Szabad nő keresi férfi sa

Szabad nő keresi férfi sa Legyőztem a nehéz kérdéseket, megnyergeltem a természet erőit, leküzdöttem magamban az ösztönöket. Egy személyben emlős, hal, madár vagy talán inkább féreg - és ami a legfurcsább ezt persze csak mint komikus impressziót említemaz egészben valami emberi is van. Mint ahogy nyelvük csak indulatok és kedélyhullámzások kifejezését célozza, cselekedeteik és minden ténykedésük is csak oda irányul, hogy az idegeknek és a léleknek azt a fokozott feszültségét tartsák éberen, ami az úgynevezett életművész számára az élet céljával és értelmével azonos. Magabiztosságot, szociabilitást és komminatív kompetenciát nagyon szükséges fejleszteni azoknak a férfiaknak, akik keresik életük nőjét! Tanácsot is szeretnél kapni?

  • Sex:
  • Az én nemem hölgy
  • Testalkatom :
  • A testalkatom karcsú
  • Dohányos:
  • Igen

Figyelmeztetett rá, hogy itt meg itt még lehetne pénzt keresni, ha egy kicsit megerőltetem magam. És én elindultam a titokkal, még nem tudtam, ki lesz az a másik, csak annyit, hogy hozzám hasonló nem sejtve a csúf tréfát, amitől markába nevetett a gará zda angyal - hogy másoknak is ugyanígy súgta meg, hogy másokat is ugyanígy vezetett félre - és mások, ezek a mások, előre telebeszélték az ő fejét, meg az én fejemet szerelemről, nemiségről, nemi harcról, szörnyű és rejtelmes és lényegbe vágó különbségekről kettőnk között, pólusokról, amik soha nem találkozhatnak, kettősségről, amely szétbontja a világot, férfiatomról és nőatomról - és nőkérdésről, függetlenül a szerelemtől.

A becsület, jog és kötelesség, emberi ideáljai, mikor példaképet kerestek rá, mikor követendő elvnek állították elénk: az embert, akire vonatkoztak, éppen úgy férfi mivoltában képzeltették el, mint ahogy az Istent, egészen természetes módon férfinak képzelte el fogalmának első megalkotója, egyszerűen azért, mert az illető véletlenül férfi volt és szórakozottságában, éppen egyedül lévén abban a percben, megfeledkezett arról, hogy nő is van a vilá gon.

És három év előtti önmagamtól megtermékenyülve különös izgalom és nyugtalanság fogott el, szívdobogást kaptam, az ájulás környékezett.

Türelmet vesztve a negyedik rokonhoz fordultam, egy zsidóhoz, aki átszellemült arccal mutatott az égre: felejtsem el, úgymond, az egészet, nem méltó dolog az Isten képére teremtett emberhez.

A finnyás német esztétika némi lenéző dicsérettel intellektualistáknak nevezi önöket - valahogyan szeretné kitudni önöket az irodalom szent berkeiből, azzal a megokolással, hogy önök néha, ha kedvük szottyan, fogalmak tisztázásával is bíbelődnek, s evvel érdemetlenné váltak az ihlettel alkotó művész rangjára és méltóságára, akik természetesen a központi idegrendszer megkerülésével, a periferikus idegeken át, legfeljebb a hasukon keresztül hozzák létre a Nagy Tükröt, melyben a valóság meglátja önmagát.

Ha élvezeti cikk vagyok, legyek élvezeti cikk - mondta magában a nő - és óvakodott elárulni az egyszerű igazságot, amit Opula, az oihák királynője e kérdés formájában vet fel: hogy lehet élvezeti cikk, ami maga is élvez?

Természetrajzi fogalommá alakították át, a külső természetbe osztották be, mint valami tüneményt, vagy jelenséget, aminek titkát a nő rejtély!

A múlt fokozódó feltárása döntő bizonyíték arra, hogy haladunk a jövő felé, hogy fejlődünk, hogy történik valami, hogy közeledünk valami messze hegygerinc felé, ahonnan egyszerre pillantjuk majd m eg bölcsőnket és koporsónkat: - ahonnan szemmel és szívvel és ésszel tájékozódhatunk.

A harmadik aggastyán pedig, aki nem rajzol, csak bölcsen b ólogat, tétova mosollyal vonogatja a vállát: itt a lap másik oldalán, melynek címlapján az Egyesült Európai Államokat jelentik be, Pirandello úr, egy újságírónak átnyújtá a rezümét: a nő illúzió.

Mikor a németek forrón szeretett hazámat, mely ártatlanságában nem is lévén elkészülve az emberi gonoszságra, s éppen azon fáradozott, hogy Görögországot bekebelezze és Transvaal királyát száműzve, néhány német gyarmatot magáévá tegyen - megtámadták: a jogtalan cselekedet feletti felháborodás minden becsületes férfit fegyverbe szólított, közöttük magamat is.

De csak akkor, ha egyenrangú felek vagyunk a szerelemben, ha nem hirdet harcot az egyik fél a másik ellen, a sacro egoismo zászlója alatt. És tűnődve, csodálkozva nézte, hogy bolondul a férfi, hogy rontja tulajdon esélyeit, hogy dobálja le magáról a csábítás minden eszközét, hogy ruházza fel a nőt vele - egy nő bírásáért hogy vész össze egy férfi az egész világgal, míg egy férfi meghódítására, hogy fog össze a nő mindenkivel a világon.

De viszont tudni csak úgy tudnak egymásról, ha találkoznak - ha pedig találkoznak, akkor már nemük van. Néhány perc múlva a büszke "Queen" rakományostul, mindenestül eltűnt a felvert hullámok között.

És nem arról beszélek, hogy a felsőbbrendű állat kétnemű. Kép és modell hajszálig hasonlít: és századunk gyermeke bizonytalanul pislog egyikről a másikra, hogy melyik az eredeti, melyik a tükör, melyiket ölelje meg, ha nem akarja kitenni magát annak, hogy üvegnek megy neki.

És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. Nálunk, kis Magyarországon vegyes érzelmekkel fogadta kritika és közönség - ismernie kellene fur csa írói pályafutásomat és beállításomat, hogy ezt megértse.

Eszembe jutott ugyanis, hogy elfelejtettem befizetni múlt héten legutóbb esedékes részletét annak az életbiztosításnak, mely halálom esetén imádott feleségemnek húszezer font sterlinget juttatott volna - hogy ezt a részletet legföljebb egy hét múlva juttathatom el a társulatnak s így, ha közben halálos szerencsétlenség ér, az eddigi befizetések kárba vesznek s nőm egy pennyt se kap.

Riadtan futkosott a legénység, a parancsnok fejvesztetten kiáltozott. Félig-meddig elvégzett munkájuk után megint gyom és dudva verte fel a kertet - jött a tizenkilencedik század, jött Napóleon: az alapfogalmakat nem a csöndesen tűnődő ész és szív, hanem a rémülettől felzaklatott idegek kapcsolták átabotába.

Csakhamar megtudtam, hogy hajónkat német tengeralattjáró torpedója érte, mégpedig egészen váratlanul, mert e vizeken - az Óceán egyik legmélyebb pontja fölött lebegtünk éppen - nem lehetett számítani támadásra.

Most a német kiadás sajtó alá rendezésekor átnéztem a Capilláriát. Hajónk jó széllel futott ki a kikötőből és néhány nap múlva rakományának egy részét letéve G Egy ideig zavartalanul folytattuk utunkat. Talán nem is olyan örök ez a törvény, mint amilyen ősi. És a mi szerelmünk nem kényszer és végzet, hanem boldog felismerése annak a boldogságnak, amit nyújtani tudunk egymásnak.

Éghajlat, különleges vérmérséklet, elkülönözött gőgös állami és társadalmi törvények által elnyomott, elcsökevényesedett érdeklődés az oka ennek a vakságnak - vagy talán csakugyan az a közmondásos angol álszemérem hypocrisyamit írek és skótok annyit csúfolnak - nem tudom.

Ha könyvet írnék belőle, ennek a könyvnek szerény címe ez volna: A kétnemű ember vagy a Nemi Szerződés. S félig önkívületben, megálló szívvel és aggyal, a matematikai törvények vakító tisztaságában bontakozott ki előtte felfedezésének első vázlata. Különös örömöm telik benne, hogy ismét nekem jutott a szerencse, Gulliver hatodik, eddig ismeretlen útinaplóját kiadni, és bemutatni a közönségnek.

A genfi remete elmondja, hogy magányos sétája közben - ha emlékszik rá, szeretett gyalogolni - az emberi társaság együttélésének különös ellentmondásán töprengett. Az ember valahogyan úgy kétnemű, hogy nem olvad össze eggyé, mint az állatfajok, hanem két nemében megtartja egyéni mivoltát.

Legalább ahogy ma állnak a dolgok. S hogy ilyenformán ráfanyalodtam arra, amit irodalomnak neveznek: hogy egyszerre mindenkinek mondjam el azt, amit külön-külön senki se akar meghallgatni.

Szét kellett volna rombolni az egész hibás lexikont, ehelyett a régi tévedés megmentésére konstruáltak egy újabb tévedést. Nem arra haragudtam én, aki tisztán és egyenesen kívánta, amit én is kívánok - arra haragudtam, aki alattomosan és kerülő úton, talán irigységből szétszedte és elrontotta és bepiszkította nekem a szerelmet, mielőtt hozzáérhettem volna.

