Az es Eminescu-kollokviumon a felszólalók gyönyörű fordításokról beszéltek, holott ezek a nálunk honos fordítói eszmények szerint alig-alig ütnék meg a kezdő amatőr szintet.

Ennek ellenére nem mondhatom, hogy könnyen fordítok, mert nem szeretem a túlságosan nyilvánvaló, rutinos megoldásokat. Kissé gőgösen hangzik, ugye? Én úgy fordítottam akkor Eminescut, mint aki az ábécét tanulja.

Az ezüstben ezüstlány magában. Nem kellett saját ihletemet gyötörnöm, nyugodtan megpróbáltam olyan költőkhöz idomulni, akik valamilyen módon felkeltették az érdeklődésemet. Szerzői jogdíjról még csak ne is álmodjak, jó ha kapok egy öl szerzői példányt.

Meg kell szívlelni azt a tanulságot, amit a nyelvtudomány úgy fogalmazott meg, hogy a versnek nincs külön tartalma, amiről a forma lehámozható lenne.

Háziasszonyok akarnak alkalmi szex morgantown 46160

Nagyon szép része az életemnek, amikor ezeket csináltam, előbb a Kacsó-féle kötetbe, majd egy évvel később a Gáldi szerkesztette antológiába, amely az Európa Könyvkiadónál jelent meg.

Bizonyos költői mondanivalókat ugyanis - Ady jó példa erre!

Négy doboz elég Laredo lányok kik

Különösen Dsida Jenő és Szemlér Ferenc játszi könnyedsége, eleganciája bűvölt el.

De ce visăm?

Helyi punci tampa

Ezt pedig, úgy véltem, csak egyetlen fordító biztosíthatja! Ezt az anyagot egészítették aztán ki menet közben az én fordításaim is.

A népi demokrácia valamennyi dolgozó ember közötti testvériség eszméjét hirdette, de ez az igény csupán a kijelentések és az elvek szintjén maradt, s az évek teltével egyre jobban kiüresedett. Ritka alkalom, amikor egy verset első olvasásra és szótári keresgélés nélkül képes vagyok lefordítani.

Zaklatott életében - miközben volt könyvelő, biztosítási ügynök, pedagógus - kiteljesedést jelentett alapító tagsága a Vatra c.

Euless szex xvideók

Ha már itt tartunk, melyek azok a nehézségek, amikkel egy fordító szembesül, először, amikor kézbe veszi magát a szöveget, és döntést hoz az átültetés milyenségében, majd másodszor, amikor a hasznosításról, a közlésről, az olvasó felé közvetítésről és ennek megkönnyítéséről van szó?

III IV. Vorbe, vorbe, vorbe A vers - az valami más? A "költőfejedelem", ahogy említeni szokták, számomra a román költészetet, de azon túl a nép és a táj lelkét hozta közel hozzám.

Számos olyan magatartás, meggyőződés, sőt olykor elmélet is létezik a fordítás aktusával kapcsolatban, kezdve ama posztulátummal, miszerint minden fordítás ferdítés, vagyis árulás is traduttore tradittore s befejezve az ellenkező véglettel, amely szerint bármilyen szöveg lefordítható, amennyiben a Bibliát is sikerült úgy átültetni a nemzeti nyelvekre anélkül, hogy elveszett volna az eredeti rezonanciája és az üzenet szuggesztivitása, a lét rejtélye és az istenivel való titokzatos kapcsolat.

Ellentmondásosan pozitív jelenség mifelénk, hogy a nagy lefordíthatatlanokat fordítják a legtöbbször és a legnagyobb intenzitással. Azt lehet mondani tehát, hogy az internetes antológia amolyan otthont adó fészke volt a Kölcsönsorok antológiájának: ez utóbbi anyaga megtalálható az internetes változatban, amely viszont jóval gazdagabb, átfogóbb és változatosabb, mint az én szerény vállalkozásom.

De ce soldaţii trebuie să se tundă pe piele? Érdekes végigkísérni Eminescu változatain a vers születésének és állandó csiszolásának folyamatát. Az a mozzanat, amikor egy szöveg megpróbál engem "elcsábítani". A zene Muzica Miért nyírják tövig a katonák haját?

Escort bbfs

Leggyakrabban N. Breban Dicţionarul general al limbii române c. A futár menten nekiszalad, a faunnak feje szakad, a futár letépdesi s a lágy király elé veti, aki a bástyába zárja, meg is lágyul önmagába, s az ellenség táborából egy lágy lovacska belevágja patáját a lefejezett lágyékába, magával ragadja, elszopogatja.

Látszólagos könnyedsége, keresetlensége nagyon is megdolgozott és átgondolt, a kimagasló tehetség mellett kemény munka eredménye.

Sajnos, hogy nélkülük bajos meglenni. Ezzel szemben a kötetbe fölvett, közismert változatban "O prea frumoasă fată " szerepel.

Anavi Ádám jó alkalomnak találja az eszmecserét ahhoz, hogy a költészet rejtett titkait általa jobban megértsük.

Tóth Istvántól egy mondást örököltem meg a fordítással kapcsolatban, mely szerint a fordítás olyan mint egy nő. Miért hörögsz, miért dalolsz, miért zokogsz, szerelmem? Fordítóként semmiféle komplexusaim nem voltak.

A fordító meg szeretné egymáshoz közelíteni a két ellentmondó tulajdonságot Különben az egész interjúcsokor szerves része lesz a Kölcsönsorok készülő II. Mindketten tudjuk, hogy a két irodalom közötti nem éppen tüneményes kapcsolatokban tapasztalható a közeledés egyfajta elutasítása vagy tévednék, csak egyéni benyomás lenne?

În clasa a noua Noi, nu! Amikor már a kezemben volt az antológia első formája, rájöttem, hogy ezt a teljességgel szubjektív és véletlenszerű válogatást valamiképpen indokolni is illene, felhívva az olvasóim figyelmét választásom szempontjaira. Sokféle magyarázat létezik erre, egyesek történelmi, mások szociológiai vétetésűek, a legagresszívebbek pedig jócskán politikai töltetűek, s az értelmes kulturális érvek helyét bitorolják.

A művésznő meleg alt hangján egyszerűen, mintha okos gyermekeknek mondaná, rákezd a versre: "A fost odată ca-n poveşti A hallgatóság felkapja a fejét. Ám nézzük csak meg közelebbről, mit is tesz egy mai kiadó a szerzőért, például érettem.

Külön megemlíteném belőle az Eminescunak szentelt fejezetet, amely az eminescui életmű magyarra fordításának tanulságos története mellett, azon versek magyar nyelvű fordítás-variánsait is tartalmazza, amelyeket háromnál több fordító is tolmácsolt, beleértve a híres Esticsillagot Luceafărul.

Mi lesz velünk? De úgy is fogalmazhatnék: miért ne tettük volna? Virágbaborult tüdőrózsa kéken bólogat ringatózva, a szív felől fény támad, kövéren és szelíden fordul utánad.

Érdekességként megemlítem, hogy a nyolcvanas évekből származó újsággyűjteményekben tallózva, nemrég rábukkantam Mircea Florin Şandru általam fordított verscsokrára. Mint az Ecou - a Visszhang - fordítója, amely sok fejtörést okozott nekem, rá kellett jönnöm, hogy Eminescu nem csak általában, hanem a legapróbb formaelemében is precíz költő.

Azok rabszállítói, akik a hajdaniakat a gyerekeket elásták, az ajtónál várakoztak s mindenkire egyből lecsaptak.

Ez is műkedvelésem egyik jele, hogy zavartalanul gyakoroltam a fordítást, anélkül, hogy tudatában lettem volna valódi buktatóinak. Csak hosszú idő után született meg az első elfogadható fordítás, a La steaua átültetése. Az álom ködös, mocsaras világa közelít, egyre közelít.

Több helyen is pontatlannak éreztem Franyó magyarítását - főként az első versszak 2. A tolmácsolás nem olyan egyszerű művelet, ahogy azt egyesek gondolják, egy alkotást kifejezésében és szellemében visszaadni jóval többet igényel, mint annak a nyelvnek az ismeretét, amelyből fordítunk.

Verseken kívül írt prózát, meséket, s egy időben a publicisztikát is művelte.

A román olvasó éppen annyit fog róla tudni, amennyi információt mi e beszélgetés keretén belül kínálunk neki s amennyit megtudhatott egy korábbi számunkban közölt szemlénkből. Kérésemre akkor elküldte a vers szövegét is, amit azon nyomban le is fordítottam közben az is kiderült, hogy ráadásul másodízbenfölötte gyanús gyorsasággal.

A menedékemnek számított. Maga a költemény, Eminescu e legjelesebb műve, különös világával, sajátos hangulatával és mély mondanivalójával.

És ösztönzött valami más is. Ámde ahányszor neki is láttam az illető szövegeket átültetni, rá kellett jönnöm, hogy előzetes becslésem tulajdonképpen felületes, értelmező és csak pillanatnyi kapcsolatot jelentett a szöveggel, amelynek valódi jellegzetességei tulajdonképpen csak fordítás közben mutatkoztak meg igazán.

Itt nem dúlnak már bősz csaták. Lógsz a keserűlapi csillagán sugarára leltél, szarvak közé estélcsillagod leszakadt, testedre ráakadt, megölel s csupa háj, szépségem de megdagadtál! Az én álláspontom az alakhű fordításeszményben gyökerezett, amely szentségtörésnek tekintette, ha valaki változtatott az eredeti ritmuson vagy rímképleten.