A gyakorlatban az ember szó válik viszonylagossá. Néhány pillanatig ringatózva és csendesen forogva süllyedtem lefelé ez áttetsző zöld nedűben - emlékszem még, hogy egészen naiv és fájdalmas csodálkozással pillantottam meg egy lapos és vörös halnak komikusan tátogó száját, amint orromhoz ütődött, s riadtan hőkölt vissza.

A gondolkodás törvényeit, az emberi becsület z sinórmértékét, az emberméltóság jogait, kötelességeit olyan módon fogalmazták meg, mintha gyakorlati alkalmazásban mindezeknek az ideáloknak csak a férfiember életében kellene érvényesülni, igazolódni. Az embernek erősnek és izmosnak kell lenni, mondta a Törvény - és kiderült, hogy a nőknek például gyöngének kell lenni.

Olvasom és élvezem - és akkor egyszerre jön a vakság. Az ember vérengző állat, mondta a Törvény, és kiderült, hogy a nők például nem vérengzőek. Gyönyörködő lélekkel élvezem egyiknek csendes, mély bölcsességet, érzékeny megértését m indennek, ami emberi - a másik elragad bátorságával, ahogy farkasszemet néz az élet kegyetlen igazságával - a harmadik fellelkesít, megrázza képzeletem, csodás lehetőségek, még csodásabb valóságok kápráztatóan éles rajzával, mindig teljes kört leíró pazar gazdagságú reflektorával a képzettársításnak.

Pedig hát én igazán több vagyok, nem igaz? Imádott feleségem, akit büszkeségemnek ez a sérelme érthetően lehangolt, végre olyan megoldást talált, mely férji önérzetemnek teljesen megfelelt, s ismét visszaadta már-már megrendült nyugalmamat. Hogy m agyarázzam meg, hogy értessem meg Önnel, mire gondolok?

Nem remélek, és nem félek, nem hiszek a javaslat jóhiszeműségében, komolyságában. De én nem akar tam kiábrándulni - nem volt hajlandóságom szétszedni azt, amit nem tudok összerakni megint. És abban a pillanatban az angol író mekegni kezd, komoly, tűnődő, kedves arca furcsa torzba szalad, a derekát riszálja, nem lát és nem hall, áporodott vicceket mond, medvetáncba fog.

De a rokonok voltak, és a rokonok azon kezdték, hogy én álljak fel, és adjam át a helyemet a "kis kisasszonynak" és segítsem fel a kabátját, amit maga is fel tud venni.

Tükörképet, tulajdon lelki arcuk tükörképét, aminek az Ön által láthatatlan fehér foltjaiból, a negatívumokból, legalább kvantitatíve következtethet ennek az Önök által felszántatlanul hagyott területnek jelentőségére. Mert a Szőke Nő odaát, náluk is megjelenik, megfelelő helyen, és a bűvölet odaát náluk is beáll: azzal a különbséggel, hogy a holdfényben fürdő képes levelezőlap helyén ezúttal a városligeti panoptikum borzalomkamrájának viaszfigurája hökkent meg.

Ha nem művészet, bizonyára több annál - az egész embert képviseli, szőröstül-bőröstül, szívestül és eszestül, szemestül, fülestül és egyebestül.

A természetrajz kedvenc képe az a bizonyos petesejt, amiben minden adva van, a fajta egész élete kicsinyben haláláig. Mind a háromnál ugyanakkor, ugyanazzal a jelenséggel szemben, szinte ugyanabban a pillanatban. Így nézve a dolgot, ez a két szó, férfi és nő, nem főnévhanem csak viszonyszó.

A magyar nyelvnek egy különleges finomságára hívom fel a figyelmét nyelvünk tele van ilyen mély és jelképesen lényegbe világító szavakkal, aminthogy árnyalati megkülönböztetésben is gazdagabb a nyugati nyelveknél - így például a love főnévre is két szavunk van, aszerint, hogy általános emberi, vagy a nemek közötti vonzalmat jelenti.

E kettő kell nekem.

Párkapcsolati problémák: Aspergeres férfi és a szeretetnyelv Szabad nő keresi férfi sa.

Ha nem nagyon kellett, kevéssel, ha minden áron kellett, az életével. És ebből semmi baj nem lett volnaennek mindketten egyformán örültünk volna, egyformán örültünk volna annak, hogy egymásnak örömet tudunk okozni, emiatt se össze nem vesztünk volna, se egymás fölé kerekedni nem akartunk volna: ebből semmi utálatosság nem lett volna, ahogy én magamat meg őtet ismerem.

A kislányból nem lett volna se csokoládéangyal, se zupás őrmester, hanem együtt szerettük volna az angyalokat, és utáltuk volna az ördögöt - lett volna belőle egy hozzám legalább annyira hasonlító, mint amennyire különböző drága, kedves, édes társam az Emberben és én soha meg nem írom Capilláriá-t, hanem szép verseket írtam volna neki, és magamtól kitaláltam volna neki a repülőgépet és rádiót is, a kategorikus imperativust, és ő magától kitalálta volna nekem a mákos rétest és a caprice-párnát é s istent és a túlvilágot.

Angol könyvet veszek elő kapásból - kettőt vagy hármat, a legjobbakat, elsőrangú, reprezentatív műveket, regényeket.

Oda se neki - nevet mind! A rokonok egyre azt magyarázták, hogy milyen portéka a nő, mire való, hogy kell bánni vele, és mikor összezavarva és elkeseredve szakítottam velük, megértve, hogy nem tudják jóvátenni kettőnk viszonyát, amit akkor gyermekkorunkban elrontottak: egyenesen a nőhöz fordultam, kinyújtva békítő kezem, ő már nem fogadta el, duzzogva elfordult, vagy gúnyosan végigmért - talán meg volt sértve, lenézett és megvetett ostobaságomért, hogy ez nem előbb jutott eszembe - vagy talán el is felejtett közben, magára maradván, amíg harcoltam érte: önmagában találva meg a boldogságot, amit én nem t udtam nyújtani neki?

És cserébe a békéért és nyugalomért, amihez hozzájutott, és amiben ráér fejlődni az önnön testének örülő, önnön testét szépítő és boldogító lélek, szívesen elviselte a férfi megvetését, a férfivádat, hogy önző és kicsinyes, és csak az élet apró örömeivel foglalkozik, csupa olyan dologgal, amivel a férfi is szeretne foglalkozni, ha ráérne.

A valódi nő pedig, akinek éppen úgy kell a férfi, mint a férfinak a nő saját érdeké ben, bölcsen hallgatott: eljátszotta a szerepeket, amiket a két aggastyán kiosztott neki, a csokoládéangyalt és a zupás őrmestert, a zsokét - az angyalt, az ördögöt is, a Föld Szellemét, az Eredendő Rosszat.

És minden megállapításnak férfiszaga lett, és minden törvénynek férfialakja, amibe nem is lehetett belegyömöszölni a nőket. És ha már az etimológiánál tartunk, ne feledkezzünk meg róla, hogy a kultúra tetején élő nyugati népek nyelvében a homo és vir fogalmak nevét gyakran használjuk közös jelölésre - hogy a man és a l'homme szó közhasználatban homó -t meg vir -t is jelent az angolban és a franciában mi a homót és a virt - a házasság kivételével - minden esetben két szóval jelöljük.

III. Koppány vezér: Szállj fel, szabad madár!

Annál csodálatosabb ez, minthogy forrón szeretett nőm, Faremidóból való visszatérésem óta, anyai és hitvesi kötelességének tökéletes átérzésével igyekezett meggyőzni a vállalkozásaimban rejlő sokféle veszélyről, melyek testem épségét, sőt életemet fenyegetve egyszer s mindenkorra lehetetlenné tehetnék, hogy családfői hivatásomat, az ő és leánykánk fenntartását betölthessem.

Arra, akit okom van vádolni, hogy Isten ajándékát, a legtisztább esszenciát meghamisította, belepancsolt - nem a fehér palástban érkező lovagot, ki kardot ránt szerelmeséért - hanem a reszkető szakállas, csipásszemű Két Aggastyánt, akik rejtett helyről leskelődtek a fürdőző Zsuzsannára, hogy összehunyorítva, tárgyilagosan "lerajzolják" és titokban terjesszék a rajzot, amit nem lehetett titokban tartani Zsuzsanna előtt sem.

Járván a világot, embert még nem láttam soha, a szó eszmei értelmében, amit láttam, az vagy férfi volt, vagy nő. Most Önök, néhányan Londonban, írók, ha nem is tudatosan, újra felveszik az abbahagyott munkát. Mert minden állat- és növényvilágból vett hasonlattal szemben áll a tény, hogy az ember úgy, ahogy van, eleven társadalmi vonatkozásaival meghatározott eleven alakuló valóság.

A meghódításokért értetek, veletek harcoló ravasz és okos legényt, aki ha kell, álnokabb és őrültebb és kiszámíthatatlanabb és hazugabb tud lenni nálatok, s hatalmába kerít benneteket, jogosan, mert nem fog úgy visszaélni hatalmával, mint ti - vagy a fehérpalástos, titokzatos lovagot, ki önmaga becsületéért harcolt a másik férfival, más jutalmat nem vár, mint hogy őt jutalomnak tekintsd - de megsértődik és otthagy a faképnél, ha megsérted kényes férfibüszkeségét.

Egész életét a jó feleség ama legfőbb kötelességének szentelte, hogy engem szüntelen és állandóan figyelmeztessen és nógasson arra, ami az igazi férfi legszebb ékessége: a feleség s család iránt táplált mindent feláldozó önzetlenség.

Még egyszer fölvetettem szemem, hogy búcsút vegyek az ég napfényes felhőitől, melyek oly békésen úsztak a magasban - aztán széttártam karjaim, s csendesen átadtam fáradt testemet a mélységnek. A modern divatos drámák tele vannak a nagylelkű és nemesszívű férj magasztos alakjával, aki hosszú belső szenvedés után megbocsát a hűtlen asszonynak, miután az kimondhatatlan szenvedést okozott neki - meg bocsát, mert megérti gyengeségét és szereti őt.

Számítottam rá, hogy csónakunkat felveszi valamelyik cirkáló, sajnos, a balszerencse démonának úgy tetszett, hogy szenvedéseim serlegét megtetézze: három óra múlva irtózatos dörej röpített a levegőbe, csónakunk egy elszabadult aknára futott, és darabokra tört.

Nem tehetek róla, tartsanak gyávának és nemtelennek: én képtelen vagyok abban a tényben, hogy a férfiak verekszenek, öldösik, tönkreteszik egymást, ziháló testi és értelmi küzdelemben pusztítják ki magukból az élet örömeinek fölfogására való lelket ahelyett, hogy ápolnák az élet-étvágyat, a nők pedig önmagukkal, testi és lelki jóérzésükkel foglalkoznak ezalatt - én képtelen vagyok ebben az embernemesség, jóság, vitézség, önfeláldozás, értelmi fölény és erő példaadó jelképet látni.

Rávett, hogy életemet egy ebben az időbe n alakult társulatnál biztosítsam - a biztosítás, tekintettel katonai mivoltomra, kissé nehezen ment, s igen magas évi befizetéssel vált csak lehetségessé. E hivatásának és kötel ességének minden más szempontot, minden léha örömet alárendelt - önzetlenül és rajongó hittel egyre azon fáradozott csak, hogy én azzal az önérzettel állhassak embertársaim elé, amit a feleségéért és családjáért rajongó és nekik mindent odaadó, értük mindenről lemondó férfi öntudata nyújt.

Ezt kérdem én a század asszonyától - Önt pedig melegen és nagy tisztelettel köszöntöm, és kérem, adja át üdvözletemet barátainak.

Forró csók a troy moziban

Melyiket akarjátok? Valóságosabb és álomszerűbb: több mint kölcsönhatás: úgy látszik, nem kevesebbről van szó e világonmint arról, hogy minden, amit az ember elképzel, az meg is történik, csakúgy, mint az álomban.

De egy nyilvánvaló: ha semmi más nem lesz belőle, annyi ma radandó haszna és eredménye meglesz ennek a javaslatnak, hogy nekem alkalmas fordulatot adott rátérni tárgyamra.

Furcsa, hogy a fogalmak permutációjának az a lehetősége, hogy csak világ van, pedig ember nincsen, még egy me tafizikusnak sem jutott az eszébe! Bármily furcsán hangzik, ezt a tényt nem szegezték még le matematikai pontossággal. Rólam egyszer azt mondta valaki: magában van valami nőies.

Legyőztem a nehéz kérdéseket, megnyergeltem a természet erőit, leküzdöttem magamban az ösztönöket. Én sokat tanultam és tanítottam is, ő pedig nem tanult és nem tanított semmit, és mégsem tudtam fölébe kerülni, se alul maradni: de mindig újra megbuktam előtte és önmagam előtt, mikor harcba szálltam vele.

A végeredmény olvasható Pirandello úr interjújában: a nő csak illúzió. A könyv megjelent, vitákat vártam, ellenkezést, hozzászólást. Ez azt jelenti, hogy a nő sátán és angyal egy személyben, és hogy keserű meg édes az asszonyi állat. Eredmény: Hegel és Darwin, Marx és Metternich.

Legfeljebb kiderül, hogy az irodalom nem is művészet - annyi baj legyen. Kitagadva a fajtából, hozzánk hasonló énjük tagadása folytán, "élvezetcikké" magasztosítva és a "szerelem központjává" aljasítva, nem a ránézve hátrányos, hanem a ránézve előnyös konzekvenciáját vonta le ennek a félreértésnek.

De ezt az izgalmat ismerem: saját munkámnak, a Capilláriának elolvasása után rázott meg elementáris erővel. Szóról szóra így volt, higgye el - eszembe is jutottés nem véletlenül, Rousseau Vallomásai-nak egy passzusa. De ezek a gondolatok és ötletek mégis megvoltak, és én egyszer egy téli délután, uzsonna közben, persze kettesben, egy kedves és bájos és elég művelt úrhölgynek a mulattatására rövidesen el akartam mondani mindazt, ami a Capilláriában van; ha akkor elmondhatom, soha nem írom meg.

Nekem nem tetszenek ezek a drámák, nekem gyanús az a jóság, ami kizáróan csinos nőknek bocsát meg, véletlenül se kevésbé csinosaknak, vagy pláne férfiaknak.

Most már megmondhatom: Capillária lidércnyomásos álma annak a felismerésnek nyugtalanító érzéséből született meg, hogy miként felelt a nő a fajtájából való kiközösítésre, a társadalomban való zsarnoki önkénnyel: miként bosszulta meg jogosabb és egészségesebb és eredményesebb önzéssel a hóbortos, értelmetlen, beteges férfiönzést, amivel megtagadta tőle az önmagát férfitársában, a másik énben felismerő én biztonságos, boldogító érzését.

De hogy az ember éppen úgy kétnemű, mint a ló meg a disznó, ezt a merész következtetést ma már kénytelen vagyok erélyesen visszautasítani, miután sem eleveneket nem szültem, sem pedig azokat saját emlőimből nem tápláltam.

Annál emberebbnek, tökéletesebbnek, annál kiválasztottabbnak. Valami nyomorúsá got érzek mögötte, ami undorít, mint minden nyomorúság. Nem, nem tetszik nekem az egész dolog, valami alattomosat, valami álszentet, valami piszkos és gyáva megalázottságot érzek bűzleni a dolog mögött, amit nem tudok kifejezni.

Nagyon kevéssé mégis megvigasztalt az a meggondolás, hogy ez esetben viszont az említett összeg megmarad a biztosító társulatnak, amely állami intézet volt, annak az imádott államnak birt oka és tulajdona, melyért életemet és véremet szívesen áldozom vala, hogy gyenge és védtelen nőit és árváit megvédelmezzem.

Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. A valóságot nem láttam kettősen, nagyon megfogható és kompakt valami volt a valóság: úgy hívtam, hogy: énés valami nagyon határozottat értettem ez alatt, bár a természettudományok ismerete híján akkor még nem tudtam, hogy a véglényen és a missing link -en keresztül hogyan vált lehetségessé ez a valami.

E nap estéjén rettenetes kiáltozás csalt fel a fedélzetre. Egy férfitársamnak mondom ezt, szokatlan és férfiatlan dolog, mi? Egyszerre örvénybe kerültem, erőm elhagyott.

Szabad nő keresi férfi sa partnerre, más programokra, más témájú beszélgetésekre, más szabályokra, más hangulatra.

S mert mindig beleestem abba a hibába, hogy jobban érdekel annak a személye, akivel beszélek, mint a vita tárgya, inkább ezt is abbahagytam.

Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Nővé akkor válik, ha férfi jön be hozzá. Szüntelenül serkentett, buzdított a jóságra, önzetlenségre, önfeláldozásra, a legszebb keresztényi tulajdonságokra: s igyekezett nekem alkalmat adni, hogy e tulajdonságokat vele szemben gyakorolhassam.

Mi a nobilitás fogalmát a nemesaz ignobilisét a nemtelen szóval fejezzük ki: betű szerinti értelmezésében nemmel felruházottat és nemileg közömböset jelent ez a két szó: - az emberi nemesség, előkelőség mértéke tehát az, hogy mennyire férfi, vagy mennyire nő az ember. A párizsiak már tudatosan enciklopedistáknak nevezték magukat; ők már tudták, hogy a kibontakozás nagy művének alapja az analízis - a rettenetesen összekuszálódott fogalom-komplexumokat, melyeknek téves kapcsolódását a gyakorlati eredmény, szörnyűséges közállapotok mutatják, fel kell bontani, szétszedni, széttörni, ha másképp nem megy, megkeresni a tiszta, egyszerű fogalomelemekethogy aztán természetes, egészséges módon lehessen összerakni megint.