Nem esek kétségbe a jövő miatt. Szinte mindenütt a természetes, az egyszerűbb megoldás bizonyult hitelesebbnek. Az első fordítások azt jelentették számomra, mint másnak a keresztrejtvény.

Olyan e délután akár egy mélyen ásító eb ha elszunnyad az udvaron a diófa alatt lustán nyújtózik egyet és bundáját kirázva csöndesen elporoszkál a jegenyék között. Voltak olyan pillanatai, amikor úgy érezte, hogy az egyenlőségjelet a tolmácsolásban viszonylagosnak érezte?

Bemutatkozó kötetét Poemul de oţel - Acélversezet, a Cartea Românească kiadó díjazta. Tovább, tovább, még jócskán kell eveznem a reggeli napfény partja felé, vágyom a nap orcája, a zsenge fű után, a mocsáron és ködön túli világba. A nagy tehetség, a szenvedély a mélyből feltörő gyarmat - melyben sokirányú műveltsége mellett népének szenvedése, törekvése és vágya is benne volt - örök szépségű, halhatatlan zenéjű művekké formálta Eminescu számomra az a nagyság, aki nem lehet kicsinyes és szűkkeblű, ezért műve kisugárzásában benne van a más fogantatású, modern szellemiségű, huszadik századi vétetésű művek létének-szükségességének elismerése, a befogadásukra való ráhangolás Eminescu számomra igen fogékony életkorban került lélekközelbe, s ez biztosította helyét a nagy példaképek között; a verseiben, a műveiben való elmélyülés, a fordítás a nagysággal való találkozás meg-megújuló, gyönyörű élményével ajándékoz meg Valószínűleg Shakespeare-versnek tekintették, amit Eminescu lefordított, de nem igaz, mert csak ihletődött a nagy drámaköltő egyik szonettjéből.

A két változat közül, ha választanom kellene, a második a szebb, a meggyőzőbb, akárha egy enyhén bepárásodott tükörben tündökölne, a másik élesen, valamennyi vonásával tükröződik, amelyek között vannak olyanok is, melyek kissé megbontják az egész összhangját, a hűség bizonyítékaként.

Már csak a kedvező széljárás hiányzik Pillanatnyilag azonban úgy tűnik, Eolnak más tervei vannak, mert akár egy pohár vízben is képes vihart kavarni De azért higgyünk benne, hogy nap mind nap az ön által emlegetett gyakorlatra készülünk.

Tudom, hogy egy elvégzett munka, bármi is legyen, egy étel vagy egy fordítás - csak alkotás legyen - végtére akkor is hasznot jelent, ha csőd szaga van. Ennek a ténynek azonban meglehetősen egyszerű a magyarázata: Trianon közjátéka a Magyarország határain kívül rekedt magyarokat kisebbségekké változtatta, akik úgy védelmezték a létüket, hogy a népi diplomácia legtermészetesebb eszközéhez nyúltak: pozitívan viszonyultak a kényszerű együttéléshez és együtt munkálkodáshoz.

Az indoklás kézenfekvő: mert az első változat nem illeszkedett a vers ritmusába, és ez, úgy látszik, mindennél fontosabb szempont volt a számára.

Igaz, ez olvasás útján is elérhető, de olyan mélységben, amilyet egy-egy fordítás élménye nyújt az embernek, aligha lehetséges. Szerkesztette Mózes Huba. Bár az én fordítói hozzájárulásom a teljes kiadáshoz korábbra datálódik. Az ban megjelent kötetből kiindulva lehetne valami igazán újat csinálni.

A megírt, elvégzett munkák könyvekként élnek bennem. Valamennyi fordítónak megvan a maga "parancsolata", besorol valamilyen hagyományba. Berde Mária egy olyan verziót ültetett át, amelyből három versszak hiányzott.

Mindig létezett a fordítóknak egy szerény, önzetlen csapata, aki az idők során megkísérelte lerombolni a kultúráink közötti falakat, azon munkálkodva, hogy e kapcsolatok történetében ne maradjanak üres lapok. Így történhetett, hogy azon túl: majd minden verse olvasható magyarul, költészetének egy jelentékeny része variánsok egész csokrában szerepel a magyar műfordítás-irodalomban.

Ennek bizonyítéka, hogy számos olyan szólásmondás gazdagítja ma a nyelvet, amely fordításként került a köztudatba. Született ban, Kisinyovban Moldova Köztársaság. Az áldozat felé igyekezve, a kélgyó kinyújtotta nyelvét mintha fohászkodna, s szája mellé simulkozva, hozzátapadva mérgével táplálta a holtat.

És mivel a kötetbeli fordítások tulajdonképpen a román valósággal, még pontosabban a románokkal - közöttük mindenféle költő is akadt - való kapcsolataim mentén keletkeztek, jónak láttam papírra vetni alakuló emlékeimet, benyomásaimat és véleményemet, abban a formában, ahogy pályakezdésem és újságíróvá-lírikussá válásom idején láttam a világot.

És ennek mindhárman örülhetünk. Ez az a folyó. Szerzője az ban kiadott Apelul către Europa Felhívás Európához c. A szövegtől és a pillanattól függ minden, de talán a szerző is befolyásol ebben. Olyan zenei hatásokat sikerült produkálnia, amilyet a román költészet azóta se ért el. Az lenne az ideális, gondoltam én, ha a költő világa ugyanolyan egységes, töretlen maradna egy más nyelv prizmáján keresztül is.

Mindössze három olyan fordítás akadt, amelyik egyáltalán szóba jöhetett: az Áprily Lajosé, a Berde Máriáé és a Franyó Zoltáné. A szerző valódi nevének itt semmi jelentősége, a lényeg az, hogy bár ismertem a szóban forgó szerzőt, éppen csak irodalmi hajlamairól nem tudtam, következésképp azt válaszoltam: nincs elég időm ahhoz, hogy megrendelésre fordítsak; azt írom meg és azt fordítom le, ami tetszik nekem, annál is inkább, mivel legtöbbször szerzői erőfeszítéseimért semmiféle ellenszolgáltatás nem jár Ám hogy mégis csak meggyőzzem a kiadót, irodalmi jellemzést állítottam össze Petre Cimpoeşu helyéről és szerepéről a jelenkori román prózairodalomban, s bár írónk azóta is sikert sikerre halmoz újabb műveivel, ráadásul most már külföldön is, javaslatom süket fülekre talált.

Amit beszélgetéseink során megosztottak velem, az tulajdonképpen a műfordítás kvintesszenciája: tőlük tanultam meg tudatosan mindazt, amit annak előtte inkább csak ráérzésre, hályogkovácsként követtem tolmácsolás közben.

Vagy ellenkezőleg, a szkepszis e tekintetben még csak mélyült? Aztán kiderült, hogy tőlem teljesen függetlenül még két költő - Egyed Emese és Kovács András Ferenc - is lefordította ugyanazt a 12 sort.

Valamennyi fellelhető fordítót mozgósítottak, s azok dolgoztak is teljes erőbedobással, míg a kötet végül összeállt. Az én kedvtelésem, meg a tiéd és mindazoké, akik velünk egy csónakban eveznek, csakis a miénk, nem fertőz, bár tiszta szívből ezt óhajtanánk.

Bizonyos költők, irályukból kifolyólag valami megmagyarázhatatlan és kötelező tiszteletet ébresztenek, s arra kényszerítenek, hogy tökéletességre törekedjek.

Ha szép, nem hű, és ha hű, akkor nem szép. Să ai umor? Csak az opálos hullám, A derekadat körbefolyó Tűnt emléke hullt rám.

És maga a tény, hogy rajtunk kívül senki más nem akarta megcsinálni, az úttörés varázsával ajándékozott meg. Eminescu legnagyobb költeményének, a Luceafărulnak több fordítása is létezett, végül mégis a Kiss Jenőére esett a választás Könyvkiadásunk büszke lehet a teljesítményre: tulajdonképpen a kötettel kezdett kiteljesedni a klasszikus román irodalom magyarra fordításának nagyszabású folyamata, ugyanakkor mind a mai napig ez a legteljesebb Eminescu-fordítás a világ bármely nyelvén!

A román irodalmi köztudat mindmáig képtelen elviselni azt, hogy valaki valaha is revízió alá vegye Eminescut. Az eredménytől függően, a kísérletet folytatni kell, vagy fel is lehet függeszteni. A szerkesztő Kacsó Sándor ekként mutatta be előszavában a vállalkozás jelentőségét:.

Mozgósító számomra bármi, ami az első pillanatra lehetetlennek vagy nehezen elérhetőnek látszik. Rám nézett és vállat vont: mit számít az? A szöveget én szedem ki és korrigálom. Mert ami Eminescunál egyszerűnek látszik, az nagyon is kifinomultan bonyolult.

Légy résen, míg a hét elúszik, a seb a romok közt lenyugszik, egy és két óra között láthatók újabb dögök. Az újszülött nyöszörög megint, üzennek régvolt szerelmeink, engedékeny meg az a vágott téged aztán jól felvágott.

Kihívás volt a számunkra. Jancsik Pál fordítóként esküdt ellensége a könnyű, rutinos megoldásoknak és mindig új és új megoldásokat keres a már-már lehetetlennek látszó feladatokhoz.

Melyek a befogadás jelzései és ezek mennyire nevezhetők ösztönzőeknek? Cseke Gábor újabb tolmácsolásai a mai román költészetből és prózairodalomból.