Ezelőtt mintegy két esztendővel sikerült rábukkannom - sajnos, csak töredékekben - az ötödik eredeti Gulliver-kézirat egy másolatára, melyet Utazás Faremidóba címen állítottam össze - a kitűnő utazó barátai és szelíd, istenfélő eszméinek kedvelői bizonyára emlékeznek még erre a könyvre, mely, ha a benne foglalt csekély jelentőségű földrajzi és néprajzi adatokra való tekintettel, nem is mérhető Stanley vagy Nansen, vagy akár Vámbéry halhatatlan műveihez - megfigyeléseinek jámbor és becsüle tes hűsége s ama lángoló hazaszeretet révén, mely az egészet besugározna, bizonyára odasorozható ama művek közé, melyeket minden pedagógus nyugodtan ajánlhat az ifjúság okulására, és ismereteinek fejlesztésére éppen úgy, mint a társadalmi együttérzés istápolására: - olyan erények ezek, melyek Gulliver minden eddig ismert írásában fellelhetők.

Amit Ön és Önök néhányan odakint, Angliában csinálnak - bizonyára nem mondok evvel újat Önnek - az külső formában nagyon hasonlít valamihez, ami itt Európában néhányszor már megtörtént - először talán nem is Európában, csak Európa számára, Alexandriában - utoljára a tizennyolcadik század második felében, Párizsban.

Hátránya az, hogy a férfinak engednie kell emberi büszkeségéből - előnye, hogy módot ad neki önmagát kívülről, a nőszemléleten átismerni meg. Mintha villám sújtott volna le, olyan rémület és kétségbeesés fogott el a távirat elolvasása után.

Mert azt tudtam, hogy a ló kétnemű, eleveneket szül, és azokat saját emlőiből táplálja. De az istenért, uraim, van egy terület, a jelenségeknek egy kategóriája, ha úgy tetszik, amihez önök, angol írók - angolokat gondolok, nem skótokat és íreket - egyszerűen nem értenek, ahol Önök úgy mozognak, mint a fóka a parton, amihez nincs érzékük, nin cs szemük és szívük, még csak nem is tudják magukról, hogy nincsen - agyrémnek, őrületnek, betegségnek gondolják a szenvedést és nyugtalanságot, amit e jelenségek okoznak, mint a Diderot "vakok országának" lakói a szín- és fénybenyomások okát.

A másik, egy német rokon, korbácsot adott a kezembe - utálattal dobtam el, nem kellett, amit ezzel kényszerítek ki. Lehet, hogy aki békét akar, annak háborút kell viselnie - de hogy szerelem és nemi harc nem azonos fogalmak, azt hiába tagadja az "ősi és örök nemi törvény" vajákosa.

Valószínűen azért nem tudtam arról se, hogy emlősállat vagyok, eleveneket szülök, és azokat saját emlőmből táplálom. A század elején jól-rosszul megrajzolt Zsuzsanna a század vége felé egyre hasonlatosabb lett a rajzhoz, amit a Két Aggastyán alkotott: nem lehetett ez a rajz olyan hamis, elrajzolt, ferde és képtelen és felismerhetetlen, hogy a századvég Zsuzsannájában, mikor aztán találkoztam vele, ne találtam volna meg rémülten és elálló szívveréssel szakasztott mását eredetijének: a rajznak.

Nem tehetek róla, még ma is meg vagyok győződve, hogy mindez így lett volna, ha a rokonok nincsenek. Rombol és teremt és szétszakít és összeköt, időn és téren át. A gondolatokra és ötletekre, amikről szól, nem voltam büszke, jobb szerettem volna elkergetni, elfelejteni őket, kidobálni magamból - nem szeretek tartalmas ember lenni, élő ember szeretek lenni, minden pillanatban megújuló tartalommal.

A misztikus aszkéták között rémesen éreztem magam, mindegyik a nők elől menekült, és rövid együttlét után kiderült, hogy életmódjukat, szemléletüket, bölcsességüket, egész világfelfogásukat sokkal jobban befolyásolta az a negatívum, hogy nekik nem kell a nő, mint az enyémet az, hogy kell.

Sietek bevallani, hogy evvel a Kétnemű Ember című könyvvel is úgy vagyok, mint a Capilláriával voltam annak idején - szívesebben mondanám el az egészet egy kedves, okos, másnemű embertársamnak, de most már tudom, hogy nem hallgatna végig, kénytelen leszek vagy megírni, vagy elfelejteni az egészet.

Itt következő útleírását, mely Capilláriáról, azaz a női nem országáról szól, a benne foglalt tájfestésektől, és bár nem nagy igényű, de hű és megbízható topográfiai és természetrajzi megfigyelésektől eltekintve - főként az a meleg és tiszta szeretet tünteti ki s teszi eléggé nem ajánlható olvasmányává mindazoknak, akik nem hajmeresztő és tarka fantasztikumot keresnek, hanem őszinteséget és egyszerűséget, mellyel szerzőnk a családi élet idilli szépségét, a férfi és nő viszonyának boldog örömeit s mindazokat a bölcsen felállított emberi és isteni törvényeket dicséri, melyek a fennálló társadalomban lehetővé teszik, hogy férfi és nő nemes összhangban élhetnek együtt a dicső emberi fajta fejlődésére és boldogulására.

De valami baj volt, a hölgy eleinte figyelt, aztán szórakozott lett, pedig szerelemről is szó volt. De micsoda bűvölet az, ami a hegedűsírásból és orgonarengésből komisz, fülhasogató, áporodott verklimekegést csinál? És röhögtek hozzá.

Európa rettentő nemi nyomorúságának, nemi boldogtalanságának nem a női erkölcsök elfajulása az oka, hanem a férfiönérzet öngyilkos hanyatlása.

Míg aztán Capillária olvasása közben világosság nem gyúlt az agyamban. Álmélkodva vettem észre, hogy szájammal szabályos lélegző mozgásokat végzek. Azt feleltem neki ijedtemben: lehet, hogy az anyámtól örököltem: az anyám ugyanis nő volt.

És közben folyton jelentkeztek a rokonok és bizta ttak, és magyarázták, hogy mit tegyek vele.

Az ön "History of the World"-jának tudós alapgondolata, hogy az emberi fajta gyermekéveit éli még - csecsemő, sőt embrióforma korunk furcsa, már fölösleges, visszahajló mozdulatai még világosan felismerhetők szokásaiban, ösztöneiben - ez a gondolat, ez a sejtelem sokszor vigasztalt meg engem is, múló bajnak mutatva a rosszat, amit a pesszimizmus örök végzetnek, halhatatlan sorsnak nevez.

Ez volt a legrosszabb tanács. Hatezer éve valami különös makacssággal, aminek okát a pszichológia fejlődéstörténet van hivatva kutatni, ember alatt öntudatlanul mindig férfit értett a filozófia, irodalom és művészet, még a szociológia is.

És hovatovább természetes alapelvévé lett a filozófiának az a hajmeresztő feltevés, az a fából vaskarika, hogy a kettős ember lényét is a férfi van hivatva megérteni, önmagán keresztül, belülről - és a nő lényét is a férfi, természetszemléletén keresztül, kívülről.

És azt mondták: nem szégyelled magad, milyen gavallér lesz belőled, nem tudod, hogy a nőkkel udvariasnak kell lenni? Ezek összeálltak, vita közben még jobban megfeledkeztek a nőkről, derűre, borúra gyártani kezdték a szemléletnek és akaratnak produktumait, a Megismerés megállapításait és az Erkölcs törvényeit.

S az egymást követő századok alkonyán, egyre nyugtalanabb sejtések között, egyre határozottabban alakult ki bennem a hajmeresztő gyanú, hogy itt valami sorrendi hiba történik.

Később fel is ugrott, egy barátnőjének valami ügye jutott eszébe, akinek telefonálni kell. Július 6-án a szélesség 13" 27 1 és a hosszúság 49" 22' és 36" alatt voltunk. Nem tudom, mit jelent, mi igaz belőle mi lesz belőle, nem tudom, hogy álljak fel a gondolattal szemben, eltiport, megvert, kifosztott, megkínzott ország eltiport, megvert, kifosztott, megkínzott gyermeke.

Mindez elmaradt - néhány ostobaságot írt néhány hiú és fáradt kritikus, rajongó fiatalemberektől zavaros leveleket kaptam, amikben azt igyekeztek kimutatni, hogy csak ők értenek engem, mert ők még nálam is különbek.

Nem, nem, egészen bizonyos, hogy nincs igazuk. Jól emlékszem egyik tervére, az Új Bibliára - volt idő, úgy látszik, mikor így képzelte el az Enciklopédiát. Két férfifigurát állítok a nők elé, mint ahogy elénk, férfiak elé állította a Két Aggastyán a Csokoládéangyal és Zupás Őrmester, Manon és Nóra figuráját: - Petrucchiót és Lohengrint.

Ez az ösztön határozott, harsogó igen -nel reagál a szerelem képzetére és határozott harsogó nem -mel a nemi harc divatos jelszavára. Rengeteg szép, okos, mindenekfelett tisztességes könyvet írtak az emberről, mindegyik alka lmas rá, hogy a leszűrt eredmény egy-egy műszót magyarázzon a Nagy Enciklopédiában, mely mindenkihez szól, a föld kerekségének minden emberéhez, mert csak az kerül bele, ami állandóan és mindenütt emberi, emberhez szóló, ember által érthető.