Caringbah telegraph apróhirdetések online

Óriási Eminescu fordítóirodalmunk van, mintegy magyar fordítója ismeretes, s érdemes lenne egyszer egy olyan gyűjteményt is összeállítani, amely valamennyi fordítási változatot felölelné. Egyes, már lefordított verseket éppen csak kijavítottak, másokat újrafordítottak s voltak teljesen új fordítások.

És mégis, ez a "ravaszkodás", amely édestestvére az önámításnak, ma is képes elegendő erőt adni ahhoz, hogy kettéválasszak két teljesen különböző dolgot: az alkotó munkát, illetve ennek a menedzselését. Hamarosan összehoztam egy kötetet Arghezi, Brecht és Quasimodo versfordításaimból, amelynek visszhangja volt.

Ezek zenéje és ragyogása pedig már egészen más kérdés!

Új kalamazoo férfiak keresnek férfiakat

Úgy tűnik, Kiss Jenő mindig készen áll egy ilyen beszélgetésre: szeme kigyúl, hangja elérzékenyül, láthatóan is átéli a felidézett emlékeket. Ámbár az "egy fordító" elvét később a román népballada fordítások több tízezer során át mégis keresztülvittem, s úgy érzem, sikerrel.

Honpolgár vagyok. Lőrinczi László éppen műfordításait rendezte sajtó alá, kapóra jött számára beszélgetésünk témája:. Neki az eszménye a tökély volt és ebben utolérhetetlen. Tapasztalt valamelyes kedvező változást az új kontinentális szervezetbe lépésünk után?

Magát a nyelvet! Ha mérleget készítenénk mind a két oldalon, a román irodalom magyarul való megközelítése jóval messzebb jutott.

Nagyszüleim és dédszüleim semmivel sem voltak jobbak román kortársaiknál, csakhogy egy teljesen más helyzetben találták magukat: politikailag, ideológiailag és nyelvileg hátrányos helyzetbe, egy fordított világba kerülve, saját érdekükben rákényszerültek, hogy egész egyszerűen alkalmazkodjanak és szövetségeseket keressenek a legyőzők között.

Szép vagy és friss akár a reggel fejt tej. Sajnos, szerintem a szerkesztő három helyen rontott a szövegén, az eredetihez való hűség jegyében, s azóta úgy fut Ha lehetne, visszajavítanám Igaz, a műfordítással inkább csak kísérleteztem.

Irodalmaink csupán a XIX. Első lépésként a folklór volt az, ami közelített bennünket, ezt pedig azok a szorosabb irodalmi barátságok erősítették, amelyek főként Erdélyt jellemezték.

Az Eminescu-centenárium alkalmával ezután rendre fölkerestük a kötet fordító gárdájának elérhető tagjait, hogy szót ejtsünk velük az Eminescuhoz fűződő szellemi-érzelmi kapcsolatukról, műfordítói eszményeikről és tapasztalataikról.

A mai eszemmel visszagondolva arra a vitára, azt hiszem, mégis neki volt igaza. És mindig akadtak lelkesek és merészek, akik e kihívásra válaszoltak.

Odaadással és végsőkig vitt precizitással fordítja a román irodalmat, különösen a verset. Fordítottam például oroszból és németből is, főleg ez utóbbi foglalkoztatott gyakran. Érdeklődött a "parancsolataimról". A megszabott időben a szellem elvágódott az utcán, kegyetlenül hörgött mint egy dúvad.

Gyerekem nincsen és egy üres házban lakom, kedves feleségem gyűlöletében. Ami az én hibám, hiszen nem kérdeztem elég nyíltan és rámenősen. Ha valaki ilyen szövegekkel jelentkezne, azt mondanánk, menjen haza s tanulja meg előbb a műfordítás ábécéjét, tanulja meg, mi a szonett, s utána majd beszélünk De az olasz fordítók nem hatódnak meg a formától, szerintük azt kell nézni, mit mondott Eminescu.

Addig a teljes életműnek csupán az egynegyede volt hozzáférhető magyarul. Gyorsan véleményemet kérték, mivel úgy-ahogy ismertem Eminescu világát. Belátom, tévedtem. Máskor igyekszem minél hűbben megfelelni. Húsod lázban ég. Egy fordító, a nyelv értelmének alapos elsajátítása mellett, jó ismerője kell hogy legyen ama műveltségnek is, amelyből átültet.

Hányszor vitatkoztam erről olasz írókkal is! Bővítem a lefordított költők körét, újabb felfedezések és kapcsolatok révén, a fordítással kapcsolatos eszmecserékkel kiegészítve.

Azt hiszem, minden költőnek elő kellene vennie időnként egy-egy Eminescu verset, fordítás végett: nincs jobb iskola a művészi fegyelem gyakorlására, és nem lehet nagyobb öröme annál, mint ha e versek példás gondolatszövését és megejtő dallamait sikerült a maga nyelvén - bár megközelítően - visszaadnia.

Ők nem hajlandók kockáztatni, és csak akkor "segítenek", ha felhajtottak a számukra valamennyi pénzt. Ne gondolja, hogy az álszerénység beszél belőlem, egyszerűen nem érzem magam profinak. Csak magamban, titkon tanulgattam tovább a prozódia szabályait, a fordítás műfogásait, amelyekről - döbbenten tapasztaltam - egyetlen műfordító sem beszél szívesen.

Arany lapok közt lenni mily érzékiség, csiga barátocskám. De büszkeségemre, ezek között van az Estcsillag is, Eminescu talán legnagyobb költeménye, amelyet számos fordító előd után boldogan szólaltattam meg magam is anyanyelvemen, méghozzá tíz nap leforgása alatt!

Így aztán mi inkább csak kívülről figyelhettük buzgólkodását. Talán akkor az Eminescu-vállalkozás se ütött volna ki balul. Eminescu-vers újabb magyarítását. Alakja a román nemzeti mítosz irodalmi vetületeként szerepel.

A román irodalom és költészet örökifjú és első modern, világirodalmi mércével is mérhető költője Mihai Eminovicsként született Az ben fiatalon és elborult elmével meghalt költő életműve szinte teljes egészében hozzáférhető magyar nyelven.

Érdekes paradoxon: a maga idejében a költői nyelvet tökélyre vitte, ezért minta lett és érték. E korparancs alól a magyar írók se vonhatták ki magukat, akik egyik napról a másikra erdélyiek, majd nemsokára transszilvanisták lettek, a legjobbak pedig következetesen vallották a kapcsolatok és a megismerés szükségességét az alkotás révén.

Szörnyen felsültem vele magam előtt. S ha a fordító eléri azt a hatást, amit a költő, mindegy, hogyan csinálta.

Így a magam számára sikeresen megoldottam a nagyon hiányzó, átfogó román-magyar és magyar-román szótár hiányát, s a saját magam tolmácsa lettem.

Kortársai az egyik legkorszerűbb és legmerészebb román költőnek tartják. Persze, erre csak úgy kerülhetett sor, hogy időközben a nagy költő alapos ismerője lettem. Sok minden jelent meg azokban a hónapokban a költőről, de még több a korabeli politikai osztály ideológiai eszményeiről, az akkor még megdönthetetlennek és csalhatatlannak hitt vezető érdemeiről.

Ha szép, akkor hűtlen, ha pedig hű, akkor hiányzik a ragyogása. E balfogás nyomán azt a következtetést vontam le magamnak, hogy egy fordító számára a tolmácsolás önmagában csak félmunka, a másik felébe pedig beletartozik valamennyi kalandja tapintható nyomainak a megőrzése, hogy bármikor újra lehessen kezdeni, ha úgy hozza a sors.

Kezd úgy kinézni a dolog, hogy a műfordítás külön tudománnyá válik. Kerek fejével két kezében levágták éppen fürgén lépkedett fejlevéve, lágy csiganyál maradt nyomában, vidám agyvelő-illatárban.

Mert más olvasni egy verset, és más minden ízében magunkévá tenni. Vissza-visszatértem már meglévő tolmácsolásaimhoz, töprengtem rajtuk, mérlegeltem őket. Az ben, illetve ben megjelent magyar nyelvű Eminescu-válogatások után kapóra jött a kiváló irodalomtudós és akadémikus, Perpessicius gondozásában ban megjelent eredeti kritikai kiadás, amely a maga valóságában tárta felé a költő lírájának igazi méreteit.

Őkelme más vizeken jár, egyikük mérnök elvtárs, fűtő a napnál. Testét, legalább is a holtat, kitüntették. A vers tehát a szövegen alapszik, így a fordításnak a szavakat kell visszaadnia. Szerelmünk odalesz, belissima, a stressz pedig felsebez, ohó, aha, kebled jégvirágért piheg ki érti meg?

Strófák as hírekre Cântec mediocru. Valahogy innen eredeztethető kalandom a fordítással is. A könnyed könnyelműség, amivel valamikor a fordítói munkába belevágtam, ma a legtermészetesebb módon büntet: hosszú időn át elhanyagoltam, hogy a fordításokkal együtt megőrizzem az eredetit is - rosszabbik esetben annak egy másolatát - amely után dolgoztam, s ezzel magamat hoztam lehetetlen helyzetbe: képtelen vagyok az önkorrekcióra vagy hogy szövegellenőrzést lehessen végezni.

Nagyszerű példa erre Arghezi Cuvinte potrivite kötetcíme bőlamely tulajdonképpen azt jelenti, hogy az "összerakott szavak".