Aki őszintén tud emlékezni tulajdon tavaszának ébredésére, megtalálja emlékei közt az első elkedvetlenedést, az első undort, az életvágy első sérelmének csíráját: bomlasztó, bűzös kukacot és csiganyálat a legelső rózsakehelyben, ami megnyílt előtte - ez a kukac és csiganyál az a felfedezés volt, hogy mások is tudnak a titokról, amiről azt hitte, csak ő tud.

Mert járván az utcán, férfiak jönnek szembe velem, akiknek arcáról se örömet, se istent nem olvasok le: ködös, veszekedésben és rablásban, nem szívesen végzett, megalázó munka lázában, kielégítetlen kéjvágyban elborult tekintetük gyanakodva sandít rám - az arcuk petyhüdt és fáradt és megviselt és elnyűtt, világháborútól, forradalomtól, gazdasági krízistől.

Ezután nyilván elvesztettem eszméletemet, és nem tudom, percekig vagy órákig tartott-e ez az állapot, mely tökéletesen hasonlított a halálhoz.

Ha pedig nincsen így, hanem rosszul van és átok és boldogtalanság és megalázás és megalázottság és elnyomás és zsarnokság, és nyomorúság van, ennek nem a természet és a végzet az oka, hanem az egyik fél gyávasága és ostobasága, a másik fél önzése és hatalmával való visszaélése.

Mert az ember nem méh, nem hangya és nem éjjeli pávas zem, akármit is csinálnak, nem lehet az embert természetrajzi mivoltával megmagyarázni. A nővel való dolgom kettőnk ügye volt, abba nem szabadott volna beleszólni senkinek, arról nem szabadott volna senkinek tudni.

Én is kinyitottam számat, hogy a halált befogadjam, sőt - furcsa, de így volt - néhány ütemes és szabályos tátogást is végeztem, mintha az utols ó pillanatban el akartam volna tanulni a halaktól, hogy a víz alatt élni és lélegzeni tudnak.

A tapasztalat igazolja elvont elmélkedésem. Addig egy homályos érzés iránytűje vezet, valami különös egyensúlyozó ösztön, ami mindig megmondja: ez jó, ez nem jó, ettől jól fogom érezni magam, ettől rosszul, ez fölfe lé, az élet és ébredés felé mutat, ez lefelé, az álom és halál felé.

Csak késő Szabad nő keresi férfi sa ment haza, amikor a nagyanyám már aludt.

Azonban kinyitva szemem, legnagyobb meglepetésemre magam fölött sűrű, zöld vizek roppant tömegét lá ttam lebegni, melyben soha nem látott halak, kígyók és gyíkok suhantak - s karomat felemelve, éreztem az elem ellenállását.

Fogalmazásom tehát így módosul: az ember vagy férfi, vagy nő. Az első kellemetlen tapasztalatom az volt, hogy egy kislányt hoztak a rokonok, akivel ha kettesben maradunk, nagyon jól meglettünk volna. Az angol enciklopédisták, az angol írók, élükön mostanában talán éppen Önnel, már eddig is mély utakat ástak az összekuszálódott fogalmak bábeli zűrzavarában - nagy vonásokban fölvázolták a Mű keretét, foglalkoztak múlttal és jövővel és jelennel is, új történelmet álmodtak, és új utópiákat eszeltek ki, tanulmányozták a politikát és társadalombölcseletet, naivan, érdeklődő szemmel, Cartesius gyermekszívének friss kedvével, csaknem egészen szabadon.

Hogy a véráldozat, a Totem és Tabu szokása ma is virágzik még százféle alakban, ez nem okvetlenül azt jelenti, hogy ezek örök és változhatatlan dolgok, tartozékai az ember konstrukciójának jelentheti azt is, hogy nagyon közel vagyunk még a messzinek hitt forráshoz, amelyből sokféle salakkal és szeméttel és magzatvízzel keveredve bontakozik ki a Forma, ami aztán csakugyan maradandó és állandó és jellemző lesz az emberre.

Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabágért föláldozom Szerelmemet. Nos, abban a petesejtben, melyből fajtánk származik, mégsem volt adva minden - utóbb magunk is szereztünk hozzá valamit. Hja, feleli Kovács úr, a férfinak nem kell szépnek lenni, elég, ha izmos és erős - Ön talán beteges hajlamú, hogy szépséget vár a férfiaktól?

Képet próbálok Ön elé állítani. Csak a nemi nyomorúságot nyíltan feltáró forradalom tenné elkerülhetővé ezt a rút harcot. Hiába példálódzik a méhkirálynővel és termesznősténnyel és éjjeli pávaszemmel mindennek bizonyítására ahelyett, hogy legalább a kakassal példálódzna.

A mindennapi kenyér forradalma után el kell következnie a mindennapi boldogság, mindennapi csók forradalmának.

A hajó azonnal süllyedni kezdett s annyi időnk volt csak, hogy huszadmagammal egy mentőcsónakba ugorhattam. Hiába károg fülembe a természettudományos romantika, a természettudományos bizottság hollómadara, hogy ez nem társadalmi jelenség, kortünet, hanem örök természeti törvény - hogy a férfi szükségképpen alárendelt eszköze a nőnek, a faj szolgálatában, hogy a nő a központ, ami körül rajzik a világ, hogy a nő a tengely, a férfi a kerék, hogy a nő a virág és kehely és gyümölcs, a férfi csak szürke porzó, hogy a nő a csábító, a férfi a csábított, hogy a nő önmagáért van, a férfi pedig a nőért, hogy a férfi harcot folytat a nőért egymással, a nő pedig nem folytat harcot a férfiért, hogy a nő a test, a férfi a lélek, hogy a nő a szépség, a férfi az erő.

Gyanúmat megerősíti az a tény, Kovács úr, hogy a szép és egészséges nők egymásnak is jobban tetszenek, mint ahogy ön tetszik nekik - polgári társadalmunknak Európa-szerte azt a feltűnő jelenségét, a nők mértéktelen barátkozását, egymá s iránti érdeklődését, egymás majmolását divatban és szokásban, a barátnői kultuszt nem szabadna a fölényes felsőbbrendű férfi kézlegyintésével vagy a szimatoló aggastyán alattomos, kéjenc hunyorgatásával nézni - szégyellni kellene magunkat, Kovács úr, amiért a nők nem velünk barátkoznak, hanem egymással.

Térben és időben, élők és holtak, tagjai ennek a közösségnek, csinálják, építik a Nagy Enciklopédiát, vakon néha, elkeseredve, felépítve, lerombolva megint - ha már olvasta volna "Capilláriá"-t, melankolikusan hozzátenném: Halvargót, a Bullok-tornyot, amit romba dönt a Goncsargó.

Ez évi összegnek előteremtése annyira kifárasztott, hogy Mint seborvost a "Queen" kereskedelmi hajóra rendeltek ki, melynek az volt a hivatása, hogy katonai fedezettel fenntartsa a közlekedést azokon a veszélyeztetett vonalakon, melyek a német tengeralattjárók zónáján keresztül kötötték össze Anglia és Amerika kereskedelmét.

Aznap délután kicsiny málhámmal és felszerelésemmel behajóztam, és átvettem a parancsnoktól a teendőimre vonatkozó utasításokat. Nem akarom megnevezni a tizenkilencedik század két Aggastyánját, kik kissé elkésve, de sohasem elég korán, megfestették Zsuzsánna-Nórát és Zsuzsánna-Satanellát és Dorian Gray-t és Franciskát, e valószínűtlen ábrákat, amin jót kacagott annak idején az előbbi század örökségeként ránk maradt eleven, kecses kis Manon: - csak annyit állapítok meg, hogy az a kifestett szájú, borotvált képű, nadrágos és csizmás Zsoké, gúnyos mosolyával és szikrázó szemeivel, aki mint női ideál elsőnek futott be az utóbbi évtized nemi versenyében, ijesztő hasonlatossággal igazolja a kifejezetten hímnemű Ördög és Faun és Krampusz víziójától inspirált képet, amit az asszonyi démontól borzadó nőgyűlölet apostolai festettek a múlt század derekán.

Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok.

Valóban Szabad nő keresi férfi sa társra vágynak a férfiak?

Ennyi az, ami a nőkérdésből kettőnkre, férfiakra tartozik: a többi már a nőknek szól, mert az már férfikérdés. Meg akarom kérni Önt, olvassa el figyelmesen ezt a kis szatírát, amit zaklatott lelkiállapotban és keserves életkörülmények között írtam néhány évvel ezelőtt.

Az emberrel nem sokat törődik a nő - a férfiról, magunkról olyan hírt adhat nekünk, olyan képet adhat át a férfival, mint objektummal foglalkozó női géniusz, amilyent soha nem fogunk alkothatni magunkról, mint ahogy a nőről nem adott helyes képet soha nő, csak férfi.

Most, hogy talán németül s talán angolul is megjelenik, megint elolvastam, és ekkor jutott eszembe, hogy sürgősen beszélnem kell Önnel erről a munkáról.

Szabág, szerelem! A lángoló jelszó, hogy meg kell védeni gyönge nőinket és gyermekeinket, könnyeket csalt ki imádott nőm szemeiből - mint a hazáért minden t feláldozó rajongó honleány pillanatig se habozott, hogy ha kell, akár életemet is feláldozza ezért a célért.

A nélkülözéssel úgy jártam, mint Gautama Buddha: sanyargatott testem sanyarú bölcsességet izzadt ki magából. A szerelem rabság, ha egyik fél uralkodik a másikon - és jól jegyezze meg minden nő: a szerelmet azért dicsőítjük és azért rajongunk érte, mi férfiak, mert a szabág felé vezető utat látjuk benne - jól jegyezze meg minden nő a mi Petőfink halhatatlan igéjét:.

Voltak ők is fiatalok, és ha jól felgondolom, az ifjú trubadúr, ki szerenádot nyávog az ablak előtt ahelyett, hogy bemenne, van olyan vén szamár, hozzájárult annyira Zsuzsanna elfajulásához, mint ők ketten.

Én nem, Kovács úr, de a nők, képzelje, a nők ilyen beteges hajlamúak. Elvitt magával kalapot vagy ruhát vásárolni neki, hogy ez ékességekkel bizonyíthassa barátaim és barátnői elő tt, milyen derék és jó férj vagyok. Az első ilyen szórakozott férfit aztán követte a többi - egy bolond százat csinál - és a szórakozottság éppen olyan ragadós, mint az ásítás.

De jó kedvem volt és - csak azért vallom ezt be, mert elhatároztam, hogy mindent úgy mondok el, ahogy történt, nem szépítve és nem sz ínezve az eseményeket oly utazók módjára, akik csak külső hatásra törekszenek - bevallom, még daloltam is.

Gyorsan hozzáteszem, hogy nem a kétnemű emberről beszélek, arról a testi és lelki elemzésről, mely kimutatta, hogy mindnyájunkban vannak férfi és női tulajdonságok.

És természettudományos képektől, bikaharctól, méhkirálynőtől, rózsaszáltól elvakítva, hajlandó volt ugyanúgy fizetni a szerelemért, mint a betevő falatért, vagyis, kereslet és kínálat örök törvénye szerint, mindig pontosan annyit, amennyire neki szüksége volt rá. Miután a nőre nem lehetett alkalmazni a férfinak, mint embernek önmagáról szóló megállapításait, ehelyett kilökték a nőt, az önmagát ö nmagán keresztül megismerő intellektus belső világából, és kicsukták a külső világba, amit érzékeink tapasztalata révén szemléletből ismerünk.

Eszemben sincs, hogy eszméim jelentőségét Rousseau-éhoz vagy Rousseau-ét a magaméhoz hasonlítsam: igazán kevés közünk van egymáshoz. Én ezt a könyvet nem akartam megírni, vonakodva és ellenszenvvel írtam, abban az időben jobban szerettem volna boldog regényt, kacagtató színdarabot, vagy szép verseket írni a magam és mások vigasztalására.

Hát persze, a külső világ, ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes - hiszen akadt más filozófia, mely szerint csak ember van, világ, az nincs. Visszazuhanva a vízbe, darabig úszással próbáltam megmenteni életemet, keservesen átkozva a pillanatot, mely annyi szomorú tapasztalat után hatodszor is kitaszított az ismeretlenbe.

Nekem gyanús az egész lovagias kor, amely folyton az ember női becsületét védi, miközben senki sem védi az ember férfibecsületét. Nincs szép nem és csúnya nem, egyformán szépek egymás számára, ha szeretik egymást és önmagukat, és egyformán harcolnak egymásért, ha kell, és ha nem kell, nem harcolnak.

De mit tegyek én, mihez fogjak én a csokoládéangyallal és a zupás őrmesterrel, aki se sátán, se angyal nem vagyok, hanem eleven ember és szeretnék egy eleven Mielőtt a Valóság kettős tükrét, a Csokoládéangyalt és a Zupás Őrmestert, vagyis a tizenkilencedik század nőszemléletét megismertem volna, gyermekkoromban véletlenül nagyon jól emlékszem gyermekkoromra még elég szabatosan tudtam.

Férfiakkal másképpen van az ember: vitatkozott, érvelt, csakhamar elhallgattam, láttam, hogy másról beszél.

És közben ő ott állt, szemben velem, mosolyogva, hol mint Csokoládéangyal, hol mint Zupás Őrmester, de mindkét alakjában nyugodtan, várva, mire szánom el magam, kire hallgatok.

Mindez nagyon szép és a filozófus bólogat: Hja, hja! De soha nem tudta, mit jelent halálosan szeretni az igazságot, aki csak arra ügyelt, hogy amit kimond, vagy leír, igaz legyen: az igazság kimondhatatlan és az őszinteség még nem igazság - szavak útvesztőjében közeledünk a labirintus központja felé, ahol ő lakik.

De bennem megmaradtak, és később egyik barátomnak említettem, futtában, ezeket a gondolatokat és ötleteket. Eleinte Liverpoolban teljesítettem helyi szolgálatot. Néhány felvilágosítás az Oiha-legenda eredetéről.

Hogy engem ilyen eszményi férj és férfi gyanánt tiszteljen és becsüljön mindenki: ez volt csak velem törődő feleségemnek minden törekvése.

A nők mással voltak elfoglalva, és a törvénygyártás vígan folyt tovább. Egyben fülem körül különös búgás és tompaság zavart: odanyúltam és fülem helyén kerek, mintegy tenyér nagyságú dobozt vagy korongot éreztem, szorosan odatapadva halántékomra, mint valami kagylót.

Reggel felkeltett, ha henyén és resten még aludni akartam - dolgozni küldött, ha céltalan merengés ejtett rabul - egyszóval, mindent megtett, hogy jó hírnevemet megőrizze. Igenis, rajongva imádom a női szépséget, és mégis, higgye el nekem, ha egy üde és nevető női arc után megfordulok az utcán, nem az örök Éva, nem az én ellentétem és ellenfelem csábos ereje á llított meg, hanem a csodálkozás és tisztelet, talán irigység is, hogy embertársam, én-társam, az Isten képére teremtett ember, íme, csakugyan hasonlítani akar Istenhez: mosolyog és örül, hogy él.

A harmadik, a francia unokatestvér, azt ajánlotta, nézzek szembe vele, de ne nyúljak hozzá - szemléljem meg közelről tüzetesen, bontsam fel, majd kiábrándulok belőle. Az ember verejtékkel keresi kenyerét, mondta a Törvény - és kiderült, hogy a nők példá ul nem keresik verejtékkel a kenyerüket.

A disznóról és a majomról is tudtam ezt a dolgot. Szerző mentegeti magát, amiért esküje ellenére hatodszor is útra kelt. Szemben a valódi művésszel, aki mindig csak egy szervet reprezentál: festő a szemet, muzsikus a fület, szobrász a tapintást, költő a szívet, bölcselkedő az észt.

Ehhez semmi kedvem sincsen, és a jelek szerint nem is fogom tenni halálomig: - márpedig én ember vagyok, sőt csakis én vagyok ember Salamon király szerint.

Hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit. Hát akkor a férfi mi az istencsudája? Persze hamarosan kiderült, hogy az egész alkotmány nem ér semmit: az első primitív törvények és megállapítások nem voltak alkalmazhatók.

Ha egyszer az Isten, aki ráér, mert van ideje, mégiscsak lelátogat a földre, és követet rendel magához, beszámolni az Ember viselt dolgairól: ez a követ mégiscsak az Író lesz - festő és muzsikus és költő és filozófus csak kísérni fogják útjában, hogy tolmácsolják őt, hasonlatokkal illusztrálják az Egyetemes Gondolatot, mely rombol és teremt.

Nem tudom, a világ megváltása, kétezer év szellemi tápláléka, az Új Testamentum végleges megoldása-e erkölcsi törvényünknek - a magamfajta Beszélő Ember az Ótestamentumban és a buddhizmusban foglalt igazságok szabatosabb, világosabb, általánosabb és tökéletesebb megfogalmazásnak te kintem, és ezzel korántsem becsülöm kevesebbre jelentőségét, mint a római pápa.

Ebben a forradalomban a nőnek kell támogatni a férfit: a nőknek kell feldobni a masculinizmus, a férfiemancipáció, a férfi felszabadulásának jelszavát.

Ennek a közösségnek közös öröm és közös bánat diktálja törvényét - polgárainak egy kötelessége van: akarni és keresni a jót és helyeset és szépet, a rossz, és helytelen és csúnya helyett. Általános védkötelezettség, világháború, halva született forradalom: egy század, amelynek lángelméiről sorban mutatta ki a pszichológia, hogy egytől egyig őrültek voltak - s nem akadt, aki így tette volna fel a kérdést - micsoda gyalázatos, pokoli század lehetett az, amelynek lángelméi megőrültek.

Hajlandó volt belemenni abba a képtelenségbe és ostobaságba, hogy a nő szerelmének más ára és jutalma is lehet, mint a férfiszerelem - maga a férfi kap valami egyebet a nőtől, mint amit a nő kap a férfitól: - és megjelent az élet színpadán az Önérzetes Nő, ez a nemi szélhámos, akit ünnepeltek és csodálnak ugyanakkor, amikor a nemével szélhámoskodó férfiak lenézték, és megvetették és kiközösítették.

Fordítva kellene lenni ezzel a bűvölettel. Mégis a németeknek volt igazuk, hogy önök, racionalisták, csak a dialektikában erősek, de rögtön megdermednek, komikusan tehetetlenné válnak, mihelyt az Élet Titkos Mélységeinek szele csapja meg önöket?