Rátalál-e a haszonélvezőre, avagy erre irányuló erőfeszítései meddők maradnak? Szerintem az első változat többet mond, metafizikusabb, Eminescu mégis beérte egy közhelyesen hangzó megoldással. Mivel az egykori Ifjúsági Könyvkiadó részlege Kacsó Sándorékkal egy épületben székelt, engem könnyű volt beszervezni.

Nincs szebb, nemesebb, lebilincselőbb ennél az egyszerűségnél - és nincs nehezebb és egyben vonzóbb feladat, mint ezt a rafinált természetességet más nyelv közegébe átültetni.

Az idegpalotában ideges lány magában. Vasile életéből Intâmplări din viaţa lui B. Ennek dacára, e pokoli ritmusban, sikerül önnek egy idősíkot kihasítani, hogy nagy szenvedélyének, a fordításnak éljen. Csak a halottak számára ért véget a csata.

A ló lágy és nedves, dorongja meleg és durván kedves. Mondaná el, néhány mondatban, fordítóvá válásának történetét. Jelenleg Savatie testvér néven egy moldáviai kolostorban él.

Ezért aztán nem igazán kedvelem a kétnyelvű szótárakat és egy idő óta a román nyelv értelmező szótárait használom, amelyek nem csak hogy formában tartanak, hanem tudásszintemet is gazdagítják.

Az anyagot Kanadában sikerült véglegesítenem, ahol ben a lányoméknál töltöttem két kerek hónapot, ezalatt kellő nyugalmam és eltökéltségem is került ahhoz, hogy tágítsam a válogatást, a lefordított költők száma így ra bővült. Évtizedek teltek el, amíg rendre rájöttem: mindaz, amit mennyiségileg megvalósítottam, kötelezően minőségi szempontoknak is meg kell hogy feleljen, ez viszont egy kicsit bonyolultabb dolog.

Sajnos viszont, hogy a magánkezdeményezések sokszor ki vannak szolgáltatva személyes sorsunk vargabetűinek. Arghezi tehát, bár nem volt nyelvész, megértette: a nyelvtől, a szótól függ a vers, a szóhalmazt kell hiánytalanul visszaadni. Hűvös fényben a szodomita dög, a gyilkos dölyfösen böfög, szikrázik a palloson az él, kéjesen az ajkadhoz ér.

Magyarul ben jelent meg első verse a Kolozsvári Közlönyben, s azóta a legjobb magyar költők, műfordítók versengtek azért, hogy a román romantika e sajátos lángelméjének verseit a lehető legpontosabban és leghatásosabban lefordítsák.

Bármikor abbahagyhatom, akár végleg is, s néhány barátot és ismerőst leszámítva senkit se érdekelne a dolog. Székely János a fordítások állandó csiszolásának híve volt, nem hitt a variánsokban. Időnként elővettem a fordítást, s mindinkább megjött a kedvem, hogy javítsak egy-egy kényszermegoldásán s feloldjam a fölösleges tehertételeket.

Milyen boldog lennék, ha nem kellene szüntelen ingajáratban pendlizni az íróasztal és a könyvespolc között! Csak sajnálni tudom, hogy szándékaink akkor nem találkoztak, s interjúsorozatom nem gazdagíthatta az azóta is alapmunkának számító tanulmánykötet anyagát.

Egy ilyen költői eszmény arra kötelezi Eminescu mindenkori fordítóit, hogy formailag maguk is precíz megoldásokat keressenek. Időnként félre kell tenni egy megoldást, majd újra elővenni, próbálkozni. Ugyanakkor, egy belső hang valahonnan arra biztat, hogy ne legyek mohó és türelmetlen, amikor sikerről van szó.

Az tavaszán készült sorozat időben és elképzelésben pár hónappal megelőzte azt az második felében megjelent kötetet Eminescu a magyar irodalomban.

Alkatilag kedvelem a fegyelmet, de jobb, ha a saját magam ura vagyok. Túl nagy dolog lenne arra kérnem, tekintse át e kapcsolatok múltját? Én főként Eminescu fiatalkori verseit kedvelem. Önnel megtörtént-e ez a fajta áttétel egy mű tanulmányozása közben? A klasszikusok közül Coşbucot és Arghezit említhetném néhány vers erejéig, a maiak közül Ioan Alexandru dominál mennyiségileg is, akitől egy kötetnyi fordítást jegyeztem az Albatros Kiadó Legszebb versek sorozatában.

Tudja, milyen választ kaptam? A fordító több-e közvetítőnél, tolmácsnál, két nyelv közötti teherhordónál?

Addig megjelent könyvei - Simion liftnicul, Erou fără voie, Povestea Marelui Brigand - annyira fellelkesítettek, hogy mutatványt is fordítottam prózájából, csak úgy, a magam kedvtelésére, hogy lássam, miképpen hangzik magyarul egészséges, briliáns iróniája.

E folyamatos kalandban Iván barátom volt mind a kezdeményező, az ösztönző, mind a szükséges közönség, újabb és újabb rendeléssel, megjegyzésekkel sarkallva munkámat.

Életemben, újságírói és írói pályámon ellenkezés nélkül annyi kompromisszumra kényszerültem, olyan megalázó és fölösleges utasításokban volt részem, hogy egész egyszerűen nem akarom, hogy továbbra is az orromnál fogva vezessenek. Mindenki a maga szerepével - vélekedek ma, visszapillantva a múltra - e folyamat pedig szüntelen távolodáshoz vezetett, a közeledés kísérletei és próbálkozásai ellenére, amelyek mindig is jelen voltak társadalmunkban.

Márki Zoltán rendkívül körültekintő alkotó, és ezért úgy látja, vannak dolgok, amiket, bármilyen zseniális fordítások is léteznek a világon, csakis a saját anyanyelveden tudsz kimondani.

És most jöttem rá igazán, milyen nagy költő Eminescu: milyen rendkívüli művészi érzékenység, milyen bravúros ökonómia, a gondolati és zenei építkezésnek milyen bámulatos tudatossága, tervszerű rendje rejlik verseinek látszólagos egyszerűsége és spontaneitása mögött.

Ekként született az Én és a románok című esszé, amely bevezeti a tulajdonképpeni verses könyvet.

Ezek közül az eszközök közül melyeknek érezte ön leginkább hiányát?

Hogy mennyiben vagyunk mi, fordítók cipekedő hordárok vagy társzerzők a fordítás műveletében, rajtunk fordul meg.

Amúgy nem vagyok lusta teremtés, egyszerűen csak nem szeretem segédeszközökre pazarolni az időt, ezek úgy érzem, mindegyre visszafognak a lendületből. A vers csak tartalom, vagyis maga a forma: a nyelv, maga a mondat, a szó. Miközben román szöveget olvasok, az az érzésem, hogy bár bizonyos kifejezésekben, szavakban, fordulatokban nem vagyok biztos, csak hozzávetőlegesnek tűnnek, összefüggésében az egész érthető, világos, természetes.

Az egész egyszerűen annyiból áll, hogy már kezdetből eldöntöm, a fordítás mely módszerét választom.

Ezért nagy feladat minden időkben Eminescut fordítani. És mert dolgozik, vakulásig, a Mars is elpirulni látszik, Mary nem ismer szerelmet, tíz fonttal több sose kellett, két egyenes szalmaszál ropd a táncot, válasszál. Egy pár vöröses belsőség ott termett, hallatszott egy kattanás üvegharangon kopogtatásegy nyávogás, egy sóhajtás.

A fekete pokrócon hosszan, fehéren terülsz el de gyorsan összegörnyedsz ijeszt a hely mely a szüléssel fenyeget. Eminescut például nagyon hasznos újra és újra elővenni, mindig rájön az ember valamire, amit azelőtt nem vett észre. Mi lesz a folytatás? Csak a serkentő inger munkált bennem, de nem mértem fel és nem ismertem a jó fordítás előfeltételeit és nehézségeit.

S a fordítóknak, ha nehéz munka árán is, éppen ebből a gyönyörűségből jut ki A szerkesztők utólag bevallották: végig kételkedtek abban, hogy vállalásomat ily rövid idő alatt teljesíteni tudom. Mert a műfordító, a legjobb esetben is, csak megközelíti az eredetit.

Egyszer, a kórházban elhatároztam, hogy lefordítom Mallarmé összes verseit. A vers Erre az apróságra például sose jövök rá, ha történetesen nem fordítom a verset. Nem a sok sor nyújtja a fordító örömét, hanem az a pár vers, amit sokak után sikerül jól újrafordítania.

Poezia - e altceva? Nos, kérdezzen ön is magától! Mert ha mi nem éreznénk ezt kötelességünknek Eminescuval szemben, aki az európai líra egyik forradalmasító alakja - mert teljesen megújította a román költői nyelvet - akkor ugyan ki, rajtunk kívül?

Maryt egyre szólongatom, hogy este betakargatom, de Marynek más kéne, túl nagy az erénye. A legfrissebb fordítás, a Franyóé ugyan jó lett volna, de akadtak részek benne, amelyek megkérdőjelezhetők voltak, mind értelmi, mind nyelvi szempontból, részletek, amelyek nem álltak Eminescu színvonalán.

Az évekig tartó feladat kezdeményezője, a romániai magyar irodalom immár klasszikussá vált alakja óta már nem tud tanúságot tenni. Számba véve a román költészetből végzett fordításaimat, összeállt egy 20 költőt tartalmazó első szerzői lista, ami - így gondoltam akkor - alapjául szolgálhat egy szubjektív kortárs román költői antológiának.

Rézpalotában rézlány ül magában. De kiadói munkám révén kivettem a részemet a klasszikus és a jelenkori román költészet átültetéséből is. Eminescu azon költők közé tartozik, akiket azért nem fordítok, mert túlságosan szeretek. Az életmű legmaradandóbb része költészeti terméke.

Első verse ban a budapesti Familia Laredo lányok kik.

A gépkocsi elém állt, hörgött és úgy dalolt. Valahányszor a két nyelvet beszélők egy másik nyelven írt szöveget olvasnak, akaratlanul, a tudatuk mélyén nem teljesen tudattalanul megtörténik annak nyers átfordítása a domináns nyelvre.

Mindegyre olyan szövegekről álmodok, amelyeket egyetlen nekifutással megfejthetek, mindenféle segédeszköz nélkül. Reménykedhetünk, amennyiben bízunk az élet törvényszerűségeiben, hogy a végkifejlet is egy ütemben következik majd be. Ön milyen véleményen van és mely szempontokhoz igazodik? Anavi Ádám révén gazdagabb lettem egy paradoxonnal, ő azt tartja ugyanis, hogy a fordítás olyan, mint egy hódítás, amely a hódítót gazdaggá teszi, de a meghódítottat egy fikarcnyival sem teszi szegényebbé!

La ce-şi foloseşte un animal coada? A kihívásokat szeretem tettekre váltani. Bevezető tanulmányomban egy helyütt meg is jegyzem, milyen döntő szerepe volt a román irodalom szellemének megértésében annak az ben készített interjú sorozatnak, amelyet az eminescui életmű magyar fordítóival készítettem a nagy román költő halálának centenáriuma alkalmából.

Kedvelt turistacélpont, így az intézkedéstől a Laredo lányok kik további fellendülését várják.

Nagyszabású munka folyt. Félretettem minden akkori kötelezettségemet és rekordidő alatt elkészültem a tolmácsolással.

Szüzecske, kutyatej, bakacsin, mesterem, magad vagy a kín! Mások sokkal hermetikusabbak, saját világukba és diskurzusukba zárkóznak, s alig hagynak valamennyi rést a közeledéshez.

Dan Culcer ifjúkori verseiből fordítva, annak idején az volt a meggyőződésem, hogy amit az ember egyszer jól megcsinált, az évtizedek múltán is változatlanul érték marad.

Lászlóffy Csaba számomra bebizonyította, hogy a fordító nyelvi-stilisztikai igényessége nem csupán az ő magánszórakozása, hanem határozott lépés a tökéletesség felé.

Az első próbálkozás szánalmas zöngemény lett. Valamennyi posztumusz vers fordítása. Született ban, meghalt ben. A román nyelvet választottam, mert anyanyelvem után ez volt számomra a legkönnyebben elsajátítható.

A versnek ugyanis nincsen formája, csupán tartalma, s a tartalom maga a forma is. Bizonyos elégtételem, hogy amikor az Európa kötete készült, a Somnoroase păsărele változatai közül a szerkesztő az enyém mellett döntött Dsida Jenő ellenében!

Kacsó Sándor haladéktalanul összehívta mindazokat, akik fordítóként szóba jöhettek, neves költőktől alig induló, fiatal ígéretekig. Kinyújtotta felém külön piócáját, oda helyezte el saját vérszívóját, ahol fájt nekem, s amikor az megszilárdult, mint a kő, kitépte a szívemet.

Még akkor sem tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen egy újrafordítással állok szemben, a rádöbbenés végén következett be, a csíkszeredai könyvtár csendjében Így aztán ma már ugyanannak a versnek két variánsa fekszik előttem. De nem csak a fordító, hanem minden gyakorló költő elkerülhetetlenül szembe kerül az alkotás dilemmáival, a prozódiai és képalkotási kérdésekkel.

Pedig amikor rájöttem, hogy milyen könnyen lehet játszani a formával, s felvázolva az eredeti formahálót, a fordító azt igyekszik tartalommal megtölteni, tulajdonképpen nem tesz egyebet, mint a külsőségek kényszeréhez igazítja a mondanivalót, s ezáltal önkényesen, impresszionisztikusan el is távolodik tőle.

Minél több egy vers fordítás-változata, annál nagyobb az elégtétel is. Tehetetlen, könnyű pára, rátaláltam a vidrára, mintha a tükörbe fúlnék, tükör mélyén felragyognék, gatyakorc a gerendára melledből a csúfság viszket valahára.

Áprily közismert fordítását azért mellőzték, mert nem respektálta Eminescu keresztrímes versformáját. Tested az ágyban az égen folyó tejútra hasonlít. Egész egyszerűen kikapcsolódtam velük. A vérbeli műfordító nem elégszik meg az egyszer elvégzett feladattal, újra és újra nekigyürkőzik.

Ezen kívül tágabbá, összefüggőbbé vált a versvilágom. A tényleges, pillanatnyi adottságoknak megfelelően választom ki a megközelítés módját és formáját, amivel sikeresen túlélhetem a vállalt kalandot.

Kíváncsi lettem s magyarázatot kértem a szerzőtől, aki egyszerű választ adott: az illető verset nem vette fel a kötetbe, csak a címét használta fel, mert "jól hangzott".

Melyek lennének azok az alapművek, amelyek lehetővé tennék a kultúráink közötti kölcsönös ismerkedést, amelyek nem csupán a fordítók számára igen hasznosak, de a kulturális szféra más szereplői számára is?

Erdőzsongásának például nem szabad kattogássá durvulnia, meg kell őriznie a versélményt, meg kell őriznie a versélményt döntő módon meghatározó lágyságát.

Hevük-huzatjuk messzire jár - Csak a holt levelek száraz özöne taszít téged ravaszul egy más kor hava felé.

Szinte anyanyelvi szinten Laredo lányok kik a román nyelvet, s az eredeti ismeretében nagyon méltányolni tudom a verszenéjét, utolérhetetlenül tökéletesnek tartom.

Olyan lobbal érkezik, díszlépése csupa sikk, a tavasz meg elfut balra, az északi sarkra. Kezdetben néhány oldalas, invokáció szerű szövegre gondoltam, amely mintegy elnézést kér a kötet elfogultságáért, menet közben azonban teljesen belegabalyodtam a vallomások sűrűjébe, s azt mondtam magamban, hogy amennyiben válaszolok erre a nemvárt kihívásra, az antológiával együtt valami eddig nem látott elegyet hozhatok létre, ami előreláthatóan felkeltheti kortársaim figyelmét.

De mert sosem érjük meg a kölcsönös kétnyelvűség eljövetelét, itt vagyunk mi, fordítók, akik a bezárkózás elleni oltásadagokat szállítjuk.

Kezdetben kuruckori balladákat és Coşbucot magyarítottam, akit mellesleg nagyon szeretek, mert rendkívüli módon ragadta meg az erdélyi román falu sajátos lelkületét. A rendhagyó műfordítói "névsorolvasás" óta több mint két évtized telt el: elegendő ahhoz, hogy a felkeresettek közül néhányan örökre felhagyjanak a műfordítással.

Ha egy földönkívülivel találkoznék Dacă m-aş întâlni un extraterestru Király és elnök Rege şi preşedinte Hogy néz ki Bulă?

Mind a két oldal tanácsára figyelve fokozatosan hozzászoktam, hogy saját magamat értékeljem, és amikor valóban meg vagyok győződve a siker esélyéről, a többivel ne törődjek. Minél tömörebb és súlyosabb gondolatokat közlő, egyszerűbb egy verssor, annál inkább fennáll a károsodás veszélye.

Az idők során létrejött néhány ilyen munka - megemlítendő Szász Lőrinc kifejezésgyűjteménye, mely igen jó, de keveset markol, készítője közben bővített rajta elérhető az interneten, a transindex.

Hogy végül mégis sikerült, mindez vigaszul szolgált arra, hogy az egész Eminescuval nem volt lehetőségem megbirkózni, de sikerült átültetnem a Luceafărult, valamennyi költeménye közül a legkiemelkedőbbet.

A papírpalotában, szürke fecni és stanicli, e táncból nem maradt ki senki? A munka azonnal elkezdődött, s megszakítás nélkül folytatódott ben. Jó ideje olvasom a román irodalmat egyazon hátsó gondolattal, s úgy ízlelgetem a különböző szövegeket, mintha máris esetleges fordítója lennék, s ezalatt szinte gépiesen teszem fel magamnak a kérdéseket: vajon le tudnám-e ezt fordítani?

A könyv csak után látott napvilágot, mert a cenzúra visszadobta, a szerzőt a titkosrendőrség figyelte és üldözte. Az együtt dolgozás parancsát ma egy elvakult irigység és versengésvágy veszélyezteti mindkét oldalon, a kultúra iránt pedig, általában is, a társadalom szinte teljes érdektelenséget mutat.

Közben kapcsolatba léptem a kiadóval, illetve a szerzővel, mindketten jó néven vették szándékomat, én meg rendre, két nyelven közzétettem a kötet egész anyagát egy irodalmi honlapon - amely sajnálatos módon, azóta megszűnt létezni.

Amikor aztán Dsida ban, tíz évvel első kísérlete után újrafordította Eminescu Glosszáját, írt hozzá egy tanulmányt a műfordítás titkairól, amiben azt fejtegette, hogy a költészet jövője a magyar nyelv vonatkozásában a tiszta rím felé halad, az asszonánccal ellentétben, amely úgymond eldurvítja a költészetet, a műfordítást.