És ha ez nem méltó állati mivoltunk fenségéhez, hát akkor legfeljebb lemondunk erről a fenségről, és nem vagyunk állatok.

Akar diszkrét fwb

Amit akkor gondoltam és hevenyészve megfogalmaztam magamban, az egyszerűbb és szerényebb dolog, mint amiről Capillária beszél - és mégis túl van Capillárián, túl van azon is, amiről most fogok beszélni ebben a levélben. De ez keveset változtatott a dolgon. Másik fülemen is ugyanolyan készülék. És mégis ez nem volt puszta féltékenység.

De Pirandello úr, egy illúzió, egy árnyék gyermeke, embernek képzeli magát, aki nőt álmodik. Ez a nyelvi szűkkeblűség mélyebben szánt a nemi kérdés lényegébe, mintsem hinnők - számomra e pillanatban világító ujjal mutat rá a bűn forrására, ahonnan minden bűnhődés származott.

Persze később megtudtam, hogy van valami egyéb oka is az udvariasságnak, mint az, hogy a nők gyöngébbek.

Ő maga buzdított, hogy csak vonuljak be minél hamarabb. Mert sokféle nagy közösség és hovatartozás zűrzavarában elém varázsolta egy minden közösségnél, európaiságnál, államnál, országnál, hazánál, nemzetiségnél, fajnál talán még családnál is kisebb, tehát szorosabb és mélyebb már régen meglevő, minden Egyesült Államok Alkotmánya nélkül is egységes törvénnyel és alkotmánnyal érvényes közösség megnyugtató látomását: az élet folytonosságában hívő és gond olkodó írók közössége ez Európa-szerte és világszerte.

Sokszor, ha hitemet vesztve vagy elbúsulva, vagy elfáradva a nehéz munkától, amivel családomat fenntartottam: léha szórakozásban akartam feledést keresni - az ő erős és önzetlen akarata mentett meg attól, hogy valamikor úgy beszéljenek rólam unokáim, mint könnyelmű és gonosz emberről, aki még a családjával sem törődött.

Hogyan vedd rá a párodat arra, hogy Szabad nő keresi férfi sa viselkedjen?

A születés pillanatában, mielőtt megláttam a napvilágot, már itt e Földön, és még Odaát egy pajkos angyal fülünkbe súgott valamit, egy Titkot, amit egyetlen valakinek vallhatok csak meg majd annak idején, a Másiknak, akinek szintén megsúgta: de jól vigyázzunk, kettőnkön kívül senki más nem tud róla!

És a nő nemcsak test, és a férfi nemcsak lélek, és a nő nem csábító és a férfi nem csábított, és nem tengely és kerék, és nem nap és hold, hanem ikercsillagok, egymás körül keringve csábító és csábított mindkettő. Az ember nem hisz a szemének: egy oldalt fordít, és a zordon szépségű pompás tájkép helyén, amit, mondjuk egy Jack London-regény elfutó vászna tár fel: képes levelezőlap, komisz olajnyomat, csokoládéreklám vigyorog.

Legjobb, ha a pusztaságba megyek, megszabadulni az ő kísértésétől. Magamhoz térve langyos és lágy közegben éreztem magamat, s felismerve, hogy élek, azt gondoltam, hogy talán kihalásztak és valamely hajó fedélzetén vagyok.

Csúszva az időben, ahogy egyre jobban világosodik a jövő, egyre jobban világosodik a múlt is - aki messze lát a jövőbe, a múltba is messzebb lát: - a tudat fénye, ahogy erősödik, előre és hátra veti fényét - ezért emlékszik jobban a ma embere kőkorszakbeli ősére, mint a római polgár, aki pedig időben közelebb volt hozzá.

De akkor meg fogjátok fizetni ezt az élvezetet. Főként az a félelem tartott vissza, hogy azonnal a dicsőség mezejére siessek, hogy imádott nőmnek abból a csekély és elégtelen segélyből kellett volna megélnie, amit a hadbavonultak hozzátartozóinak b iztosít az állam.

Nekem azonnal eszembe jutott az elmulasztott biztosítás, lelki szemeim előtt megjelent imádott nőm szemrehányó tekintete s fájdalmamban hangos kiáltozásban törtem ki. És én abban a pillanatban meggyűlöltem a kislányt, és igazam volt, hogy meggyűlöltem, mert abban a pillanatban ő is affektálni kezdett, és szétterpeszkedett a széken, és elvárta, hogy feladjam a kabátját, amit ő maga is fel tudott volna venni.

Nekem gyanús a férfiaknak a nő szerelmét prédikáló, soha a nőknek a férfi szerelmét nem prédikáló, az anyaság eszméjének magasztos álarca mögé rejtőző rajongás.

Véleményekről, gondolatokról, igazságkeresésről, alapfogalmakról, helyes fogalmazásokról volt szó: Önre kellett gondolnom.

A Szabad nő keresi férfi sa példáját tudnám megint felhozni: egy férfinak meg kell tanulnia nőnek lenni — más szóval kibontani lelkének árnyékos, lágy, követő oldalát, és egy nőnek, főleg manapság, meg kell találnia a saját centrumát, öntudatát.

Játszottunk volna és mulattattuk volna egymást - ha végig így maradunk, kettesben bocsásson meg az illetlenségértvalószínűnek tartom, hogy Darwin és Haeckel nélkül magunktól rájöttünk volna, hogy emlősállatok vagyunk, eleveneket szülünk, és azokat saját emlőnkből tápláljuk. Ez a két aggastyán ült aztán törvényt Z suzsanna fölött, mielőtt szóhoz juthatott volna - ezek csináltak "nőkérdést", ezek határozták meg a "nő természetrajzát" minden században másképpen, de mindig úgy, mint ahogy a kitűnő Brehm rajzol meg valami különleges háziállatot.

Wells, már nem sokáig feszítem próbára az Ön türelmét. És a férfi végtelen önzésében nem vette észre a két főbenjáró élvezeti cikk, nő és rostélyos közti lényeges különbséget: hogy a rostélyos nem harap vissza, ha beleharapok, de a nő visszaharap.

Legyenek büszkék az anatémára: így van, ahogy mondom. És az ő alakulásában éppen olyan döntő faktor mindaz, ami származása óta történt vele, társadalmi élete, öntudata, állati akaratától független emberi akarata, lelke, vágya, terve, öröme és bánata, mint az adottságok, amiket állatszármazásával örö költ.

Az európai férfi nemi nyomorúságban, nemi elnyomatásban sínylődik: ez az egész alapja a nő hamis kultuszának. Ugyanannak a szőke nőnek most fekete a haja, mosolya sátáni bűvöletet áraszt, a kezéről vér csorog, szemei vészesen lobognak - feltűnően hasonlít egy szoknyában járó zupás őrmesterhez, aki kézitusából bukkant elő, miután ötven kozákot levágott, és legszívesebben leharapná az orromat.

E napon délután szikratáviratot kaptam feleségemtől, melyben értesít, hogy jól érzi magát, fogfájása elmúlt már, pár kesztyűt vett magának igen jutány os áron, s így nem kell tartanom semmi bajtól, feltéve, hogy én is elintéztem minden dolgomat.

Az önök tehetséges Wilde Oszkárja könnyed gesztussal utal az életművészet kölcsönhatására - a kölcsönhatás valamivel bonyolultabban, de sokkal mélyebben és valóságosabban igaz, mint ahogy bármelyikünk képzelni merné.

Most, míg ezt írom Önnek, egy budai kis kávéházban, a rikkancs lappéldányt tett le elém: az első oldalon nagy betűkkel olvasom: Chamberlain, Benessel való tárgyalás után, be akarja terjeszteni a parlament elé az Európai Egyesült Államok alkotmányáról szóló törvényjavaslatot.

Igaz, hogy neki is mennie kellett aztán. Se az örököt, se az ősit nem látjuk tisztán, de valószínű, hogy férfi és nő alakját azért vette föl az ember, hogy életörömhöz, szerelemhez jusson, nem azért, mintha más módot nem talált volna a szaporodásra.

És rájöttem, hogy a két aggastyán nem hibás - nem is lehetnek azok, hiszen, a kutyafáját, elvégre ők se szakállal jöttek e világra. Annak a fogalmazásnak, hogy az ember vagy férfi, vagy nő, a férfi számára is van egy nagy előnye és egy nagy hátránya.

És attól a pillanattól fogva gyűlöltem őt, mert azt mondták, hogy azért legyek hozzá gyöngé d, mert ő gyengébb - és arra gondoltam rögtön, hogy ha én őt pofon vágnám, leesne a székről - de hát ő pofon vághat, és megalázhat engem csak azért, mert én nem üthetem vissza udvariasságból?

Az embernek bátornak kell lenni, mondta a Törvény - de kiderült, hogy a nőnek például nem kell, sokszor nem is szabad bátornak lenni. Az asszonyok tréfásan megfenyegettek ujjacskáikkal, aztán csönd lett. Ekkor suhogás támadt mellettem, s odatekintve, az elmosódó közeg halvány és lágy hátteréből s mintegy összefolyva a láthatárral, melyet szakadozott hegyláncok kerítettek körül, csodálatos szépségű női fejet pillantottam meg, amint álmélkodva és idegenül mered rám.