Az ólomkatonák hazatérnek a háborúból. És a tizenegyedik napon átadtam az új fordítást! Nyugati pillangók raja száll itt keskeny homloka körül játszik, s keletről galambok szállnak, édes agyvelőbe vájnak. A románoknál ban jelentek meg az első fordítások irodalmunkból, az első magyar tolmácsolások a román irodalomból pedig ből valók.

Erre az apróságra Laredo lányok kik sose jövök rá, ha történetesen nem fordítom a verset.

Te z nekem, én nem adok, te csodálsz és én hallgatok, csókkal illeted kobakom, ezt is válasz nélkül hagyom. Travent stb. Az alább olvasható összegzés az Előrében ben megjelent sajtóanyag megszerkesztett, átdolgozott változata.

A két világháború között valaki már megbirkózott vele: Kibédi Sándor proletár költő. Igaz, inkább a lehangolt Eminescu állt közel hozzá, de a sűrűn idézettek között például olyan remekmű szerepelt, mint a Glossza.

Meglehetősen szabadon éltem a fordítói joggal, s ha összevetjük a kettőt, a tartalmi egyezéseket tiszteletben tartva formát változtattam, vagyis sorokat cseréltem föl egymással, valószínűleg így követelte meg a magyar szövegváltozat logikája. És ha nem hangzottak is el, az alábbi hely megbírja a válaszokat.

Ennek mindig sajátos fejezetnek kell lennie a romániai magyar irodalomban, annak tennivalóiban, hogy a költő örökké éljen a mindenkori olvasók tudatában. A rendszerváltás után publicisztikával is foglalkozik.

Idővel némi tapasztalat is ragadt rám. A szerkesztés körülményeire, valódi dimenzióira viszont jól emlékszik Kerekes Györgya román irodalom elismert tolmácsolója, a kolozsvári Dacia Könyvkiadó szerkesztője. Korábban is tanultuk egy-egy egyszerűbb, dallamosabb versét, de tudatosan csak a gimnáziumban figyeltem föl rá mint jelenségre.

Újra elővettem nemrég az ben készült, A költő és fordítói kifejező cím alá sorolt interjúkat, s egy egész sor konkrét válasz található bennük, éppen az ön kérdéseire, amiket aztán számtalanszor ki is próbáltam fordítói gyakorlatomban.

A jelenlegi kutatók a költemény nyolc és fél fordítását tartották nyilván akkor, mert a Gáldi László kísérlete a fordító halála miatt félbemaradt. Szerencsére, 1. De minél ellenállóbb volt a szöveg, annál nagyobb szenvedéllyel vetettem rá magamat.

Nekünk is került egy sor más elfoglaltságunk, a Román költők antológiáját pedig egy idő után már nem bővítettük, bár én tovább folytattam saját fordítói munkámat, hiszen asztalomon van már a Kölcsönsorok készülő, második kötete, amely szándékom szerint újabb lépést jelent majd a fordítások esztétikájában és gyakorlatában.

Szóljon a létrejöttéről, a benne szereplő szerzőkről és arról a jóval átfogóbb internetes gyűjteményről, amelyben jelentős válogatás található a román lírából, s használja ki az alkalmat, hogy eloszlasson minden kétértelműséget a fordítók személyét illetően, mert egy kevésbé figyelmes böngésző eltévesztheti a Tehát, a Kölcsönsorokról, majd az internetes oldalról és Andrassew Ivánról.

Első verse ban a budapesti Familia c. A vers önállónak tekinthető. A műfordító fontos feladata, hogy az eredeti nyelvben domináló zeneiséget hűen visszaadja és hatásában reprodukálja, lehetőleg a vers természetes folyása alapján.

Szerencsémre, ezúttal a költő java terméséből, életében megjelent kötetéből. A nyomdai munkálatokat legtöbbször egy akármilyen nyomda végzi el, a terjesztés kritikán aluli.

Csodáltam is mindet, majd egyre inkább összehasonlító elemzéssel igyekeztem a mélyükre hatolni. A fordítók jönnek és mennek, az élet megy tovább, nincs idő ilyen "apróságokkal" foglalkozni.

Itt és most bevallhatom, hogy az olyan remek költőkkel és fordítókkal folytatott beszélgetések, mint amilyen Kiss Jenő, Márki Zoltán, Jancsik Pál, Lászlóffy Csaba, Lászlóffy Aladár, Lőrinczi László, Anavi Ádám, Jánosházy György, Székely János, Tóth István, nem csupán az eminescui líra lényegének elmélyítésére korlátozódtak, számomra ugyanis a tolmácsolás elméletének és gyakorlatának valóságos iskoláját is jelentette.

Az Octav Băncilă művészeti középiskola utolsó évében kórházba utalják, ahol megírja első, nagy figyelmet keltő versciklusát Un Diazepam pentru Dumnezeu - Egy nyugtató az Istennek.

Szívesen elővenne egy művet, hogy egy más síkon újraélje az első benyomásokat és hangulatokat, az időközben szerzett tapasztalattal gazdagabban, egy árnyaltabb érzésvilágban? Találkoztam viszont egy másik, sokkal gyakoribb és talán érdekesebb jelenséggel. Szép, szép, mondtam neki, csakhogy a jambus nem daktilus.

Úgy értékesítem ahogy jólesik Nem is marad a kiadó számára egyéb tennivaló, csak hogy a "hírnevét" adja mások erőfeszítéséhez. A szerkesztői munkához rendszerint hiányzik a szakképzett emberük. Egy re tervezett Eminescu-kiadás alkalmával felkerestem a kiadót, hogy a közben megejtett javításokat a szövegre átvezessem, de amikor ismételten összevetettem azokat előző megoldásaimmal, kénytelen voltam eltekinteni szándékomtól.

A visszhang meglepően kedvező volt, számomra azonban nem jelentett újdonságot: teljességgel tudatában voltam a fordítás jelentőségének és sikerének. És mindjárt énem legmélyére fogadtam. Vannak szövegek, amiket azonnal románul sajátítok el, anélkül, hogy magyarra tolmácsolására szükségem lenne.

A Ceauşescu-éra utolsó évei már a román "kommunista" társadalom által gyakorolt társadalmi demagógia gyűlöletes arcát is megmutatta, emiatt a kisebbségek nem találtak rá önmagukra az egységes dolgozó nép dogmájában. És mégis, ezek aránya a csökkent értékű, csak részben sikeres fordításokhoz képest kevés.

Össze is szólalkoztam egy fordítótársammal, aki egy daktilikus verset jambusban fordított. Ha e másik nyelven is egyetlen emberként szólalna meg.

Szabad-e, kisasszony, kesztyűd szorongatnom, szabad-e sírnom? Tolmácsoltam Beniuc válogatott verseit, nem volt velük sikerem. Látok egy puha sakktáblát, jó meleg, figurái lágyak, törékenyek, lágy könnyek peregnek, pityeregnek.

És jó néhány portugál költő emlékeztet még Eminescura. Jobban megértem románul, mint hogy kifejezhessem magyarul.

Ezek során tudatosult bennem, hogy a fordító tevékenységét egy sor mellőzhetetlen, sajátos szabály igazgatja, melyek révén a tolmácsolás a szerző szándékainak mentén valósul meg.

Csak válogatni kellett a variánsokból. Egy mondatot éreztem a választékom közé hullani, s amikor odapillantottam, egy "i" betűt láttam, ami egy, a lábamba fúródott "pha"-val repdesett.

Az idő tájt ugyanis félelmetesen szép feladatra izzított fel engem: átültetni valamennyi költeményét, egyes-egymagamban. Hát, mert egyszerűen jó és megvalósítható dolognak tartottuk.

Lásd Laredo lányok kik Mexikói—amerikai háború.

Léteznek ilyen irányú kísérletek, de főként ellentmondó vélemények vannak. Jánosházy György az Igaz Szó centenáriumra szánt újrafordítások próbanyomását ellenőrizte, kézenfekvő volt a kérdés: műfordítóként milyen része volt a teljes Eminescu kihordásában? Amennyiben van némi írói vagy költői hajlandóságunk, nem érhetjük be a csak hasznos fordításokkal.

A nyakszirtre tespedő dupla aranytallér visszalő. Meg aztán Eminescuról volt szó A leginkább líraisága, a zeneisége ragadott meg, a rímes verselési mód, ami gazdaggá teszi eszköztárát. Egyik kéziratában az Esticsillag első szakaszának 4. Gondolom, ez természetes dolog. Szívem egy napozóra vágyott amelyről a tenger makacsul kimosta tegnapjaink nyomát.

Eminescu kéziratainak, versei különböző változatainak tanulmányozása is kitűnően igazolja ezt. Az érdekes az, hogy Kacsó Sándor rendkívül jónéven vette a módosításokat.

Nemrégiben tárgyaltam egy magyarországi kiadóval jövőre vonatkozó terveimről, mire szinte szóról szóra elmondta ugyanazt, amivel általában a románról magyarra fordítandó művek terveit szokták fogadni: "Ugyan, ha egy Cioran- vagy egy Noica-mű lenne, esetleg Blaga De így Csak én és ön olvasná el Minden jogom és szabágom megvan ahhoz, hogy ne tegyek semmit és a magam kis, személyes dolgaival törődjek.

Az említett Eminescu-versekkel való találkozás és próbálkozás például a költő zeneiségét és formai remeklését hozta hozzám közel, s azzal tett próbára engem. Teljes elégedettségre úgy sem lehet okunk. Akkor készült a Kék virág máig érvényes fordítása, az os kötetbe is azt vették fel.

Véleményem szerint nem helyénvaló és mélységesen megalázó foglalatosság, hogy a szerzők és a fordítók koldusokként járjanak házról házra, műveik megjelentetése végett, miközben a kiadók holmi passzív közvetítők maradnak, akiket csak a saját számításuk érdekel, anélkül, hogy kockázatot vállalnának az értékteremtésben.

Nem szabad hamisítani sem a ritmus, sem a rím kedvéért! Lapozgattam a kötetet, érdeklődve keresve a tartalomjegyzékben az illető darabot, de hiába, könyvben egy szó sem esett mézről! Hogy aztán ennek a fényeit, a zenéjét miként reprodukálom, az egy további kérdés.

Kis idő múlva magyarul zeng a költő üzenete Aztán ismét románul A fordítás mindent elsöprő győzelmének voltunk tanúi és részesei.

Persze azért valamikor mégis csak lefordítom majd Cimpoeşut, de kizárólag a saját szórakoztatásomra. A költő lelkesedése és öröme arra késztetett, hogy ne álljak meg itt és a könyvhöz illesszek még egy bő válogatást Ioan Es.

Pop más verseskönyveiből is. Tulajdonképpen még a múlt század végéig nyúló magánvállalkozásunkról van szó, amikor is lefektettük antológiánk alapjait. Ahhoz azonban, hogy hozzáértővé váljon, egy egész sor olyan eszközre van szüksége, melyeket felhasználhat munkájában, mint amilyenek például a szótárak kifejezésekhez, művekhez, szinonimákhoz, nyelvi archaizmusokhoz, régi kifejezésekhez, bibliográfiákhoz stb.

Sajnos, sokban eltér az eredetitől, van viszont egy sora, amit bárhogy is igyekszem, nem oldottam volna meg jobban, frappánsabban, úgy kellett átvennem, ahogy annak idején a Mester lefordította.

Ahelyett, hogy saját műhelyemből vett példákkal jönnék, röviden felsorolom a legérdekesebb vonatkozásokat. Munkám minden nap belenyúlott a késő éjszakába. Nyelvünk viszonylatában, a nyelv fejlődése, a több száz éves fordítói gyakorlat, tehát a tudatos, szervezett erőfeszítés a magyar nyelvet a fordítás alkalmas eszközévé tette, s a legkülönfélébb versformák és ritmusok megvalósítására alkalmas hangszerré művelte.

A tenger állja adott szavát. Igaz, hogy olyankor az író lustálkodott bennem, de a fordításokkal megváltottam magam. A bukaresti Előre is derekasan kivette a részét a kampányszerű emlékezésből, mindenek előtt azáltal, hogy a főszerkesztő egyetértett egy általam javasolt interjúsorozattal, amelynek során a nagy román költő fordítóit szólaltattam meg.

Ki vagyok kérdezem este nyolc tájt - az ajtók zárva az ablakok beszögezve - innen nincs kiút csak a kéményen át a füsttel.

Várom hogy megérzem jeges lehét terméskő súlyát a szívemen. Nem szabad a futószalagnak dolgozni. Tóth István, somostetői házának udvarán, új Eminescu-fordításait teregeti elém.

Majd megmutatta az agyvelőt, ami fröcskölve rákerült, jól eltömte földdel, betakarta földdel s minden a helyére került.

És a jó fordítások között is jelentős hangvételi különbségek mutatkoztak. Mivel szerettem volna, ha az olvasó kiadatlan verseket kap ráadásnak, Şandru felajánlotta ezt a friss csokrot, amelyben szerepelt egy Fekete méz Miere neagră című vers is.

Irodalmi sikereit mindenek előtt fordításaival érte el: Sütő András darabjait fordította, majd Kányádi Sándor verseit, s halála évében jelent meg 37 fiatal erdélyi magyar költő verseit és rövid irodalomkritikai bemutatását tartalmazó antológiája, a Tineri poeţi maghiari din România Fiatal romániai magyar költők, Dacia, Hátrahagyott, szikár szépségű költői műve Cu mâinile goale - Üres kézzel ben jelent meg a marosvásárhelyi Romghid kiadónál.

Nemrégiben újraolvastam e fordításaimat, s mindjárt rábukkantam néhány naivitásra és fordítói "dadogásra", amelyeket könnyen kiküszöbölhetnék, ha újrafordítanám a szövegeket.

Hány költőt tolmácsolt mostanig?

Moloch whose skyscrapers Laredo lányok kik in the long.

A moldáviai írószövetség tagja. Eminescu révén ők voltak az én tulajdonképpeni házitanítóim Született ben Gura Padinii-ban Olt megye.

Helyi hotties in warwick rhode island

A Marson egy üzemben ülve gubbaszt Mary, semmi bűne, processzorhoz száll imája, belepte a chip rozsdája. A románoknak talán megfelelt az is, hogy passzívan elfogadják a másik fél közeledését, miközben torkig lehettek a modern állam szervezőiként rájuk háruló új szereppel, hiszen annyi évszázad már-már feltétlen behódolás után hirtelen teljhatalmú urak, s egyben felelősök is lettek.

És mégis Aki elkötelezi magát a fordításnak, az egyúttal az állandó tanulás vermébe esik. Az ilyesfajta kérdések közül melyek azok, amikre ön számított, de nem hangzottak el? A bibliofil kiadásban aztán viszontláthattam, rangos fordításban, Franyó Zoltán jóvoltából.

Ehhez meg az szükséges, hogy komolyan vegyenek bennünket és egy minimális támogatásban részesítsenek Itt akár pontot is tehetnénk párbeszédünk végére, de minden esetben, amikor azon töprengek, milyen kérdéseket és hogyan tegyek fel, egy komisz hang belülről azt súgja, hogy valamennyi beszélgetés után még mindig marad valami kimondatlan, valami, amit a kérdező szem elől téveszt.

Ezt tettem én is A vágy -gyal, bár továbbra is tisztelem a Franyó szövegét. Viszont - jött a biztatás - ha már szóba kerültek a fordítások, nem lenne rá kedvem lefordítani ixulescu könyvét? A hagyatéki anyagot Kacsó Sándor szétosztogatta közöttünk, néhány hosszú vers jutott nekem, s örültem, hogy megbirkózhattam velük.

Ennyiből kellett kiválasztani azt az egyetlen egyet, ami aztán bekerüljön a gyűjteménybe.

Annak ellenére állítom ezt, hogy e verset ugyancsak sokan lefordították, s nem is akármilyen fordítók! Ez arra ösztönözte az egykori Irodalmi Kiadó szerkesztőségét, hogy megjelentesse magyarul a költő valamennyi versét, beleértve a korábbi kiadásokból hiányzó posztumusz alkotásokat.

Ama világon egyedül, hol a gondolat veled ül, lőcsöd angyalokat páhol, szárnyasokat a javából. A csokor meg is jelent, aztán az egészről megfeledkeztem. Szarvai közé rejtvén fejét, egy lágy faun fel-felbőg, amit aztán megun.

Mindenik beszélgetőtársamtól tanultam valami fontosat, egy-egy szempontot, eljárást, amit aztán alkalmam volt elemezni, átgondolni, kipróbálni, a magamévá tenni. Azt, ami februárjában történt, amikor szabályosan elmenekültem Bukarestből, ahol több mint három évtizeden át voltam kénytelen élni, és Csíkszeredában telepedtem meg, hogy jól megérdemelt nyugdíjas éveimet ott éljem le, kicsomagoltam személyi irataim maradékát.

Szinte anyanyelvi szinten értem a román nyelvet, s az eredeti ismeretében nagyon méltányolni tudom a verszenéjét, utolérhetetlenül tökéletesnek tartom. Hiába a sok-sok zseniális fordítás, léteznek Eminescu-sorok, amelyek számomra csakis román nyelven rögződtek.

El lehet képzelni, mit jelentett számomra az a tíz nap, szerkesztői feladataim mellett 93 versszakot lefordítani! Ámbár, milyen jól hangzana magyar nyelven: "Egy hóvirág leányka! Ám huzamosabb időn át nem kevesebb mint három felelős munkakör között osztottam meg magam, s akkori körülményeim között ilyen méretű "kikapcsolódásra" nem számíthattam Most utánagondolva, az is előfordulhatott volna, hogy nekiszánásom kudarccal végződik.

A románul olvasás gyakorlása miatt mind gyakrabban gondolkozom románul, s az az érzésem támad, hogy bármikor készen állok a fordításra, minden gond nélkül. Cum arată Bulă? Kezdetben egyszerűen csak fordítottam és beértem ennyivel, gyakoroltam csupán, azt hittem, ennyiből áll az egész.

Aztán közeledett egy Eminescu-évforduló, szoros határidőket szabtak ki, mert re tervezték a kötetet, a költő halálának hetvenötödik évfordulójára, de így is csak két év múlva készült el.

Régi tamworth ribancok

Az irodalmi műsor egyik pontjaként Jarcsek-Zamfirescu Ildikót konferálták be, aki a Temesvári Német Színház művészeként a Luceafărult adta elő.

A folyó mentén, kígyózva, a vert seregek; vizek és emberek özönlenek, özönlenek, özönlenek. Egyetlen szempont, amihez váltig szeretnék ragaszkodni, hogy sose végezzek félmunkát, ne fuseráljak, s amit elkezdtem, azt fejezzem is be, ne adjam fel.