Az olvasó bizonyára csodálkozni fog, hogy annyi keserű tapasztalat ellenére s miután csak a legcsodálatosabb véletleneknek köszönhettem, hogy imádott hazámat s forrón szeretett családomat viszontláthattam Redriffben - s hogy esküvéssel tett fogadalmam után, mellyel szeretett nőmnek megígértem, hogy ezentúl békében és nyugalomban szentelem életemet neki és leányomnak: mégis, hatodízben is rászántam magam, hogy mint seborvos, részt vegyek egy nagyon is bizonytalan kimenetelű úti vállalkozásban.

És ha szépséget nem is várok, azt elvárom, hogy emberi méltóság tükröződjön az arcukon, márpedig esküszöm Önnek, hogy ez az emberi, nem férfiúi vagy női, hanem emberi méltóság mosolygó életörömhöz hasonlít kifejezésben: és ebben a korban inkább csak gyermekarcon és női arcokon találtam meg, ott látható bizony, sajnos, bizony inkább csak ott - az üde és egészséges nő arca, amit a savanyú természettudós csak nemi mágnesnek, a nemiség cégérének tud látni: bennem azt a gyanút kelti, hogy inkább hasonlít az Ist en képére teremtett emberarchoz, mint például az Ön mély gondolatokat és nagyszerű eredményeket tükröző képe, Kovács úr - talán nem is a nemi vonzódás húz feléje, hanem az a vonzódás, amivel az egészség és öröm felé húzódik a betegség és boldogtalanság, függetlenül a nemektől.

És mindig újra, ha találkoztam vele, akár ő közeledett hozzám, akár én közeledtem hozzá, valami közénk került, va lami káprázat, amit nem tudtam eloszlatni.

Érett eastbourne szex

A szerző mentegetőzik: egy szőke nő bűvös mosolya tette ezt. Az ember a természet titkait kutatja, mondta a Törvény, és kiderült, hogy a nők például nem kutatják a természet titkait.

Mire visszakerült, bár udvariasan kért, hogy folytassam, kiestem a kerékvágásból, jelentéktelennek és időszerűtlennek éreztem az egészet, abbahagytam. De hogy lehet az, hogy a század asszonyembere boldogabb, mint a század férfiembere?

De ugyanez látható a hinduizmusban is: Síva istenség a felesége, Sakti istennő Szabad nő keresi férfi sa él.

Életem ebben az időben igen nehéz volt, míg erőim egyrészt erősen igénybe vette az a munka, amit ingyen és önzetlenül ajánlottam fel bajtársaimnak, kik a szent cél érdekében, hogy védtelen nőinket megv édelmezzük a barbároktól, egyesültek - másrészt, e külön munka mellett egyre nagyobb gondot okozott, hogy feleségemet és leánykámat eltarthassam.

Lassanként el is érte, hogy kezdtek úgy emlegetni, mint a vidék egy legtisztességesebb és legmegbízhatóbb polgárát. E szorongató sejtelem hatása alatt volt hát okom lázadozni a Két Aggastyán ellen, akik gonosz és rút és használhatatlan Zsuzsannát képzeltek el.

Mert ha egy nő van egyedül a szobában, akkor - hiába kukucskál, a két aggastyán nem fog egyebet tapasztalni - ő is csak úgy fog viselkedni, mint én: eszik, vagy ásítozik, vagy tűnődik.

Utóbbit nem szívesen - végre is nem kellemes, ha az embert folyton szidják, miközben vágynak rá; szerencséjére erőt adott a nőnek ehhez a szerephez az a kárpótlás, hogy míg férje sátánnak és vérszívó vámpírnak tisztelgette őt, a kisfia, akivel szerződés nélkül is megértették egymást, édesanyámnak nevezt e.

Itt valami ellentmondás van, vagy Darwin tévedett, vagy Salamon király, vagy pedig az ember valahogyan másképpen kétnemű. Nyögve ülő helyzetbe emelkedtem. Elfogadja a seborvosi állást a "Queen" fedélzetén. Kitűnő elődöm a Gulliver féle kéziratok és hagyatékok felkutatásában és sajtó alá rendezésében, Swift Jonathan, kétszáz évvel ezelőtt négy teljes útinaplót hozott nyilvánosságra, Gulliver's Travels címen a Lilliputban, Brobdingnagban, Laputában és Hahnhnhms-országban szerzett benyomások anyagából.

Az egyik rokon a romantikát ajánlotta - nem ízlett, nagyon sok volt benne az alattomos hízelgés: nem ment a fejembe, miért rejtélyesebb vagy kevésbé rejtélyes ő, mint én?

És az igazi férfi el is várja, hogy az, aki mellette ül a trónon, ugyanolyan felséges teremtménye legyen Szabad nő keresi férfi sa, mint ő maga.

Hanyatló századunkban ezt a harcot látszólagos sikerrel vívja a férfit nem támogató, hanem kizsákmányoló nő - de el kell vesztenie, mihelyt a férfi felveszi az odadobott kesztyűt, és felveszi a harcot a nővel, nem szellemiekben és gazdaságiakban, ahol a nő nem harcol, hanem a nő saját területén, a csábítás és hazugság művészetében, a nőéhez hasonló fegyverekkel.

És most sejteni kezdtem, hogy minden bajnak a rokonok, rokonlelkek, férfitársaim voltak az okai, akik közénk furakodtak, engem félrevezettek, őt pedig elrontották.

Fiziológiai berendezése a nőnek erre a szerződésre kedvező előnyöket biztosított. Miután pedig okom van tartani az utóbbi eshetőségtől, mint az előbbitől, miután remélem, hogy a Kétnemű Ember című elvi tanulmány megírása helyett jobb dolgom is akad, én nem ambicionálom, hogy a házasság és szerelem nagy forradalmának úttörői közé tartozzam, szeretném, ha legalább annyi maradna meg ennek az órának emlékéből, amennyi elég hozzá, hogy ezt a Capillária című munkámat mentegesse és védelmezze és magyarázza, és hozzáférhetővé tegye annak a számára, akinek véleményét tisztelem.

Mindjárt elmondom, miért csak most és nem előbb, már akkor, mikor megírtam, és miért éppen Önnel. Ily kétségek és félelmek között hánykódva ébredtem a július i napra, mely örökké emlékezetes marad számomra.

Ezen a napon, restelkedve vallom be, valami érthetetlen és léha jókedv uralkodott rajtam, mely élénk ellentétben volt szeretett hazámnak szomorú helyzetével, s az olvasó csak úgy bocsáthat meg nekem, ha bevallom, hogy előzőleg némi szesztartalmú italokat élveztem. Egyszerűen úgy, hogy okos önzése legyőzte a férfi ostoba önzését.

Dadogva, torkot köszörülve, sok vargabetű után rugaszkodom neki, hogy megsúgjam Önnek felfedezésem: jól tudom, hogy szavakba elmondva egy spontán érzést, valami kis jelzőn, egy interpunkción, két szó viszonylagos helyzetén, egy igekötőn múlhatik, hogy a felfedezett puskapor útszéli közhelynek, vagy a világ legeredetibb igazságának bizonyul.

Hiába, a nővel szemben nem segített semmi, azon kívül, hogy férfi voltam.

Nos tehát - tekintse ezt a levelemet egy szerény, de a fent jelzett közösségbe tartozó érdeklődő figyelmeztetésnek, aki, ha mással nem, legalább evvel a figyelmeztetéssel szeretne részt venni a munkában: vigyázzanak, az idő alkalmas rá, hogy ez a Biblia tökéletlenül, döntő és pótolhatatlan hiányokkal készüljön el, ha csak önök angolok akarják megcsinálni!

Imádott nőm mintaszerűen példás hitvesi magatartását nem győzöm eléggé hangsúlyozni: annak idején igen szép leány volt, akinek sokan udvaroltak, s szerették volna elvenni s ő, miután számot vetett a lehetőségekkel, nagylelkűen engem választott, hozzám köt ve sorsát, s nekem ajándékozva azt az örömet, amit szerelme nyújtott, neki is, meg nekem is.

Ilyenkor nem kímélt fárágot, hogy visszaadja önbecsülésemet. Felkorbácsoltam az akaratot, kinyitottam a rejtett fiókokat. Velük vagy nélkülük: - a pusztaságban is miattuk volt baj, míg rá n em jöttem, hogy sárgára fogyott bőrömmel sokkal kísértetiesebb vagyok, mint ő, a kísértő, aki elől menekültem - a pusztaságból visszatérve, hamar észrevettem, hogy a kísértő én vagyok.

Kedves H. Wells, félre ne értsen, a szőke nő mosolyát bűvösnek tudom magam is, és áldom érte Istent és a sugárzó napot, hogy egyebek közt ezt is megteremtette.

Azóta soha egy pillanatra sem szűnt meg az erényes és magasröptű hitvesnek ama kiválóságát gyakorolni, ami a házasélet legszentebb feladata: hogy engem férji hivatásomnak minden erőmmel való betöltésére buzdítson.

Szexi greenville shemales

Nem vagyunk állatok, nem vagyunk hímek és nőstények, hanem férfiak vagyunk és nők.