Író- gépem külön- békét kötött. Ennek a tágas, bonyolult és agyonzsúfolt világnak meg se kottyanna egy ilyen fordulat. Az aranyban aranylány ül magában. De ezt csak birkózás közben érzi meg az ember. Mircea Eliade kötetnyi elbeszélését ültettem át, de szörnyen kínlódtam vele, mert nem tudok megelégedni a szimpla szöveggel.

Minden egyes sor átültetése egyre bennebb és bennebb sodort ebbe a világba, mint valami varázslatos mesebeli erdőbe. Alkotó munka-e az övé, vagy csak a szerző hangját közvetíti egy másik nyelven? Lágy sakk lágy sakk. Emlékszem, kezdtek megjelenni a folyóiratokban Antepostume felcímű versei, s engem valósággal lenyűgöztek.

Örömmel látom, mások is osztják e véleményt, s újabb átültetésekkel teszik színvonalasabbá egyes Eminescu-versek magyar kínálatát A költő engem sem hagy nyugodni.

De ahelyett, hogy tanácsot adtam volna, váratlan elhatározással felajánlottam: amennyiben tíz nappal elhalasztják a kötet felküldését, ezalatt megpróbálom magam is lefordítani az egész költeményt.

A cím azonnal megtetszett nekem, anélkül, hogy emlékeztem volna: egy hasonló című vers már járt a kezemben, sőt le is fordítottam. Ezért dolgoztam változatok nélkül. Előfordult, hogy jóval korábban lefordított szöveget ismét elővesz, és azt újraolvasva, anélkül, hogy a korábbi variánsra pillantana, mintha régi filmet nézne, újraértelmezve, újraérezve, újraélve azt?

Mindenek előtt arról a műveltségbeli alapozásról van szó, amelyre egy kultúra épült, amely sajátossá teszi, árnyalja, jelentésessé teszi, amit egy felületes értelmezés elront.

Az igazi Eminescu évtizedeken át csak néhány kiváló fordító itt-ott megjelent alkalmi tolmácsolásaiban élt magyarul.

Így aztán a fiókomban most Pop válogatott verseinek tekintélyes kötete lapul, amelyet, bár egy évnél több is eltelt a kézirat befejezésétől, azóta sem tudtam kiadónál elhelyezni.

Dsida Jenő és Szabédi László után kockázatos vállalkozás lett volna, ezért korábban mindegyre halogattam.

Hamarosan összehoztam egy kötetet Arghezi, Brecht és Laredo lányok kik versfordításaimból, amelynek visszhangja volt.

A válaszoktól függően aztán eldől az illető szöveg sorsa is. Legszívesebben eredetiben olvastam mindig. Nekem semmi kedvem, hogy valami közöm is legyen az irodalmi gondnokok e félresikerült világához.

Ezért is van az, hogy bizonyos dolgokat nagy kedvvel végzek, közéjük tartozik a fordítás is. Ezzel aztán véget is ért az én Eminescu-tolmácskodásom, s a továbbiakban inkább hűséges olvasója lettem.

Az irodalmak, a különböző kultúrák szinte teljes elszigeteltségben élnek, dacára azon nagyívű nemzetközi projekteknek, amikre nem keveset költenek.

De ő nekem egy szót se szólt, és dolgozott, hörgött, dalolt, és dolgozott, hörgött, boldogságos testvérem ami volt. Persze, nem Eminescutól tanultam meg románul, amikor először mint olvasó felfedeztem magamnak, de a szép román fogalmazást mindenképpen tőle!

Igyekszem elvégezni a munkámat, a többi néma csönd - egyelőre. Egy efféle kérdés régóta nem hagy nyugodni: meddig foglalkozom még egyáltalán fordítással? A válogatás és fordítás ennek alapján készült.

Már első látásra messziről megéreztem Ioan Es. Pop szövegeinek vérbeli erdélyiségét, ami hirtelen reakciót váltott ki belőlem: elhatároztam, hogy azon nyomban lefordítom a teljes kötetet.

Nem gondoltam akkor egy ilyen könyv lehetséges olvasóira, csupán azoknak a kéziratoknak a véglegesítésére és egyszerű összeillesztésére, melyek a korábbi évek során összegyűltek, mialatt nekem sem időm, sem türelmem nem volt ahhoz, hogy jó gazdájuk legyek.

Ezért aztán igen fontos számomra a "csábítás" pillanata. Ma elidőztem a parton.

Romantikus ázsiai masszázs baytown texas

Csakhogy - és erről akartam szólni - sehol sem találom az eredeti szövegeket, ilyen körülmények között pedig nem lenne tisztességes, hogy az eredeti hiányában csiszolgassak a fordításon, hiszen ezáltal esetleg még inkább eltávolodom az eredetitől.

Ha láthatatlan lennék Dacă aş fi invizibilă De ce bărbaţii nu poartă fustă? Éppen csak az említett, fordulatot hozó részben.

A szőnyegen a gyerek játszik, zavartalanul játszik.

ليندا بيطار: إلياس كرم صوت ما بيتكرر..والتعاون مستمر مع عدنان فتح الله ..ورامي كوسا كتابته بتشبهني

Székely János új drámája befejezésével birkózott, de kedvemért hajlandó volt szusszanásnyi szünetet tartani. Csak a Luceafărul körül merültek föl kétségek. A Kölcsönsorok antológia összeállításakor szembesült-e nehézségekkel?

Mindennek a tetejében, a LiterNet, mely amúgy nonprofit kiadó, egy korábbi egyezségnek megfelelően ugyan megkapta tőlem a kötet kéziratát, s profiljában magyar, német, angol és francia nyelvű könyvek kiadása is szerepel, máig a füle botját sem mozdította.

Egyszerűen nem volt időm tanulmányozni a korábbi átültetéseket, lapozgatni, mérlegelni elődeim munkáját, minden idegszálammal a magam feladatára összpontosítottam. Talán több is van belőlük? Különösen az Estcsillag izgatott, javítottam is rajta két szakasz erejéig. Boksz Box A felnőttek miért nem játszanak?

Könyvet állítok össze belőlük. De ugyanilyen jogom van és ugyanígy szabad vagyok hallgatnom a késztetésre, s időm egy részét arra érdemes szövegek értelmezésével eltölteni, hogy az eredeti által sugallt szemlélet és forma szerint újra alkossam, majd élvezzem a siker ízét, azét a sikerét, amit a haszontalanságok legyőzői - például az alpinisták - élveznek, egyáltalán bárki, aki egyetlen célt követ: az örömérzés újrateremtését az emberiség életében.

Ha prózát írok is, annak lejtése kell hogy legyen. Emlékszem, volt egy barátom, aki ha bármilyen kritikus helyzetbe került, mindjárt talált rá megfelelő Eminescu-idézetet. Úgy van jól, állapítottam meg, ahogy van, fordításom úgy hiteles és kifejező erejű, ahogy akkor, abban a tíz napig tartó teremtő lázban papírra vetettem.

Teljesítménye akkoriban - a mennyiséget tekintve - általános tiszteletet váltott ki, ám fordításai messze alatta maradtak a költő színvonalának.

Óhatatlanul újat alkotunk. Csavargó döntsön fel, tündéreim, ördöngös lelkű kedveseim, szerelmetes lelkeim.

Csöndesebben int a dámagondolj anyádra Lányom, az anyád meg se kottyan, meghalok, ha kedvem szottyan. Ez nem akar szemrehányás lenni, csupán tényeket és helyzeteket szögezek le Ezen a ponton pedig megáll minden tudomány.

Bizonyos esetekben, lelkiismeret furdalás nélkül megengedem magamnak a ferdítést is. Abszurd vállalkozás lenne itt felsorolni mind a 61, a projektben szereplő fordítót. Azóta mintegy 50 költőtől fordítottam több-kevesebb verset.

Egyszerűen nem volt időm tanulmányozni Laredo lányok kik korábbi átültetéseket, lapozgatni, mérlegelni elődeim munkáját, minden idegszálammal a magam feladatára összpontosítottam.

Igaz, sokféleképpen lehet értelmezni, jelenthet összeillőt is, de összeillesztettet is, mindenesetre Szemlér Ferenc fordításában Illő igék lett belőle, ami szépen hangzik, de hangulatban és tartalomban messze áll az eredetitől.

Kriterionamely alapos dokumentációval, a kérdést átfogóvá téve tárta föl a magyar irodalmi érdeklődés Eminescu felé fordulásának aspektusait. Rosszul vagyok s mindjárt virágot okádok, mikor nősülsz meg, te átok? A románok és magyarok közötti kölcsönös érdeklődés nem fordításokkal indult, hanem bizonyos történelmi, földrajzi vagy gazdasági ismeretek átvételével.

Hát még, amikor nem sokra rá megjelent Szabédi László válasza is, amelyben azt bizonyította, hogy az asszonánc Arany János óta mekkora karriert futott be és milyen hihetetlen lehetőségeket rejt a költészet, a műfordítás jövője szempontjából.

Nyugodtan újrafordításnak nevezhetem, de nem a tudatos újrázás értelmében, s a lehetséges kérdésre, hogy melyik a sikerültebb, egyetlen válaszom van: mindkettő az én törvénytelen gyerekem Ráadásul, ellentételezésként, olykor a mérleg nyelve a sebezhetőbb fél oldalára billen.

Hogy a szóban forgó kiadó csak olyan külföldi íróktól közöl, akiknek legalább elismert mű áll a hátuk mögött. Amikor az ember fordít, s méghozzá kötött formájú verset, akkor mindennek nagy hasznát veszi.